Regisztráció | Elfelejtett jelszó | Felhasználó törlése

Menekültintegráció
2014. augusztus 25. 10:28 | Írta: Pintér Bence

2014 januárjától megváltozott a magyarországi menekültintegráció rendszere. Az eddig külön-külön igényelhető támogatásokat összefogta az állam, a menekültek gondozását pedig rábízta az egyébként leterhelt családsegítő szolgálatokra. A nyolcadik kerületben néztük meg, hogy működik az új rendszer a gyakorlatban.

Magyarország? Az mi?

Húsz perc késéssel fut be M., az idegenvezetőm. Magas fekete férfi sűrű göndör hajjal és körszakállal. Állandóan vigyorog és kissé sajátos stílusban beszél angolul, de hamar hozzá lehet szokni. M. egy kelet-afrikai országból indult Európa felé. Évekig dolgozott Görögországban, majd bejárta Európát Olaszországtól kezdve Spanyolországon, Franciaországon és Belgiumon át egészen Németországig. Ott feltartóztatták és közölték vele, hogy mivel Magyarországon kért menedékjogot, ezért a Dublin II rendelkezés alapján ide fog visszakerülni, hogy elbírálhassák a kérelmét. „Magyarország? Az mi? Azt sem tudtam, hogy eszik-e vagy isszák” – meséli, miközben a Bacsó Béla úti netkávézó felé sétálunk. Mára egész jól beilleszkedett, munkája is van egy budapesti étteremláncnál.

Rövid ismerkedés után rátérünk az integráció kérdésére. „Az integráció? Az integráció teljesen kaputt. Katasztrófa” – mondja. Gyorsan felvázolja a rendszert: Magyarország 2014 januárjától megreformálta integrációs politikájának keretrendszerét. A gyakorlat eddig az volt, hogy egy menekült elismerését követően maximum egy évet tölthetett egy úgynevezett előintegrációs táborban Bicskén. Itt magyarul tanulhattak például, de – mint azt több szakértő kiemelte – az elszigeteltség miatt nehéz volt onnan elindulni. M. szerint most sem egyszerű: leginkább nyelvi akadályokról és bürokratikus problémákról mesél.

Az új törvény alapján a rászoruló menekültek számára eddig különböző jogcímeken igényelhető támogatásokat összevonták: ezt az idő előrehaladtával szakaszosan csökkenő összeget az integrációs szerződés aláírásának fejében kapja meg a menekült. Ez az összeg az első fél évben 90 ezer forint havonta, majd ennek az összegnek 75, 50, végül 25 százaléka. Mivel az első hónapban lakást kell találni, ezért lehet előre kérni az összeget: ilyenkor 216 ezer forint járhat, ennek arányában persze a következő hónapokban kevesebb az apanázs. Lakást találni nem csak a szerződés miatt fontos: az új rendszerben csak két hónapig lehetséges a befogadóállomásokon maradni.

Kézzel-lábbal

Az internetkávézó előtt három férfi cigarettázik. Arabul kezdenek beszélgetni, amiből én egy szót sem értek, de hamar kiderül, mi a probléma. Y. – nagydarab, papucsos fekete férfi – pénze nem érkezett meg a számlájára. Hárman indulunk el a Józsefvárosi Szociális Szolgáltató és Gyermekjóléti Központ menekültekkel foglalkozó irodája felé. Közben M. tovább mesél. Integrációs szerződést a menedékkérelem elfogadása után négy hónapig lehet kötni. Ehhez először ki kell választani egy szimpatikus várost vagy budapesti kerületet, mivel a szerződéssel kapcsolatos teendőket és a kapcsolattartást az adott kerület családsegítő szolgálata fogja végezni. Egy hazánkat nem ismerő menekült nehezen tud választani: általában annyit tud, hogy van a Blaha Lujza tér meg a Keleti pályaudvar. Hetedik vagy nyolcadik kerület. Ezekbe a kerületekbe érkeznek a legtöbben.

A nyolcadik kerületbe például annyian jöttek, hogy júniusban új irodát kellett nyitni, ahol két ügyintéző kizárólag a menekültekkel foglalkozik. Nagy Julianna, a JSzSzGyK – Családsegítő Központ szakmai vezetője elmondta, hogy a régi helyen rengeteg várakozó volt, mivel hozzánk hasonlóan csoportosan érkeztek az ügyfelek. A Népszínház utcai irodában egyszerűen nem fértek el. A Déri Miksa utcai épületben M. angolul kommunikál az ügyintézővel, néha én is besegítek, mikor valami bonyolultabb magyaráznivalóhoz érünk. Ez most egyszerű helyzet: bővelkedünk tolmácsokban.

Az ügyfelek is próbálják a nyelvi problémát megoldani, de ha más nincs, kézzel-lábbal mutogatunk vagy rajzolunk. Van, akit tolmács kísér, van aki telefonon kér segítséget. De az ügyfelek általában minimális szinten beszélnek angolul” – mondja az egyik ügyintéző. Az integrációs szerződés alapján a menekülteknek az első fél évben hetente, ez után pedig havonta jelentkezniük kell az irodában. Ezen kívül hozzájuk fordulhatnak bármilyen ügyintézési nehézséggel is, illetve munka- vagy lakáskeresési gondokkal. A nyelvi nehézségek leküzdését azzal is próbálják segíteni az ügyintézők, hogy a különböző hivatalos papírokhoz sorvezetőnek angol tükörfordítást készítenek. A gondozási tervről is ezért van angol fordítás.

A nyolcadik kerületi családsegítők papíron 115 menekülttel foglalkoznak, közülük 69 embernek van józsefvárosi lakcíme. Hárman csak területi lakcímkártyával bírnak, a többiek még valamelyik menekülteket befogadó állomásra, Debrecenbe vagy Bicskére vannak bejelentve. Összehasonlításképpen: a hetedik kerület családsegítői 55, a hatodik kerület családsegítői pedig 35 ügyféllel foglalkoznak. A nyolcadik kerületi ügyfelek között harmincegy szíriai és huszonkilenc afgán van, ez a két legnépesebb csoport. A többiek többnyire a Közel-Keletről és Fekete-Afrikából érkeztek, de van a listán mianmari, sri lankai és bangladesi is. A menekültek többsége fiatal, egyedülálló férfi, de van hét család is.

Y. ügyére pár perc alatt megszületik a válasz: a pénzt már jó pár napja elutalták. Csakhogy Y.-nak két számlája van: egy forint- és egy euró-alapú. Ezzel lehet a probléma. Következő állomásunk a közeli OTP bank. Itt már muszáj láncban fordítanunk: én magyarról angolra, M. angolról arabra. Az euró-számla megszüntetése így majdnem fél óráig tart. A hosszas procedúra után visszatérünk a Bacsó utcai kávézóhoz. Arra vagyok kíváncsi, ki hol lakik. Sokan közösen laknak albérletben, de van, akinek egyelőre nincsen lakása: ő Debrecenből jár fel.

Lakást találni ugyanis nem könnyű, főleg, ha egyedülálló férfiként keres otthont. A családoknak időlegesen segítséget nyújthat a Baptista Szeretetszolgálat kifejezetten menekült családoknak nyitott átmeneti otthona. Hosszabb távú integrációs programot kínál a Református Menekültmisszió lakhatási programja, ráadásul nem kizárólag családoknak. A programba bekerülő menekülteknek segít lakásokat bérelni a Menekültmisszió szerte a városban: a program ideje alatt a menekülteknek csak a rezsiköltséget kell fizetni. „Lakáskereséskor az első szempont az, hogy olyan lakást tudjunk kibérelni, amit önállóan tovább tud majd bérelni a menekült saját bevételből” – mondja Acsai Balázs, a lakhatási program koordinátora. Most tizenöt lakást bérelnek: Józsefváros száztizenöt menekültjéből huszonhárom él a Menekültmisszió segítségével bérelt lakásokban.

A rendszer jó irányba változott

Az általam megkérdezett szakértők mind egyetértettek abban, hogy a rendszer jó irányba változott, de a technikai problémák megnehezítik a menekültek és a családsegítők mindennapjait. „Tisztán bürokratikus okok miatt nehéz az együttműködés” – mondja Acsai Balázs, a Menekültmisszió projektvezetője, aki szerint a menekültekkel foglalkozó ügyintézők közül mindenki jó szándékkal áll a kérdéshez, de a bürokratikus problémák miatt mégis furcsa az egész helyzet. Gyulai Gábor, a Magyar Helsinki Bizottság szakértője szerint a koncepció jó, de az előzetes egyeztetések elmaradása meglátszik a megvalósításon. Kováts András, a Menedék Egyesület vezetője szerint a változás mögötti elv jó, de a megvalósítás egyelőre döcögősre sikerült. Szerinte a fő probléma a bürokrácia kiforratlansága és nehézkessége, sokan olyan határidőkről késnek le, melyekről nem is tájékoztatták őket.

Fő problémaként említette mindenki, hogy míg a korábbi rendszerben a kötelező és részben ingyenes volt a magyar nyelv tanulása, addig ezt most az integrációs támogatásból mindenkinek magának kell megoldania. „Ha az a kérdés, hogy élelmiszerre költöd a pénzed, vagy nyelvtanfolyamra, akkor egyértelmű a döntés. Pedig a nyelvtanulás hosszú távon jó befektetés lenne” – mondja Kováts András. Kováts elmondása szerint a Menedék Egyesület is készül ingyenes nyelvtanfolyamokkal változtatni a helyzeten, a Menekültmissziónál pedig most is van lehetőség magyarul tanulni.

Y.-tól elbúcsúzva a Blaha Lujza tér egyik sörözőjébe tartunk kísérőmmel. Az aluljáróhoz közeli hely teraszán üldögélve beszélgetünk a menekültek helyzetéről Magyarországon. Egyszer csak leül hozzánk egy ismerőse, aki szintén eritreai: ő a négy és fél éves kötelező katonai szolgálat elől menekült. Nem beszél se angolul, se magyarul. A huszadik kerületbe kell eljárnia lejelentkezni, azt írták be neki a befogadóállomáson: gondolom, találomra. Fogalma sincs, hogy juthat el oda. M. szerint nem tökéletes a rendszer, de ezért nem lehet a magyarokat hibáztatni: „mindig mondom, ha valaki panaszkodik: nem ez a legfontosabb probléma ma Magyarországon. Mi vagyunk az utolsó probléma. És ez nem baj.

*

Előző írásaink a témában:

Családjukért aggódnak a hazánkba érkezett menekültek

Menekültügy magyar módra: mi folyik Vámosszabadiban?

*

Az írás a Mathias Corvinus Collegium és a Cook Communications együttműködésében létrejött Komáromy Gábor-ösztöndíj keretében készült.

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/73544


Összesen 10 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint


Mi a fenének kell nekünk menekülteket befogadni? Már nyugat európai bevándorlók is hazalátogatnak egy kis terrorista kiképzésre az Iszlám Államhoz, aztán visszatérnek. Kell ez nekünk?


A kérdés változatlan, arra válaszolj. De ne a szokásos álhumánus szólamokkal.


I. Magyarországon lépett az EU területére, itt kezdődött el a menekültügyi eljárása. Ő ezt nem várta ki, hanem tovább ment (mivel alapvetően nem ez volt az úti célja). A Dublin II rendelkezés értelmében ettől függetlenül itt kell lefolytatni a vizsgálatot. Ha nincs itt, akkor nincs kivel lefolytatni, megszüntetik.

II. Nem kap semmilyet, mert amint ilyenért folyamodna, felismeri a rendszer, hogy Magyarországon már kért menedéket, tehát a Dublin II értelmében visszakerül ide.

III. Dublin II szintén: az első fogadó országba kerül vissza a kérelmező. Ez kvázi annyit jelent, hogy Ny-Európa kitolta a határországokba a probléma egy jó részét. Pénzt is adnak rá persze. Mi nem küldünk Németországba senkit.

IV. Akkor éhen hal. Két évig jár az államtól pénz, az sem túl sok. És a vonatkozó kormányrendelet alapján az integrációs szerződést aláíró menekült köteles: "ha munkaviszonnyal nem rendelkezik, álláskeresőként regisztrálni a gondozási tervben meghatározott időtartamon belül". Ez a két év arra van nagyrészt, hogy szerezzen egy szakmát, ha nincs, meg hogy megtanulja a nyelvet.

http://www.complex.hu/jr/gen/h..



Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés

Felhasználónév:

Jelszó:


Regisztráció | Elfelejtett jelszó