Feladja-e Putyin Szíriát?

„Az orosz légierő valamivel több mint egy éve kapcsolódott be a már négy esztendeje folyó, kívülről is ösztönzött, szíriai polgárháborúba. Moszkva érzékelhetően az iraki amerikai magatartást igyekszik követni: távol akarja tartani katonáit a szárazföldi műveletektől. De a napi tudósításokból is kiderül, hogy ilyen-olyan okok miatt egyre több a tanácsadó, az aknamentesítést végző, a segélyosztást, a kórházi ellátást szervező katona, s ennek megfelelően egyre több az orosz áldozat. Oroszország eddig a közel-keleti mocsár szélén mozgatta embereit, de mert a helyzet egyre kevésbé ígér gyors megoldást, ilyen kérdéseket kell megválaszolniuk a Kreml vezetőinek, amikor arról döntenek, beljebb merészkedhetnek-e az ingoványba:

(…)

- Belátható időn belül nyugvópontra juthatnak-e a konfliktusok magában Szíriában, s általában a térségben? Ma úgy tűnik fel, hogy a maihoz képest kiszámíthatóbb és élhetőbb viszonyokat fenntartó korábbi diktátorok amerikai beavatkozással való eltávolítása óta, szociális és más okokból, szüntelenül újraszerveződnek a radikális, Nyugat ellenes iszlám elvakult követőinek fegyveres csoportjai. Ezen belül, a jelenlegi Szíria területén a különféle nemzetiségek és az egymással szemben álló, vallási csoportok ugrásra készen várják, hogy érvényesítsék érdekeiket.

- Hosszabb távon is azzal kell-e számolni, hogy az USA érdekében áll a feszültség fenntartása? Ez azzal függhet össze, hogy a régiónak jelentős szerepe van a világ kőolaj-termelésében, Afganisztánnak, amerikai cégeken keresztül, a különleges fémek bányászatában, s mindez az Egyesült Államok gazdasági érdekeit közvetlenül érinti. Emiatt, az oszd meg és uralkodj elv jegyében juthatnak közvetlenül, illetve Törökországon és Szaúd-Arábián keresztül fegyverhez a gyakran egymással rivalizáló csoportok, ami tartósítja az itteni kaotikus állapotokat, de ez láthatóan kifejezetten elősegíti a nyugati cégek profitérdekeinek érvényesítését.

- Ebben a helyzetben siker koronázhatja-e Oroszországnak azt a törekvését, hogy megmentse az Aszad-rezsimet, s ennek révén egyetlen Földközi-tengeri katonai bázisát? A közel-keleti szerepvállalással eredményesen veheti-e fel a harcot Oroszország a saját területei ellen innen induló iszlámállamista terrorakciókkal, vagy más védelmi vonalat kell keresnie ehhez? Azaz, arra kényszerül-e Putyin, hogy feladja Szíriát?”