Tizenkét évesen pici volt és pufókás, most meg már a Liverpool világklasszisához hasonlítják a magyar tehetséget

Nemrég mi is beszámoltunk róla, hogy a Sky Sports információi szerint számos európai topligás klub, köztük néhány Bundesliga-csapat is érdeklődik a Fradi labdarúgója, Tóth Alex iránt. Eszerint a Juventus jár a legelőrébb az ügyben, és már konkrét lépéseket tett a Ferencvárosban játszó középpályás megszerzése érdekében. A lap a játékintelligenciájának és technikai kvalitásainak köszönhetően már „az új Szoboszlaiként” emlegeti Tóthot a cikkben.

A 20 éves, 181 centiméter magas Tóth Alex idén márciusban mutatkozott be a felnőtt nemzeti együttesben, amelyben már kilencszer szerepelt. A Transfermarkt szerint alig egy évvel ezelőtt csupán 150 ezer euróra becsülték a piaci értékét, de ez most már ötmillió euró (május óta a duplájára nőtt).

Pedig nem is olyan régen, még úgy gondolták róla, nem is lesz elég magas ahhoz, hogy futballista legyen – erről a középpályás édesapja, Tóth László beszélt csütörtökön a Sport Forum Hungary 2025 elnevezésű konferencián a Groupama Arénában.

– idézi az apukát a Blikk.

Tóth Alex mindig rúgta a labdát

László – aki egyébként festő-mázoló – arról is beszélt, hogy Alex éjjel-nappal labdázott.

„Hazahoztuk az iskolából négy órakor, de ő este hétig még a szobájában rugdosta a falat. Folyamatosan a kedvenc focistáiról nézett videókat, majd az azokban látott cseleket gyakorolta. Volt, hogy este tizenegykor szóltunk rá, mert még akkor is dekázgatott. Ebből állt az egész estéje.”

Az FTC játékosa így emlékszik vissza arra az időszakra:

„Volt mit kompenzálni. Kisebb voltam, lassabb is. Sok munkát kellett beletennem a saját szorgalmamból. Utólag viszont azt mondom: kellett ez az időszak. Talán pont emiatt tudom ma jobban felvállalni a test-test elleni párbajokat. A szüleimnek is új volt ez az egész. Sokszor ők sem tudták, mit kell csinálni. De mindig próbálták a maximumot kihozni az adott helyzetből, és ez a mai napig így van. Nyilván, csak ahogy felnőttem fogtam fel, hogy ez mennyi munkájukba és idejükbe került. Ma ezt már tisztábban látom, és így értékelni is jobban tudom.”

Nyitókép: MTI/Illyés Tibor