Az amúgy is diverzitásfüggő Netflix ezúttal „dokumentumfilmben” hamisított történelmet, a tiltakozókat botrányosan elhallgattatták. Ezúttal azonban bőven túl messzire mentek.
„Emlékszem, a nagyanyám mindig azt mondta: nem érdekel, mit mondanak neked az iskolában, Kleopátra fekete volt” – hangzik el egy történésztől (?) a Netflix új dokumentumfilmként címkézett sorozatában.
A május 10-én bemutatásra váró sorozat valóban történelmi, de nem a témáját tekintve, hanem a megvalósítást:
– nem csak sugallva, de deklarálva – bőrszín kérdésében egy dokumentumfilmnek felcímkézett valamiben. Persze, arra sem feltétlenül, hogy valaki nagymamájának a véleményét idézze hiteles történelmi forrásként egy kétezer éves történethez.
Itt, úgy tűnik, igazi állatorvosi lóval van dolga az egyszeri nézőnek.
Pontosan ezt írja a magyar oldal ajánlója: „dramatizált jelenetekkel és szakértői interjúkkal fűszerezett dokumentumsorozat a trónja, családja és öröksége védelméért küzdő Kleopátráról, Egyiptom utolsó fáraójáról”.
Egyrészt tudjuk, hogy a nagy, nemzetközi filmgyárak és streamingszolgáltatók
Annak idején készítettünk egy gyűjtést is a Mandineren a „kedvenc” woke átdolgozásainkról, 2021-ben még felfért egy tízes listára a dolog
Az úgynevezett történelmi ihletettségű sorozatokból sem maradhattak ki a woke elemek, így lett fekete Akhilleusz a BBC-Netflix közös produkciójában (Zeuszról ne is beszéljünk), vagy most éppen fekete nő (!) Estrid Haakon viking nagyúrból.
Ezek a sorozatok ugyanakkor – ha nem is hangsúlyosan – a fikciós műfajba tartoznak, és ha nagyon sokáig zaklatja az újságíró a producert vagy a rendezőt, az ki is mondja: elvégre, miért is ne szárnyalhatna a fantázia? Caroline Henderson, a fekete és női viking nagyúr is elmondja szépen, hogy miként tud azonosulni a szereppel, még egy kis történelemszerű hátteret is rittyentenek hozzá,
el lehet játszani a gondolattal, hogy miért is ne lehetett köztük fekete, s a női egyenjogúság terén is – feltehetőleg – előrébb jártak a koraközépkori Európa nagyobbik részénél, hát végülis, miért ne képzelhetnénk el egy ilyen történetet, a legendák korának hézagjait miért ne tölthetné ki a rendező saját képzelete szerint?
Ezt a határt sikerült most átlépnie a Netflixnek, mivel Kleopátra esetében nem nagyon van mit kitöltenie a rendezői fantáziának.
a Ptolemaida-dinasztia sarjaként Nagy Sándor egyik tábornokának leszármazottja; a családtagok előszeretettel házasodtak egymás között, nem különösebben keveredtek a helyiekkel, és a korabeli források szerint Kleopátra volt az első, aki egyáltalán megtanulta az egyiptomi nép nyelvét.
S kapaszkodjon meg mindenki: amikor Hollywood eleinte megfilmesítette életét, fehér színésznők alakításával, mint Claudette Colbert, Rhonda Fleming, Hildegarde Neil, a huszadik század első felére jellemző, a mostani trendekkel ellentétes „whitewashing” – vagyis (öntudatlan) fehérre mosás logikája szerint, valójában sokkal közelebb járt a valósághoz, mint a Netflix.
Kleopátra a korabeli ábrázolások szerint
ami a Ptolemaidáknál is vissza-visszatérő jegy volt.
A feketítés vissza-visszatérő kísérletei nyomán egyébként az Ohio Állami Egyetem görög és latin nyelv professzor emeritusa, Duane W. Roller összeszedte egy blogposztban, ami Kleopátráról tudni lehet: a királynő valószínűleg tiszta makedón származású volt, nem kizárt, hogy volt benne egyiptomi vér (ami közel-keleties vonásokkal járhatott, de nem feketével), de inkább kevesebb, mint több.
Egyszóval: a Netflix részéről tévedés kizárva, nem véletlenül választották ki a fekete Adele Jamest Kleopátra szerepére.
Kleopátra egykorú ábrázolás alapján (forrás: Wikipedia)
A „dokumentumsorozatban” lévő, teljesen nyilvánvaló történelemhamisítás nem is maradt visszhang nélkül.
A görögöknél egymást érték a felháborodott publicisztikák, s egyiptológusok sora szólalt fel a történelemhamisítás ellen;
a Kleopátra fekete bőrszínére vonatkozó állításokat; sőt: egy Mahmoud al-Semary nevű egyiptomi ügyvéd be is perelte a Netflixet, afrocentrizmussal és lényegében kulturális kisajátítással vádolva a készítőket.
Másrészt megérkezett a népítélet: a change.org petíciós oldalon a „dokumentumsorozat” törlésére kezdtek aláírást gyűjteni egyiptomi kezdeményezésre. Nyolcvanezer aláírásnál járt a petíció, amikor a change.org indoklás nélkül eltávolította, későbbi kérdésekre sem válaszolt, hogy miért tett így. Ugyanakkor a közösségi médiában sem rejtették véka alá véleményüket az emberek; például az A Shot nevű Facebook-oldalon a film plakátját röhögő fejes reakciók tízezrei és 17 ezer komment, a CineMarvellous oldalon közel 9 ezer hozzászólás és 12 ezer „vicces” reakció tette helyre.
(forrás: Twitter)
Mindez persze akkor igaz, ha elengedjük azt az egy százalék esélyt, hogy roppant ügyes médiahackről van szó, aminek a lényege, hogy megfelelő hírverést csapjon a sorozatnak az előzetessel – amiről aztán utólag kiderül, hogy teljesen korrekt, történelmileg hiteles, és csak az egyes (fekete aktivista, afrocentrista) körökben elterjedt tévhiteket ábrázolják. Azonban a sorozat producere éppen a „Fekete Királynők” vászonra viteléért kardoskodó Jada Pinkett Smith; így ennek esélye valóban nem több egy százaléknál.
Nyitókép forrása: képkivágás az inkriminált sorozat ajánlójából
A báró egyszerre volt nagyívű politikus, kéjsóvár főúr, szabadságra vágyó lélek, birtokainak nemes gazdája, önfeláldozó hős és megalkuvó ember. Egy különleges személyiségre emlékezünk.
A teljes évad nézhető a népszerű streaming szolgáltatón.
Mert a fehéreket cseszegetni jobb, mint bármi, ami pénzbe kerül, vagy esetleg népszerűségvesztést okoz.
Hadat üzent a woke-nak Donald Trump. A világ legerősebb védelmi szövetsége már el is kezdte kigyomlálni a progresszív balos nyelvezetet.
Pedig az alapok még akár működhetnének is. A hetedik évad ugyanis tartalmaz mindent, amire igény lehet, űrharcoktól a csavaros bosszúig, de ez már nem teljesen az a Black Mirror, ami volt.
Mostantól az esélyegyenlőségi törvény a születéskori nem alapján határozza meg a nők biológiai nemét.
Az egyházfőtől még tavaly kértek engedélyt hozzá.
Ez a tolakodása leplezi le, hogy valójában csupán egy kellemetlen, pökhendi kis senki, aki látszatokkal próbálja pótolni azt, ami a személyiségéből végzetesen hiányzik.
