Nagyszerű ötlet jóvoltából a Józsefvárosi Pályaudvar helyén a holokauszt gyerek áldozataira emlékező, a korabeli nyilas, náci rémtetteket, az áldozatok sorsát és – felteszem – néhány hős gyermekmentőét is bemutat majd a a Józsefvárosi Pályaudvaron épülő „Sorsok Háza”.
Lázár ennek kapcsán azt mondta, hogy „A XX. század abszolút bűneire mindig figyelmeztetni kell a mai közösséget, a gyermekholokausztot, a gyermekek áldozatát azért választotta az emlékbizottság és ezt azért támogatta a kormány, mert olyan pontot kerestünk, amely nem relativizálható, nem lehet viszonylagos, mert semmiféle magyarázat, semmiféle válasz nem fogadható el egy gyermek meggyilkolására.”
Na most cirka a huszadik megosztását látom a Facebook-falamon annak a szövegnek, amely ebből levezeti, hogy Lázár János relativizálja a holokausztot, a felnőtt áldozatok smafu neki.
Azaz, ha én azt mondom, hogy nem szabad megütni egy gyereket, akkor azzal nyilván arra gondolok, hogy viszont a feleségünket orrba vágni, a barátunkat leütni annál helyesebb.
Lázár nekem mindegy, de mondhatatlanul kínosak ezek a posztok, s komolyan aggódom ismerőseim hogylétéért, akik ezt mint értelmes tartalmat osztják meg.
Amúgy meg: nagy bűvészet akkor is megpróbálni rányomni az antiszemita billogot a kormányra (amely soha semmilyen formában nem volt az, se kicsit, se nagyon), amikor épp beleáll egy ilyen kezdeményezésbe. A múzeum pedig Schmidt Mária vezetésével találódik ki, ami garancia arra, hogy látszani fog, tömegekhez jut el, amit bemutat, érzékletes lesz, erre a Terror Háza a garancia.