Nem az ellenzéket, pláne nem Gyurcsányt váltotta le az öszevissza beszélő listavezető, sokkal inkább fordítva történt. Legalábbis (egyelőre) helyretették Márki-Zay Pétert, ám továbbra is több a kétség, mint az egység.
Gyurcsány Ferenc sokadszorra is megmutatta, ki az úr a háznál – röviden így írható le az elmúlt hónapok baloldali fejleményeinek minapi konklúziója, miszerint Márki-Zay Péternek nem lesz hetedik frakciója a jelenleg tervezett haton túl a következő parlamentben. Legalábbis a „kormányváltó” összefogás keretei között biztosan nem. Persze a DK elnökének érdekei ebben a kérdésben a többi öt párt szempontjaival is nagyjából megegyeztek, így szinte
Pedig a hódmezővásárhelyi polgármester az előválasztás második fordulójának eredményhirdetése után még ellenzékváltásról beszélt, diszkréten kiemelve az MSZP-t, amit sikerült „megtisztítani”. Valójában a kirakatvetélkedő során legfeljebb a zuglói Tóth Csabát vették le a pályáról, őt is csak az utolsó pillanatban, míg Molnár Gyula vagy Szakács László nemes egyszerűséggel átzsilipelt Gyurcsányékhoz, ahogy a hírek szerint Horváth Csaba is erre készül. Szoci nem vész el, csak átalakul. Zárójel bezárva.
A lényeg mégis az, hogy azon a szerény érdeklődést kiváltó tavaly október 23-i közös megmozduláson elvileg teljes egységbe forrt a „megtisztult” ellenzék, miután némi meglepetésre, és a többszázmilliós dotáció ellenére váratlanul visszalépő Karácsony Gergely húzása nyomán MZP végül behúzta a listavezetést. Persze mindenki tudta, hogy
a domináns szereplő ráadásul az a Gyurcsány lett, akit korábban a résztvevők közül számosan persona non gratának nyilvánítottak. Sőt, egyenesen vele szemben határozták meg a politikájukat. Vagyis az előválasztás során nem az ellenzéket, legfeljebb a Gyurcsány-ellenességet sikerült leváltani.
Mindenesetre a verejtékkel kialkuldott struktúrába kétségtelenül belerondított a magát politikán kívülről érkezőként, sőt pártokon felül állóként bemutató Márki-Zay. Hiszen addigra az egyéni körzeteket zömmel lezsírozták a résztvevők, bevalottan is különalkuk mentén zajlott a folyamat, még akkor is, ha a procedúra demokratikus mivoltától elaléllóknak maradt néhány kivételes, ám partikuláris meccs. Csakhogy a lényegen ez a fordulat sem változtatott, ahogy a hetedik frakció ötletének bedobása is legfeljebb megakasztotta a menetrendet.
Persze az éppen az ellenzéki sajtó és a balos megmondóemberek éljenzése miatt látványosan magabiztos győztes elképzelésére azonnal nem lehetett határozott nemet mondani,
De nem segítették a hódmezővásárhelyi reménységet szerénynek lenni a Karácsony után őt is megemelő, „független” nemzetközi sajtóorgánumok sem. Így Gyurcsány inkább kivárt, s közben taktikusan kinevezte kapitánynak az elmúlt hónapokat lényegében egy állandó monológgal töltő Márki-Zayt. Ezzel a cinikus gesztussal rá szignálta a felelősséget.
A listavezető pedig finoman szólva sem fogta be a száját, a jelek szerint a csöndnél csak azt viseli el nehezebben, ha nem ő beszél. Márpedig folyamatosan beszélt, és nem akármilyen mondatok hagyták el a száját. Mint valami beteges küldetéstutattal megáldott önjelölt tribunus, ontja magából a szöveget. Bár furcsa vagy felháborító nyilatkozatokra korábban is előszeretettel ragadtatta magát, most tényleg belehúzott.
A teljesség igénye nélkül:
Más politikusnak ez egy életpályára is sok lenne! Már csak hab a tortán, hogy a többmilliárdos csalással vádolt Bige Lászlóval is összeszűrte a levet a kormányfő-jelölt. Nem csoda, hogy az ellenzéki pártok vezetői és prominensei látványosan kerülték, még a közelébe sem mentek. Ellenkezőleg: Donáth Anna frissen megválasztott Momentum-elnök nyilvánosan is beleszállt a „reménységbe”, kifogásolva a közös kampány hiányát.
Nos, közös kampány továbbra sincs, bár a totálisan megkésett népszavazási aláírásgyűjtés felpörgetésére azért a Nyugati Pályaudvar elé sikerült néhány ellenzéki politikust (nem a pártelnököket!) összecsődíteni Márki-Zay mögé/mellé. Azt követően, hogy a hetedik frakcióról szóló elképzelést – igaz, félszívvel és látványosan megsértődve – elengedte az ötletgazda. Vagyis most Gyurcsány – némi képzavaral – váltotta le végleg az ellenzékváltást, mégpedig „emelt hangon”.
Így következhetnek ismét a „füstös szobák”, ezúttal az egyes politikusok és pártok egzisztenciális lehetőségeit meghatározó alkudozás a közös listáról, illetve a befutó helyekről, no meg a kampány pénzeléséről és az évek óta készülő, úgynevezett közös programról.
Sőt, ami a lényeget, a választóknak szánt „portékát” illeti, vagyis az üzenetet az ország jövőjéről, nos, ezen a téren tulajdonképpen lassan tizenkét éve nincs elmozdulás. Tarthatja magát az establishment-en kívüli figurának, nevezheti magát jobboldalinak vagy akárminek, lebegtethet be megszorításokat, esetleg ígérhet csupa szépet és jót, attól még Márki-Zay ugyanazt mondja, mint oly sok elődje: nemet Orbán Viktorra. Ennyi. Vagyis bármilyen formációval, arccal, kampánnyal próbálkozik a baloldal, akárhogy darálja be Gyurcsány lépésről lépésre a korábban vele dacoló pártocskákat, a szellemi muníció nem változik. Nincs új a nap alatt, nincs téma, nincs megfejtés – legfeljebb a régóta ismert Orbán-fóbia.
Csakhogy a bizonytalan rétegek megszólításához, hacsak nincs recesszió, illetve abból következően átfogó protesthangulat, ez bizony továbbra is kevés. És ezt tudják ők is. De persze próbálkoznak, ahogy eddig is.
Pedig az egyéni körzetekben és országosan is (nagyjából) megvalósuló egy az egy elleni felállás rég nem látott esélyt jelent a baloldalnak. Ha igaz lenne, amit politikusaik az ország és a társadalom sanyarú sorsáról szajkóznak, meg amit az előválasztás kapcsán ígértek, akkor most minimum hibahatáron túli arányban kellene vezetniük a felmérésekben a Fidesz-KDNP előtt.
Ennek egyik meghatározó oka nyilvánvalóan a jó kormányzás, de benne lehet az az ellenzéki káosz is, amit az elmúlt hetekben sikerült bemutatni.
A hátrányt most a kétkérdéses referendum körüli habveréssel és az egység hangoztatásával akarják ledolgozni, csakhogy a választott eszköz hatékonysága finoman szólva is kétséges. Elég csak kitérni a Fudan egyetem ügyére. Ezzel kapcsolatban három megjegyzés: egy világszinten jegyzett elitintézmény magyarországi megjelenésének alapból pozitív hírnek kellene számítania, ám a társadalom döntő többségét alighanem inkább hidegen hagyja ez az egész ügy. Ergo bajosan lehet érte vagy ellene is érdemben mozgósítani.
Aztán: Gulyás Gergely kancelláriaminiszter épp a Mandinernek nyilatkozva jelezte, hogy az egyetemről majd a budapestiek dönthetnek népszavazással. Harmadrészt: az épp
a Városháza-botrány miatt beégett Karácsony Gergely november végén maga közölte,
Ezek szerint okafogyott a tiltakozás – most mégis ő kér aláírásokat széles mosollyal a szimpatizánsoktól. Innen szép nyerni!
Mindezekből pedig az következik, hogy Márki-Zay Péter kétségtelenül összefogta a pártokat, csakhogy önmagával szemben. Hiába próbált különutas hátországot építeni magának, Gyurcsány megvárta, hogy a listavezető népszerűtlenre beszélje magát, elmúljon a varázs, majd bemond(at)ta a vétót. A többiek pedig saját jól felfogott érdekükből csatlakoztak hozzá. Nem csoda: sok az éhes száj. A csúcspont az volt, amikor a DK legszorosabb szövetségese, Jakab Péter Jobbik-elnök nyíltan lehülyézte a közös többszöröst. Vajon mennyire hiteles ezek után valódi bajtársiasságot, vagy legalább korrekt együttműködést előadni a szegény támogatóknak?
Ezzel tehát eltelt néhány, az ellenzéki kommunikáció szempontjából elfecsérelt hónap, mely idő alatt legalább mindenki megismerhette a „kapitány” botrányos és zavaros agymenéseit. MZP leváltása azonban nem opció, hiszen azzal a teljes tavalyi produkciót tenné zárójelbe a csapat. Így alighanem most az egész csapat azért drukkol, hogy a jelek szerint sajtóelhárításra szerződtetett volt ATV-s műsorvezető ne hagyja Márki-Zayt elszabadult hajóágyúként tombolni a nyilvánosságban. Így azonban elveszik a „márkizayizmus” lényege, a mindent is mondás különleges képessége. Az egyediség, melynek alighanem előválasztási sikerét is köszönheti.
Hiába maradt kormányfő-jelölt a hajóskapitány, úgy tűnik, azért a víz az úr!
Nyitókép: Márki-Zay Péter Facebook oldala
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
A Mandiner lapigazgatója a szegedi háborúellenes gyűlésen beszélt a béke fontosságáról.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
Akik még nem döntöttek, le fognak majd szavazni a biztonságra, a kormányképességre, a kiszámíthatóságra és a tapasztalatra, ez az én reményem – mondja Orbán Viktor. Hogy látja a háborús helyzetet? Megnyerhető-e a jobboldalnak a digitális tér? Mit gondol a Szőlő utcában történtekről? Interjú a miniszterelnökkel.
A South China Morning Post szerzője arról ír, Trump külpolitikáját nem az ideológiai ellentét vezérli, hanem az erő és tekintély iránti tisztelet.
Az Európai Parlament előtti téren csaptak össze a tiltakozó gazdák és a rendőrök csütörtökön délelőtt Brüsszelben. Vízágyúkat és könnygázt is bevetettek az egyenruhások. A Mandiner helyszínen lévő újságíróit is lefújták könnygázzal a rendőrök.
A miniszterelnök szerint furcsa évet zárunk le hamarosan.
