A papi molesztálós ügyek problémásak a Telexnek, az iskolaiak nem?

„Az elmúlt időben sokan azt érezhetik, egyre több, iskolához köthető szexuális zaklatásos ügyről lehet olvasni. Kérdés, miért pont most kerülnek ezek nyilvánosságra, és ez kinek kedvezhet a politikai palettán” – teszi fel a kérdést a Telex a celldömölki eset kapcsán.

Anélkül, hogy a meglévő pár esetet elemeznénk, csak úgy felmerül bennem, hogy

Mert ha a papi molesztálások kapcsán valaki feltenné ezt a kérdést, azzal gyanúsítanák, hogy tereli a figyelmet, összeesküvés-elméletes, és váltig bizonygatnák, hogy ők, a 444, a Boston Globe meg mindenki más pusztán beszámolt a kirobbant ügyekről, felgöngyölítette hozzá beérkező panaszosok történeteit, és puszta újságírószakmai elköteleződésből és emberi jóérzésből foglalkozott ezen ügyekkel.

De ha hirtelen egy mackós tanár videói kapcsán felszínre kerül pár gyanús iskolai molesztálásos ügy a magyar nyilvánosságban, rögtön azt kérdezik, ez vajon kinek a milyen érdeke lehet.

Mindezek mellett apróság, hogy ezek szerint – mint azt már 2010-ben is leírtam – a molesztáló katolikus papok túlnyomó többsége is efebolil, nem pedig pedofil, hiszen kamasz és ifjú fiúk az áldozataik, nem ötéves gyermekek. Valahogy a papok ügyeiben nem volt fontos ez a szaknyelvi különbségtétel, ott a firkászoknak is pont jó volt a pedofil tágabb, köznyelvi értelme, mely magában foglalja az eddig csak szakmán belül ismert efebofil kifejezést is.

Ezzel amúgy nincs bajom, csak akkor ne legyen a használata szelektív. Amerikában a papok által elkövetett szexuális visszaélések áldozatainak 78 százaléka 11 és 17 év közötti volt. Kérdezem: ha a 16 éves fiút molesztáló papot nevezhetjük pedofilnak, akkor miért nem tehetjük meg ezt egy kamasz fiúval intim kapcsolatot ápoló iskolai alkalmazottal? Vagy akkor most a 444 az összes eddigi, papi molesztálásokról szóló cikkében átírja a pedofilt efebofilra?

És akkor megint jelezném, hogy a Boston Globe, ami az évezred elején, 2002-ben kirobbantotta a papi molesztálós ügyek első nagy csoportját, és melynek filmre viteléért a Spotlight Oscart kapott, 989 cikkben tárta fel a papok nyolcvanas évekbeli piszkos ügyeit (napi két és fél cikkben tehát), viszont

Pedig 2011 decemberében megtörtént, hogy a Boston Globe szerkesztőségétől egy mérföldre, a Harbor Middle Schoolban egy tanár véletlenül rányitott egy pedagógiai asszisztensre, aki épp szexuálisan molesztált egy 14 éves, autista fiút. Gyorsan kiderült, hogy az illető molesztált már korábban másokat is, például egy hétéves fiút. A városi iskolahálózat vezetése két hétre felfüggesztette a molesztálót, majd csendesen visszahelyezte az állásába. A Boston Globe pár hírrel elintézte az ügyet, a katolikus egyház papjai ellen bevetett Spotlight-oknyomozócsoport nem állt neki felgöngyölíteni azt.

Pedig az Education Week című szakmai lap még 1998-ban írta azt, ismertetve egy iskolai molesztálásokkal kapcsolatos kutatást, hogy bevett gyakorlat a molesztáló tanárok áthelyezése.

Pedig 2004-ben az amerikai oktatási minisztérium kiadott egy jelentést, ami szerint az óvoda és a 12. osztály között legalább 4,5 millió amerikai gyermeket molesztál iskolai alkalmazott, de még pontosabb a diákok 9,6 százalékáról beszélni. A szöveg idéz egy 1994-es jelentést, ami szerint 225 ismert New York-i iskolai molesztálásból nullát jelentettek a felettesek a rendőrségnek.

Pedig 2007-ben hasonlókról írt az Associated Press.

A Boston Globe munkatársai mégsem vezettek le (vagy gyalogoltak, de hát Amerikában azt nem szokás) egy mérföldet, hogy nekikezdjenek egy hosszú oknyomozó sorozatnak az iskolai molesztálásokról, amelyek ráadásul több esetben épp ekkor történtek és kerültek nyilvánosságra, nem pedig sok évtizeddel korábbiak voltak. Mindeközben jelenlegi ismereteink szerint a nyugat országaiban

Örülnék, ha az derülne ki, hogy itthon ez nincs így. De vajon a magyar baloldali média majd kimagyarázza az iskolai eseteket azzal, hogy azokról politikai időzítések miatt írtak, vagy hagyja magát felháborodni morálisan? Megelégszik szűkszavú híradásokkal és egy-egy szakértő megszólaltatásával, vagy ugyanannyi energiát tesz az esetek felderítésébe, mint akkor, amikor az elkövető pap?

Meglátjuk. Esetleg minősítsük a Boston Globe-hoz hasonlítani kezdő Telex kérdésfeltevését összeesküvés-elméletnek és paranoiának?

Nyitókép: MTI/Balogh Zoltán