Ilyenkor sehol sincsen a közbeszédben a liberális közhelyek szentháromsága, hogyúgymond, ahol könyveket égetnek, ott füzeteket is fognak, hogy amit mondasz, úgyse érdekel, de harcolok érte, hogy elmondhasd,
továbbá, amikor vitték a Dúró Dórát, akkor nem szóltam, mert Bélának hívnak.
Vagy valami ilyesmi.
S hogy lássuk, hogy nem békeidőket élünk, hanem a négyévente szervezett polgárháború végső napjait, nem, hogy csendben maradnak az amúgy rendszeresen cenzúrát, propagandát és diktatúrát kiabáló csoportok, hanem egyenesen örülnek, hogy oda lett csöszve a büdös náciknak, hát hol a darálód, Dóra?
Volt valami közhely, éppen az ukránok kedvéért ásták elő, mint Kígyó-szigeteki védő élőholttestét a kitüntetésre, aki meghalt, mégis túlélte: ez valahogy úgy hangzott, hogy „a gonosz diadalához csak annyi kell, hogy a jók tétlenek maradjanak”. Meg az, hogy egy volt kollégám, akivel a világon semmiben nem értünk egyet, de néha mégis, inkább leszedje az oldaláról, hogy „április 4-én is felkel a nap, gondoljunk majd erre is azért, amikor kommunikálunk egymással”. Mert itt már a puszta gondolat is, hogy a másik fél nem egy utolsó megsemmisítendő rohadék, hanem egy ember, akinek más a véleménye, árulás.
Átragasztják, összefirkálják a plakátját? Úgy kell neki! Leütik egy táblával, ha odamegy tiltakozni? Minek ment oda?!
Lelövik a Facebook-oldalát, amibe pénzt, élőerőt meg energiát fektetett, mert különben behozhatatlan lépéshátrányba került volna a versenytársaival? Haha, megérdemelte, reméljük, még egy jó kis hackertámadást is kap!
És ne legyen illúzióink, csak ebben a ciklusban minimum az előválasztás óta ez megy – ami ugye néhány kósza elvtársi hátba szúrás mellett körülbelül arról szólt, hogy ki tud nagyobbat köpni a kormányt ábrázoló utálatosképre, meg a sorból kilógó pártokra, kire kisebbet, kire nagyobbat. És persze, hogy semelyik oldal sem vétlen ebben, bár a gyilkosozás minőségében hozott újat a magyar közbeszédbe, azóta szinte már megszoktuk. Covid-gyilkos, Hommonnay-gyilkos, ukrángyerek-gyilkos, és így tovább, mikor milyen szezon van. Szegény Iványinak alig jutott egy Narancs-címlap, máris lekeverte az orosz-ukrán háború, de hát időzíteni sajnos tudni kell még „egy igaz embernek” is.