Baleset történt az űrben, NASA-rekordot döntött egy amerikai űrhajós
Frank Rubio egy mikrometeoroid becsapódásának „köszönheti”, hogy a tervezett fél év helyett 371 napot töltött a világűrben.
A legutóbbi NASA-rekord kapcsán különösen aktuálissá vált, hogy megvizsgáljuk: mennyire megterhelő az űrben tartózkodás hatása a testre.
Mint arra a Mandiner olvasói emlékezhetnek: nemrég baleset történt az űrben, amelynek következtében NASA-rekordot döntött egy amerikai űrhajós. Frank Rubio egy mikrometeoroid becsapódásának „köszönhetően” ugyanis a tervezett fél év helyett 371 napot töltött a világűrben. Erről itt olvashat bővebben.
Ezt is ajánljuk a témában
Frank Rubio egy mikrometeoroid becsapódásának „köszönheti”, hogy a tervezett fél év helyett 371 napot töltött a világűrben.
Frank Rubio rekordja kapcsán „Mit tesz az emberi testtel, ha egy évnél többet töltünk az űrben?” címmel érdekes cikket közölt a BBC. A portál írásban a világűr izmokra, csontokra, testsúlyvesztésre, látásra, az emberi bőrre, valamint még az ember DNS-ére gyakorolt hatására is kitért.
Ezt is ajánljuk a témában
Április 12-én az űrhajózás világnapját ünnepeljük. 1961. április 12-én indult útjára a Jurij Gagarint szállító űrhajó, így első emberként ő jutott el a világűrbe. Az elmúlt 60 évben több száz ember járt odakint, a technika rohamléptekben fejlődik és ma már űrháborúról és űrbéli térhódításokról beszélhetünk.
Az emberi csontok és izmok kapcsán a lap elemzésében például rámutatott:
a végtagjainkat érő folyamatos gravitáció nélkül az izom- és csonttömeg gyorsan csökkenni kezd a világűrben”.
Ebben leginkább azok az izmaink érintettek, amelyek segítenek a testtartásunkat (pl.: hátizunk, nyakunk, vádlink izmai, stb. – a szerk.), ugyanis mint a lap elemzésre rámutat: ezeknek a mikrogravitációban már közel sem kell olyan keményen dolgozniuk, ennélfogva sorvadni kezdenek. És ezt olyan tempóban teszik, hogy az érintett izomtömegek két hét elteltével akár már 20 százalékkal, három-hat hónapos küldetések esetén pedig akár 30 százalékkal is csökkenhetnek.
Ráadásul mint a lap rámutat, hasonló helyzetbe kerülhetnek az űrhajósok csontjai is. Hiszen, mint írják: „mivel az űrhajósok csontvázukat nem teszik ki olyan nagy mechanikai igénybevételnek, mint amikor a Földön tartózkodnak, csontjaik is demineralizálódnak és veszítenek erejükből”.
Az űrhajósok csonttömegük 1-2 százalékát veszíthetik el minden a világűrben eltöltött hónapban,
hat hónapos űrben tartózkodás során pedig akár 10 százalékát is elveszíthetik – mutat rá a lap. Összehasonlításképpen a BBC cikke megjegyezte: a Földön az idősebb férfiak és nők évente 0,5-1 százalékot veszítenek csonttömegükből. A világűrben elveszített csonttömeg tehát nagyban növelheti a csonttörések kockázatát, és meghosszabbíthatja a törött testrészek gyógyulásának idejét is. Ráadásul a földre visszatérve akár négy évbe is telhet, amíg az űrhajósok csonttömege visszatér a normális szintre – teszik hozzá.
Ezt is ajánljuk a témában
Egy nő és egy fekete férfi is van a négytagú NASA-csapatban.
Az világűrben eléjük táruló káprázatos látvány ellenére az asztronauták látására is rendkívüli terhelés nehezedhet a világűrben. A BCC cikke szerint ugyanis míg például a Földön a gravitáció segít lefelé mozgatni a testünkben lévő vért, az űrben ez a folyamat felborul (és bár az emberi test némileg alkalmazkodik rendkívüli helyzethez), a vér a szokásosnál jobban felhalmozódhat az emberi fejben.
Ez a folyamat pedig példáulcsökkentheti az űrhajósok látásának élességét, vagy akár szerkezeti változásokat is okozhat magában az emberi szemben. Mint a lap fogalmaz:
a látásváltozások egy része az űrhajósok visszatérését követően egy éven belül megfrodul Földön, de mások maradandóak is lehetnek.
(A cikk többek között kitér például a kozmikus sugarakra és olyan részecskékre is, amelyektől a Földünk légköre megvédi, a világűrben való tartózkodás azonban már kiszolgáltatja az űrhajósok szemét).
„Még mindig sok kérdés vár megválaszolásra azzal kapcsolatban, hogy az űrutazás milyen hatással lehet egy kétlábú, nagy agyú fajra, amely a Földi életre termett” – írja cikke végén a BBC, valamint hozzáteszik: „miközben Rubio felépül az űrben töltött 371 nap után, a kutatók kétségtelenül orvosi tesztjeit, vérmintáit és szkenjeit fogják tanulmányozni, hogy rájöjjenek: mit tanulhatnak még”.
A BBC eredeti, teljes, angol nyelvű cikkét a témában itt olvashatja.
A világűr emberi testre gyakorolt hatása természetesen nemcsak Frank Rubio által megdöntött rekord kapcsán vált aktuálissá, hiszen nemcsak a NASA kutatásainak, hanem számos cikknek és elemzésnek is visszatérő témája – a szerk.
***
Ezt is ajánljuk a témában
A NASA űreszköze a Hold körül jár, legközelebb már emberekkel a fedélzetén tér vissza.