Itt a nagy kérdés: miért imádjuk a történelmi filmeket?

A Hunyadi-sorozat kirobbanó sikere után, és a nemzetközi trendekre pillantva joggal vetődik föl a kérdés: miért szeretjük a történelmi filmeket? Miért szeretünk visszautazni az időben és átélni más korokat, más világokat? Lehet azon vitatkozni, mennyire számít gazdaságosnak a Hunyadi sokmilliárdos költségvetése bizonyos szempontokból, milyen minőségű volt a karakterábrázolás, jó volt a sorozat szakmai – és nem szakmai – szemmel, vagy nem volt jó, 

És a számok azt mutatják, hogy imádjuk a történelmi filmeket – persze nem csak mi, magyarok, hanem mindenki. Nevezzük ezt ténynek.

A Hunyadi János életéről szóló széria lecsengett, azt követte a Mandineren egy cikksorozat a Hunyadiról: ki kicsoda volt valójában? Ennek keretében sorra vettük a főbb szereplőket a kor legkiválóbb kutatóinak a segítségével. A cikkek olvasottsága ugyancsak azt mutatta, hogy a történelmi film műfaja él és virul, csillaga sosem volt magasabban. De miért?

Kicsit újra gyerekek leszünk

Először is,

fölösleges túlragozni. Ősképekből sarjadó identitásra van szükségünk a mentális – és így a fizikai – túléléshez, amit a történelem, főleg a saját történelmünk tálcán kínál. Amikor évmilliók emberi önmeghatározása kezd fölszívódni az információs térnek nevezett Semmiben, akkor bekapcsolnak önvédelmi reflexeink, hogy megőrizzünk valamit magunkból.

Egyre inkább vizuális kultúrában élünk: életünk, létünk nagy kérdéseit sokszor képi felvillanások „rendszerezik”, tagolják, viszik egyik, vagy másik irányba. Egyszerűen szólva, 

főleg az ifjabb generációkat. Amit nem olvasunk el, mert érdekes ugyan, de 600 oldal, esetleg száraz, unalmas, azt megnézzük, mert egyébként foglalkoztat minket a téma. Inkább filmet nézünk, vagy podcastot hallgatunk, mint olvasunk – a jelenség okairól ezer könyvet lehetne írni, akkor se jutnánk a végére. (Na tessék.)

A történelmi filmek 

Eltávolítanak például az aktuálpolitika mindent apró életcellát bemocskoló borzalmaitól. Egy több évezreddel, több évszázaddal korábbi világ eltávolít a jelentől, és ez jól jön, ha nem akarunk belebolondulni a fölnagyított jelentéktéktelenségbe– ilyen szempontból ezek a filmek az egészségünket óvják. Komolyan.

Itt jön a trükk! Amennyire eltávolít minket a film a jelentől, annyira könnyebben rávesz arra, hogy azonosuljunk a múltbéli szereplőkkel, és magunkénak érezzük az idegen világban járó-kelő hús-vér figurák érzelmeit, egészen a szélsőségekig – 

az életszimuláció kegyesen eltekint attól, hogy a valóságban is megéljük mindezt. 

Végül, de nem utolsósorban 

Minden érdekes, ami más, és a történelmi filmekben minden más, mint ahol aktuálisan vagyunk: más élet zajlik más emberekkel, más helyszínekkel, más hangokkal, más ízekkel, más eszközökkel, más ruházatokkal, más fenyegetésekkel és más gyönyörűségekkel – természetesen izgalmasabbakkal, az észlelő számára.

A jó öreg történelemhamisítás

Azt se felejtsük el, hogy a történelmi film nem csupán népszerű, hanem fontos is, mert 

Nem véletlen, hogy a Hunyadi-sorozatot követő cikkeinket annyian olvasták: az embereket érdekelni kezdte, hogy ki kicsoda, mi hogyan volt, és szívesen rákattintottak a fikció után a valósággal szembesítő anyagokra. 

Jó esetben tehát elmélyülünk a korszakban immár valós tudást szerezve, az érdeklődésünket követve. Gazdagodik az önképünk, friss mintákat tanulunk, új szempontokat látunk, megismerjük a múltat, hogy elkerüljük a visszatérő hibákat – talán 

Most nézzük azt, amikor a történelmi film nem a műveltség szintjét emeli, hanem a hülyeségét, vagyis amikor történelemhamisítás zajlik. A történelemhamisítás nem azt jelenti, hogy a főszereplő nem olyan magas volt, mint a filmben állítják, nem akkor született évre pontosan, vagy hogy valójában utálta, akit a filmben szeretett. 

ily módon át akar verni minket és meg akar gyalázni, hiszen az ideológia csörtetése minden esetben gyalázatot jelent. 

Az például, hogy Kapisztrán János mennyire volt véresszájú, és hogy nézett ki a korszak kronológiája, szülhet vitát, de nem ideológiai kérdés. Ha ellenben néger szereplők tűnnek föl az Antarktiszon, angol királynékat, Kleopátrát és római császárokat játszanak, és ha vöröshajú kelták alkotják Sába királynője seregeit, akkor bízzunk az ösztöneinkben, hogy itt bizony idomítani akarnak minket az alapvető történelmi valóság súlyos torzításával. Ettől sajnos 

Összességében azt javaslom, bár erre senki nem kért, hogy kerüljük a történelemhamisítást, de készítsünk történelmi filmeket, mert inkább közepes legyen, mint ne legyen, nem igaz?

Nyitókép: Szigetváry Zsolt, tulajdonos: MTI/MTVA