A Holdtól a hálószobáig, avagy az űrverseny rejtett öröksége

TL;DR 

• A presztízsberuházások olyan problémákat oldanak meg, amelyekre a piac önmagában nem költene 
• Ezekből a túlméretezett fejlesztésekből származik számos hétköznapi innováció 
• A NASA és más állami programok több ezer technológiát adtak nekünk 
• Az ilyen projektek rövid távon drágák, hosszú távon viszont óriási gazdasági és társadalmi értéket teremtenek 

Van egy furcsa paradoxon a modern gazdaságban, mely szerint a legpazarlóbbnak tűnő beruházások utólag gyakran a leghasznosabbnak bizonyulnak. Azok a projektek, ahol nem számít a költség, mint például az űrverseny vagy a hidegháborús technológiai hajszák újra és újra olyan innovációkat hoznak létre, amelyek később beszivárognak a mindennapi életbe.  

Mindez nem azért történik, mert eleve ez volt a szereplők célja. Hanem azért, mert ezekben a rendszerekben a mérnökök olyan problémákat oldanak meg, amelyek egyszerűen nem léteztek, vagy ha léteznek is, senki nem lenne hajlandó piaci alapon megfinanszírozni ezeket a fejlesztéseket. 

Amikor az állam nagyot álmodik – és a világ nyer vele 

Ez a jelenség jól kapcsolódik Mariana Mazzucato „küldetésorientált innováció” koncepciójához Eszerint a nagy állami küldetések nem csupán egy konkrét cél megvalósítását szolgálják, mint például az embernek a Holdra juttatása, hanem egész innovációs ökoszisztémák, új iparágak és iparágak közötti kapcsolathálók kialakulását indítják meg.  

Ilyen küldetések hatására a kutatás, a technológiafejlesztés és a piac egymásra hangolódik, így az állam nemcsak pénzügyi támogatást nyújt, hanem irányt ad és közös célkitűzésként egyesíti a társadalmi szereplőket. Ezáltal a küldetés-orientált megközelítés nemcsak rövid távú sikereket, hanem hosszú távú, strukturális átalakulást képes létrehozni. 

A NASA például több mint 2000 dokumentált technológiát „szivárogtatott ki” a gazdaságba az elmúlt évtizedekben. Az űrkutatási intézet fejlesztéseinek köszönhetjük az aerogél szigetelést, amely ma épületek és ruházatok hővédelmét javítja, illetve a precíziós mezőgazdaságot lehetővé tevő műholdas földmegfigyelés, valamint a robottámogatott sebészet egyes kulcselemei. Innen származnak a fejlett kompozit nyomástartályok és a szeizmikus lengéscsillapító rendszerek is. 

A matrac, amit űrkutatók terveztek 

A NASA mérnökei természetesen nem matracokat akartak eladni. Egy sokkal szűkebb, élet-halál kérdésre kerestek választ. A piacon ilyen igény nem létezett. Ma mégis egy több milliárd dolláros iparág épül rá. 

Egy galaktikus szelfi 

A telefonod után nyúlsz. A benne lévő kamera CMOS (Complementary Metal‑Oxide‑Semiconductor) érzékelője a NASA Jet Propulsion Laboratory fejlesztése volt, amelynek célja az volt, hogy kis tömegű, alacsony energiafogyasztású kamerákat juttassanak űrszondákra.  

Ma naponta több milliárd kép készül ilyen érzékelőkkel, amelyek a fényt gyorsan és energiatakarékosan alakítják digitális képadatokká a mobiltelefonokban, kamerákban és számos ipari készülékben. A CMOS érzékelők ezért nemcsak technikai alkatrészek, hanem az egész digitális vizuális világunk infrastruktúrájának kulcsfontosságú elemei. 

Amikor a Pentagon segít eljutni a kisboltba 

A GPS azonban nem egy startup ötlete volt, hanem egy katonai-űripari rendszer, amelynek költségeit nem lehetett volna piaci alapon igazolni. A teljes GPS‑rendszer kifejlesztésére és működésbe állítására az Egyesült Államok több tízmilliárd dollárt fordított évtizedek alatt. Ez az összeg sokszorta meghaladta volna bármely magánszféra által elvállalható kockázatot. Ma az amerikai kormány becslései szerint a GPS évente több száz milliárd dollár gazdasági értéket teremt. 

Az űr íze és a kozmosz hidege a kezedben 

Ha megállsz egy kávéra, talán egy fagyasztva szárított instant ital kerül eléd. Az eljárást az Apollo-program során finomították, hogy az űrhajósok könnyű, hosszú eltarthatóságú élelmiszert kapjanak. Ma a túrázók, sportolók és az élelmiszeripar széles köre használja. 

Ha pedig betegnek érzed magad, akkor egy infravörös fülhőmérővel mérsz lázat. Egy olyan technológiával, amelyet eredetileg csillagok hőmérsékletének mérésére fejlesztettek ki. A kozmosz és az emberi test közötti kapcsolat itt nem metafora, hanem mérnöki realitás. 

Életmentés az űrben és a Földön 

De a történet nem csak kényelmesebb életünkről szól. Az űrprogramokból származó víztisztító rendszerek ma fejlődő országokban biztosítanak ivóvizet. Az űrtakaró (ismertebb nevén a hővisszaverő vésztakaró) évente ezrek életét menti meg mentőcsomagokban. A tűzoltók által használt könnyű légzőkészülékek szintén olyan anyag- és rendszerfejlesztésekből születtek, amelyek eredetileg az űrhajósok túlélését szolgálták. 

Még a szemüveged karcálló bevonata is egy olyan problémára adott válaszként született meg, amely az űrben vált kritikussá. Nevezetesen arra, hogy hogyan lehet megvédeni az optikai felületeket extrém környezetben?  

A digitális világod hidegháborús alapjai 

És ha este a telefonodhoz szólsz, hogy „Hey Siri” vagy „Ok Google”, akkor egy olyan digitális asszisztens válaszol, amelynek gyökerei a DARPA által finanszírozott mesterséges intelligencia kutatásokhoz nyúlnak vissza. 

Az ARPANET, amelyből kinőtt, nem egy IT-startup ötlete volt, hanem egy hidegháborús kutatási projekt eleme, melynek a célja az informatikai infrastruktúra támadás elleni védelme volt a decentralizáció segítségével. Ez vezetett oda, hogy ma a globális GDP jelentős része digitális hálózatokon keresztül áramlik. 

Amikor a drága beruházások hozzák el az olcsó jövőt 

A technológiai rendszerek fejlődése nem lineáris, hanem ugrásszerű. Malcolm Gladwell sokat írt ezekről a fordulópontokról, amikor egy marginális innováció hirtelen mindent átalakít. Ám ezek a fordulópontok alapjainak megteremtése nem ritkán brutális erőforrásigénnyel jár.  

A presztízsberuházások tehát nem luxusok. Inkább olyan kockázati laboratóriumok, ahol a jövő prototípusai születnek meg. A piac rövid távú logikája nem engedné meg ezeket a kísérleteket. De éppen ezek az „irracionális” beruházások teremtik meg a következő évtizedek legracionálisabb mindennapi eszközeit, melyek nem ritkán sokkal olcsóbbá és hatékonyabbá teszik a jövőnket. 

A cikk szerzője a BCE egyetemi docense és az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője. 

Nyitókép: Matthew HINTON / AFP