Láthatatlan járvány – kábítószerként használt gyógyszerek Magyarországon

„Az elmúlt félévben hazánkban, nagyon helyesen, a közbeszédben hangsúlyos téma lett a kábítószer-probléma. Ez természetesen főleg a klasszikus illegális szerek – a marihuána, az amfetaminok vagy a kokain – kapcsán jelenik meg. Kevésbé kerül szóba azonban egy olyan jelenség, amely nem kevésbé súlyos, és amely a mindennapokban sokkal közelebb van hozzánk, mint gondolnánk. Ez pedig a gyógyszerek túlzott, illetve kábítószerként történő használata.

A toxikológiai statisztikák, az egészségügyi jelentések és a nemzetközi kutatások mind arra figyelmeztetnek, hogy az altatók, nyugtatók és opioid tartalmú készítményekkel történő visszaélés Magyarországon is komoly társadalmi, egészségügyi és jogi problémává vált. A legfrissebb adatok szerint 2024-ben 5 608 gyógyszermérgezést regisztráltak hazánkban. Ezek közül 26 százalék, vagyis közel 1 500 eset kifejezetten élvezeti vagy függőségi indítékból történt. Ez a szám önmagában is aggasztó, de igazán riasztóvá a trend teszi: 2023-ban ugyanis »csak« 906 ilyen esetet tartottak nyilván. Ez azt jelenti, hogy egyetlen év alatt több mint 60 százalékos növekedés következett be! A mérgezések döntő többsége (több mint 60 százaléka) is gyógyszerekhez köthető, ami világosan mutatja, hogy a nem rendeltetésszerű vagy túlzott gyógyszerhasználat nem szűk rétegek problémája, hanem széles körben jelen lévő jelenség. Persze a kép árnyalt, az adatok szerint a mérgezések hátterében nem mindig szándékos droghasználat vagy tudatos visszaélés áll, de az élvezeti és függőségi indítékok arányának gyors növekedése figyelmeztető jel. Ez arra utal, hogy egyre többen fordulnak a gyógyszerekhez nem terápiás céllal, hanem önkezelés, menekülés vagy tudatmódosítás eszközeként.

A kezelési statisztikák is alátámasztják a fenti trendet. A 2023-as adatok szerint a kezelésbe lépő kliensek körében – ahol az illegális kábítószerek használói mellett a nem rendeltetésszerű gyógyszerhasználók is megjelennek – az »egyéb szerek« kategóriába sorolt nyugtatók és altatók aránya 14,8 százalékot tett ki. Az opioidok aránya 2,7 százalék volt, de fontos látni, hogy a nyugtatók és altatók külön kimutatva is szerepelnek: a nem »elterelés« keretében kezelésbe lépőknél 8,2 százalék tartozott ebbe a csoportba. Ez a szám bár elsőre nem tűnik kiugrónak, de valójában jól jelzi a jelenség súlyát, hiszen a nyugtatók és altatók hosszú távú, orvosi felügyelet nélküli használata erős függőséget okozhat.

Magyarországon szerencsére nem bontakozott ki az opioid-válság olyan mértékben, mint a tengerentúlon. Mi is többször felhívtuk a figyelmet, hogy az USA-ban már vezető halálok a fentanil. De a hazai adatok sem megnyugtatóak. 2012 és 2021 között az összes opioidhatóanyag-felhasználás 4,73-ról 6,75 napi átlagdózisra nőtt 1 000 lakosra vetítve. Bár ez nemzetközi összehasonlításban közepes szintnek számít, a növekedés iránya aggodalomra ad okot. A felhasználás túlnyomó többsége a járóbeteg-ellátásban történik, ami a kontroll gyengülését jelenti: a betegek otthon, sokszor laza felügyelet mellett jutnak hozzá a készítményekhez. Mindenekelőtt a tramadol és a különféle kombinált készítmények dominálnak, de az oxikodon felhasználása is nőtt. Bár a morfin és a hidromorfon csökkenő tendenciát mutat, a gyógyszerfelhasználás szerkezete arra figyelmeztet, hogy a betegek jelentős része rendszeresen találkozik ezekkel a hatóanyagokkal. Minden opioidtartalmú készítmény receptköteles, a kodein-tartalmú köhögéscsillapítók is csak vényre érhetők el – ez fontos védelmi vonal, ugyanakkor nem akadályozza meg teljesen a visszaéléseket.

Az utóbbi években egyre többször kerül szóba a pregabalin és a gabapentin. Ezek a szerek eredetileg neuropátiás fájdalomra és epilepsziára alkalmazott gyógyszerek, de egyre inkább megjelentek a kábítószerként használt szerek palettáján. A készítmények alkalmazási előírása már külön is figyelmeztet a visszaélés kockázatára. Hasonlóképp a klasszikus benzodiazepinek mellett az úgynevezett »Z-szerek« – zolpidem, zopiclon – is visszaélés célpontjai lettek, hiszen rövid hatású, gyorsan nyugtató-altató hatású tablettákról van szó. Az ESPAD (European School Survey Project on Alcohol and Other Drugs) felmérés szerint a 15–16 éves magyar diákok körében a recept nélkül használt nyugtatók és altatók fogyasztása nagyjából megfelel az európai átlagnak. Ez a megfogalmazás azonban nem ad okot megnyugvásra: a serdülők körében már az „átlagos” szint is azt jelenti, hogy több ezer fiatal próbálta ki vagy rendszeresen használja ezeket a gyógyszereket orvosi javallat nélkül. A fiatalkori gyógyszerhasználat különösen veszélyes, mert könnyen vezethet hosszú távú pszichés és testi függőséghez, valamint rontja az iskolai teljesítményt és a társas kapcsolatok minőségét. Ezért ez nem pusztán egészségügyi kérdés, hanem társadalmi jelenség is egyben. Amikor egyre többen fordulnak a nyugtatókhoz és altatókhoz a mindennapi stressz, a szorongás vagy a feszültség oldására, az azt mutatja, hogy a közösség nem tud megfelelő választ adni a mentális terhek növekedésére. A gyógyszer ilyenkor pótszerként lép be, de valójában csak elodázza a problémát, miközben új, sokszor még súlyosabb bajokat okoz.

Pozitív fejlemény, hogy 2024-ben Magyarországon hivatalos szakmai irányelv jelent meg az opioid-használati zavar kezelésére. Az irányelv célja, hogy egységes és korszerű szakmai kereteket biztosítson a metadon- és buprenorfin-alapú kezelésekhez. Az opioid agonista terápia bizonyítottan hatékony eszköz a függőség kezelésében, és a hazai irányelv megjelenése előremutató lépés. Ugyanakkor a nyugtató- és altatófüggőség kezelésére még mindig kevés célzott program és kapacitás áll rendelkezésre, pedig az adatok szerint egyre nagyobb szükség lenne rá.

A nem rendeltetésszerű gyógyszerhasználat Magyarországon nem látványos, nem a bulvárlapok címlapját uraló jelenség. Nem látjuk a nyílt utcán, nem okoz azonnal bűnözési hullámot, nem jelenik meg fesztiválokon. De a statisztikákból világosan kirajzolódik, hogy csendben, de folyamatosan terjed. Ha most nem állítjuk meg, a következő évtized egyik legnagyobb egészségügyi és társadalmi kihívásává válhat. Az első lépés megtörtént, hiszen a kábítószerekkel kapcsolatos törvénycsomag beemelte a tudatmódosító szer fogalmát a BTK-ba. Ez azt (is) jelenti, hogy aki egyébként legális gyógyszerekkel kereskedik, azokat kábítószerként árulja, az ugyanolyan eljárásban részesül, mint a drogdíler. Ugyanakkor a tiltás és a büntetés mellett legalább ilyen fontos a család szerepének erősítése, a felelősségteljes szülői nevelés, a körültekintő orvosi gyakorlat, a támogató közösségek és a világos szabályozási keretek. Mert a gyógyszerek azért vannak, hogy segítsenek, de rombolni is tudnak, ha helytelenül vagy túlzott mértékben használjuk őket.”

Nyitókép forrása: ANGELA WEISS / AFP

***