„Szeretem a behelyettesítősdit, játsszunk hát megint olyat!
Ján Slota a pozsonyi parlamentben azonnali kérdést intézett a szlovák külügyminiszterhez.
»...hogy felmérjük azt, hogy az itt élő, és különösen a szlovák országgyűlésben és a szlovák kormányban hány olyan magyar származású ember van, aki bizonyos nemzetbiztonsági kockázatot jelent Szlovákia számára. Úgy gondolom, hogy adósai egy ilyen felméréssel Szlovákiának.«
Slota szavaira magyar részről elsőként Gyöngyösi Márton reagált. A jobbikos politikus elfogadhatatlannak nevezte az elhangzottakat, s az intézményesült magyargyűlölet azonnali leállítását követelte.
Ugye, ugye. Drága jobbikosaink, nagyon nagy magyarjaink primitív avagy szofisztikáltabb, ám mindig féktelen antiszemitizmusuk hatására éppen csak azt felejtik el, milyen néphez tartoznak. Hogy ugyanis magyarok. Nagymagyar matricára telik, de arra már nem futja, hogy felfogják: ennek a népnek, a miénknek, sok millió tagja más államban él. Olyan államban mondjuk, amely nem ismeri el a kettős állampolgárságukat, amely veszélyt lát magyar identitásukban. Ezek szerint a Jobbik számára teljesen elfogadható a pozsonyi országgyűlésből szerencsére két éve kibukott, ám gondolati szinten ma is létező Slota-féle irány.
Akkor tehát melyik is a legmagyarellenesebb párt?
Bizony, nem lehet egyszerre a szlovákiai magyarellenesség ellen küzdeni, ugyanakkor listákat kívánni a magyar állampolgárságú »idegenekről«. Azaz lehet. Egy módon. Ha Gyöngyösi elismeri: »Náci vagyok! Antiszemita. A zsidókat rühellem, a magyarokat szeretem, ennyi.«”