Nem a fennkölt értékek, hanem megint a pénz győzött – Szöllősi György a Szuperliga-sztoriról

Írta: Báles István

Amint arról korábban beszámoltunk, tizenkét európai topklub megállapodott a régóta rebesgetett Európai Szuperliga létrehozásában. Az UEFA és a FIFA válaszul olyan szankciókkal fenyegetett, amelyek a legrangosabb európai kupasorozat megszűnéséhez és a világbajnokság leértékelődéséhez vezethetnek.

Sokan mondják azt – és a legújabb fejlemények is erre utalnak – hogy csak taktikázás zajlott a háttérben, és a Szuperliga bejelentése is csak egy olyan blöff volt, amivel minden eddiginél erőteljesebb módon akarnak nyomást gyakorolni az UEFA-ra – mondja Szöllősi György. A Nemzeti Sport főszerkesztője szerint

„Ha úgy tetszik már maga a Bajnokok Ligája is egy olyan szuperliga – régóta szó szerint sem a bajnokok ligája –, amely konzerválta a legnagyobbak és a leggazdagabbak kiváltságos pozícióját. Miután ezek mind hatalmas pénzeket megmozgató cégekké váltak, ezért elemi érdekük volt, hogy tervezhető legyen az üzleti évük.”

Az előbb említett tervezhetőségnek az elmúlt években egyértelműen része volt, hogy a topklubok nem engedhették meg maguknak, hogy kimaradjanak a Bajnokok Ligájából. Még ha elvileg eredmény és pályán tanúsított érdem alapján is lehetett oda bejutni, a tapasztalatok alapján egyértelműen kirajzolódott egy olyan szűk csoport, amelynek tagjai szinte mindig BL-résztvevők voltak. „Ha formálisan nem is létezett az állandó BL-tagság intézménye, a gyakorlatban már eddig is megvalósult. Ez üzleti szempontból természetesen üdvözítő azoknak, akik benne vannak ebben a szűk klubban” – fogalmaz Szöllősi. Szerinte ennek a jelenségnek az a hátulütője, hogy „a futball egyik legvarázslatosabb tulajdonságait, a kiszámíthatatlanságot és az esélyegyenlőséget” iktatja ki a Bajnokok Ligájából.

Lefelé a lejtőn

Az a „hógolyó”, amely a mostani, általunk megszokott struktúrákat elsöpörni kívánó lavinát okozta,

Ennek kiváltó okai között volt Szöllősi szerint a Bosman-szabály (miszerint a külföldi játékosok számának korlátozása az európai közösség tagállami állampolgárai közötti hátrányos megkülönböztetést valósít meg), továbbá a klubok identitásvesztése, valamint az UEFA folyamatos kompromisszumok elé állítása.

A Szuperligával kapcsolatos döntések érintik a nemzeti válogatottakat is, amellyel kapcsolatban Szöllősi megjegyzi: „Bár meggyőződésem szerint még mindig a nemzeti válogatottakhoz kötődnek az emberek érzelmileg a legerősebben, a válogatott meccseket már régóta rossz szemmel nézik, fölösleges kockázatnak és tehertételnek tekintik a válogatott játékosokat foglalkoztató és rájuk őrült összegeket költő nagy klubok”.

Az UEFA és a FIFA a bejelentés hírére azonnal szigorú szankciókat helyezett kilátásba: megtiltaná azoknak a játékosoknak a pályára lépését a kontinens-, illetve világtornákon, akik az Európai Szuperligában is szerepelnek.

viszont „a szurkolók azok, akik kisemmizve érzik magukat, hiszen az európai futballkultúra alapja volt az, hogy a pályán nyújtott teljesítménnyel lehetett eredményt elérni. Ez az egész zárt liga szisztéma merőben idegen az európai futballhagyománytól. Kellemes meglepetésként az is kiderült, hogy a játékosok sem szeretnének lemondani a válogatottban való szereplésről, a Szuperliga-alapítók visszatáncolásának egyik legfőbb oka lehetett a futballistáik tiltakozása.”

Az európai topklubok gazdasági helyzetével kapcsolatban Szöllősi azt mondja: „Azt értjük, hogy előre menekülve a hatalmas adóságaikat úgy tudják enyhíteni, hogy most ezt a hatalmas tőkét elfogadva létrehozzák a Szuperligát vagy hasonló lépésre kényszerítik az UEFA-t. Kérdés, hogy az ő megmenekülésük az egyben a futball érdeke is, avagy sem”, hiszen Florentino Pérez, a Real Madrid elnöke a korábbiakban erről beszélt.

Az amerikai befolyásról

„A Szuperliga a szemünk előtt jött létre az elmúlt három évtizedben. A bejelentés csak egy természetes következmény volt, amit előrehozott a világjárvány és az a tény, hogy az amerikai tőke és üzleti világ érdeklődését is felkeltette az európai klubfutball” – folytatja Szöllősi.

az európai futballban: az FBI és az amerikai média szerepe a FIFA és az UEFA korábbi vezetőségének Szöllősi szerint „meglehetősen drasztikus és antidemokratikus”, öt évvel ezelőtti eltávolításában, röviddel ezután a 2026-os világbajnokság rendezési jogának elnyerése, valamint a nagy európai kluboknál többségi tulajdont szerző amerikai befektetők megjelenése a Manchester Unitedtől az Arsenalon és a Liverpoolon át a Milanig, hogy rögtön négy Szuperliga-alapítót említsünk.

A szétszakadás

A különböző struktúrák rivalizálása, kiválása, összeolvadása, a profik teljes elszakadása a többiektől eddig is jellemző volt sok népszerű sportágra, de a futballt eddig ez a jelenség jobbára megkímélte.

Szöllősi György szerint

amely áthatotta a teljes egészében a FIFA fennhatósága alá tartozó futballvilágot, amelyben a kis óceániai országoknak ugyanúgy egy szavazata volt, mint Brazíliának vagy Angliának, és a roppant bevételekből mindenkinek jutott – sőt a világbajnokság is eljutott Afrikába, Ázsiába is. „Az volt a különleges kegyelmi állapot, ami az elmúlt évtizedekben volt jellemző a futballra. Viszonylag kevés nagy, sokakat érdeklő sportág van a világban, amely meg tudta őrizni ezt az egységet és szolidaritást, amit mondjuk a Blatter-érában a futballnak tulajdoníthattunk.”

Ezt követően az NSO főszerkesztője a Csányi Sándorral készült interjújára utal: „Az MLSZ elnöke, egyben az UEFA alelnöke azt mondta, hogy a Szuperliga megvalósulásának a kulcskérdése az, hogy a résztvevő csapatok maradhatnak-e a nemzeti bajnokságokban, különösképpen a hat angol csapat a Premier League-ben. És igaza lett Csányi Sándornak, hamarabb, mint gondoltuk, hiszen éppen az angolok visszakozása borította be a mindössze egy napja létező Szuperligát”. A kérdés az ügyben hosszú távon is az, hogy az UEFA és a FIFA tagszövetségeként működő helyi szövetségek, nemzeti ligák

Végezetül Szöllősi hozzáteszi: „Ha ugyanakkor megnyugvással vesszük tudomásul, hogy győzött a hagyomány, az európai kultúra és a szurkolói idealizmus a tőke hatalma ellen, akkor jó, ha tudjuk, hogy bizonyos hírek szerint egyszerűen annyi történt, hogy az UEFA ráígért a JP Morgan hitelgaranciáját jelentő többmilliárd dolláros összegre, vagyis egyszerűen még inkább megéri a szakadároknak maradni a Bajnokok Ligája keretén belül…  Tehát nem a fennkölt értékek, hanem megint a pénz győzött, és ha folytatódik az UEFA önveszélyes politikája, akkor továbbra is távolodni fognak a szűk elit tagjai a futball többi szereplőjétől.”