Az összeset? Azokat is, akiket üldöznek, akikre lőnek? Vagy azért mégiscsak jobb, emberségesebb megoldás lenne, ha megadnánk a megfelelő időt az illetékeseknek, hogy kivizsgálja: valakit lelőnek, kivégeznek, lemészárolnak-e, ha „a legrövidebb időn belül” visszaküldik a saját hazájába.
10] Egyetért-e Ön azzal, hogy a megélhetési bevándorlók, amíg Magyarországon tartózkodnak, saját maguk biztosítsák az ellátási költségeiket?
Nos, itt térünk vissza az 5. kérdéshez, mely szerint a megélhetési bevándorlók a munkahelyeket veszélyeztetik. Vagy mégsem, mert nem akarnak dolgozni, és a költségeket a dolgozó magyaroknak kell állnia? El kellene dönteni. Egyébként, ahogy fentebb az idei magyar költségvetésből idézett adatokból látszik: a „helyzet kezelésében megbukott” EU finanszírozza a magyar menekültügyi kiadások oroszlánrészét.
11] Egyetért-e Ön azzal, hogy a bevándorlás elleni küzdelem legjobb eszköze, ha az Európai Unió tagországai segítik azon országok fejlesztését, ahonnan a bevándorlók érkeznek?
Az egyetlen értelmes felvetés a kérdéssorban. Sajnos nem Orbán Viktor találta fel, hiszen komoly európai segélyprogramok működnek az afrikai országokban. Magyarország és hazai szervezetek is részt vesznek afrikai segélyprogramokban, igaz, mint korábbi riportunkból kiderül, csekély lelkesedéssel.
12] Egyetért-e Ön a magyar kormánnyal abban, hogy a bevándorlás helyett inkább a magyar családok és a születendő gyermekek támogatására van szükség?
Ez a csúcspont. Ez nyilván egy eldöntendő kérdés. Dönteni kell. A bevándorlást finanszírozod vagy a magyar családokat? Főleg, hogy az egyébként a kormány által szakpolitikai, stratégiai szinten támogatott (!) bevándorlásnak semmi köze ehhez, a megint hamiskásan ide kevert menekültügyi rendszert pedig nagyrészt az EU fizeti.
*
Tévedtem. A csúcspont nem az utolsó, hanem az utolsó utáni kérdés volt, amit Pósán László tett fel: „Örülne-e bárki annak, ha az iskolából hazatérő gyermekét a buszon körbeállja »hat fekete-afrikai, fenyegető mozdulatokkal, hanghordozással?«” Ezzel a kérdésfelvetéssel jól össze is foglalta a fenti tizenkét kérdés lényegét. Ez a lényeg pedig abban rejlik, hogy a Fidesz felépítse a legújabb ellenséget, ráhajtson még egy szélsőséges témára a Jobbik repertoárjából és xenofób indulatokat gerjesszen a magyarokban.
Új ellenségképre azért van szükség, mert a „kommunisták” tavaly háromszor is elbuktak, az elmúlt nyolc év elmúlt, a bankok legyőzettek, az EU elhalkult, a civilek elleni harc befuccsolt, az oligarchák elleni küzdelem mégiscsak kínos lenne, az Amerika elleni felkelést és Putyin felé fordulást nem vették jól a népek, a drogteszten csak kacagtunk, a brókerbotrány pedig nyilvánvalóan elért az Orbán-kormányig. A Jobbik meg csak jön fel. A Jobbik jön, és olybá tűnik, Orbán és a kommunikációs csapat teljesen beadta a kulcsot a Vona Gábortól való félelmében: olyan témákat vállalnak fel, amelyben eddig a Jobbik vitte a prímet – a halálbüntetés és a „bevándorlás” szigorításának kérdését.
Szomorú, hogy a bevándorlás, de főleg a menekültügy pillanatnyi politikai érdekeknek alárendelve került a Fidesz homlokterébe, mert valóban fontos, európai szinten fontos kérdésről beszélünk. A hozzánk érkezők nagy része egyébként tovább áll és nem a magyar rendszert és társadalmat terhelik – de uniós szinten igenis komoly problémáról van szó, amit felelős hozzáállással kell feltárni, megvitatni és megoldani. Ezzel az összecsapott, zavaros és nem egyszer szándékosan félelemkeltő konzultációs kérdéssorral viszont nem fog menni.
*
A fent leírtakat a Komáromy-ösztöndíj keretében menekültügyről írt cikksorozatom nyomán foglaltam össze, melyet ezen a linken lehet elérni. A különböző cikkekhez többek között a Bevándorlási Hivatal illetékeseivel, a terület szakértőivel, civil aktivistákkal, menekültekkel, menedékkérőkkel, menekült-befogadó központok környékén élőkkel beszéltem. Felhasználtam a Helsinki Bizottság Menedék Magyarországon, illetve a Bevándorlási Hivatal nyomtatott formában kiadott fogalomtárát.