Sosem volt még ilyen messze ember az űrben a Földtől: 50 év után újra a Holdnál

Több mint fél évszázada nem járt ember a mélyűrben (deep space). Az utolsó holdutazók óta generációk nőttek fel úgy, hogy a Hold csak egy távoli, elérhetetlen pont volt az égen. Ma este azonban a NASA Orion űrhajója áttörte azt a láthatatlan határt, amelyet eddig a tragikus sorsú, de hősies módon hazatért Apollo–13 legénysége tartott: több mint 400 000 kilométerre a Földtől.

Találkozó az égi kísérővel: 6400 kilométerre a felszíntől

Az Orion űrhajó jelenleg a Hold túlsó oldala felé tart. A számítások szerint április 7-én, hajnali 01:02-kor éri el a Holdhoz mért legkisebb távolságot, mindössze 6400 kilométerrel repülve el a kráterekkel szabdalt felszín felett. Ez az úgynevezett „szabad visszatérési pálya” (free-return trajectory), ahol a Hold tömegvonzása parittya-szerűen lendíti vissza az egységet a Föld irányába.

Ez a manőver kritikus pontja a küldetésnek. Nem csupán üzemanyagot spórolnak vele, hanem egyfajta biztonsági hálót is jelent: 

A legénység tagjai a legutóbbi bejelentkezésükkor elmondták: az Orion rendszerei stabilak, az oxigénszint és a sugárzásvédelem a várt paraméterek között mozog.

A legénység: Kik ők, és mit éreznek most?

A legénység összetétele szimbolikus üzenetet hordoz. Reid Wiseman parancsnok tapasztalt veterán, aki a NASA legmodernebb kiképzési módszereit képviseli. Victor Glover pilóta az első színesbőrű asztronauta, aki ilyen mélyre merészkedik az űrben. Christina Koch, aki már korábban is rekordokat döntött a Nemzetközi Űrállomáson, most az első nőként lépi át a holdi határt. Jeremy Hansen pedig a Kanadai Űrügynökség (CSA) képviseletében az első nem amerikai, aki elhagyja az alacsony föld körüli pályát.

„Amikor hátranézünk, a Föld már csak egy apró, kék üveggolyónak látszik a végtelen feketeségben” – üzente Christina Koch az egyik 4K felbontású videóbejegyzésében. 

Sötétség a Hold túloldalán: 40 perc némaság

Amikor az Orion belép a Hold takarásába, a rádiókapcsolat körülbelül 40 percre teljesen megszakad a földi irányítással. 

Ez a „némasági zóna” az űrkutatás egyik legmagányosabb helye. Houstonban, a küldetésirányítás központjában ilyenkor megáll a levegő. A mérnökök csak a telemetriai adatok visszatérésére várhatnak, miközben az asztronauták a Hold túlsó oldalának hegyvonulatait és krátereit pásztázzák. Ez a terület geológiailag eltér a felénk néző oldaltól: sokkal több a becsapódási kráter és kevesebb a sötét, bazaltos „tenger”. A legénység feladata, hogy nagy felbontású fotókat készítsen olyan leszállóhely-jelöltekről, amelyeket a későbbi missziók során használnának.

Technológiai erőpróba: Az Orion és a hordozórakéta

Az Artemis II sikere nemcsak az emberi bátorságon, hanem a mérnöki zsenialitáson is múlik. Az SLS (Space Launch System) rakéta hibátlanul emelte magasba az egységet, de az igazi munka most zajlik. 

A mérnökök különös figyelmet fordítanak a hővédő pajzsra. Bár az éles bevetés csak a visszatéréskor lesz, az űrhajó dőlésszögének folyamatos korrigálása szükséges ahhoz, hogy a Nap sugárzása ne hevítse túl az egyik oldalt, miközben a másik megfagy a -150 fokos árnyékban.

 A mostani út során tesztelik az Orion életfenntartó rendszereit, a kommunikációs eszközöket és a sugárzás elleni védelmet – olyan technológiákat, amelyek nélkülözhetetlenek lesznek a későbbi marsi utazásokhoz is.

A Hold ugyanis csak az első állomás 

A NASA távlati célja egy állandó holdbázis, a Gateway űrállomás létrehozása, amely ugródeszkaként szolgálna a vörös bolygó meghódításához. Az Artemis II során gyűjtött adatok segítenek megérteni, hogyan reagál az emberi szervezet a hosszú távú mélyűri tartózkodásra, és hogyan lehet hatékonyan kommunikálni a Földtől ilyen hatalmas távolságban.

Hogyan követhetjük élőben?

A NASA folyamatos közvetítést biztosít a NASA TV-n és a közösségi média felületein, ahol nemcsak a telemetriai adatokat, hanem a legénység által készített nagy felbontású 4K felvételeket is láthatjuk. Az Orion várhatóan április 10-én érkezik vissza, amikor a Csendes-óceán hullámai közé csobbanva zárja le ezt a korszakalkotó utazást.

A hazatérés sem lesz veszélytelen: az Orion több mint 40 000 km/órás sebességgel érkezik majd a légkörbe, és a súrlódás miatt a kapszula külső hőmérséklete elérheti a 2800 Celsius-fokot.

Fotó: HO / NASA / AFP