Ez lett az Artemis-program, a hatvanas évekbeli Apollo-program – mondjuk így – kései testvérhúga, amely a Hold újbóli meghódítását célozza a NASA és ezzel az amerikai állam égisze alatt. Az Artemis megszületése Donald Trump nevéhez kapcsolódik: első elnöksége idején, 2017-ben írta alá az első direktívákat a program elindításáról, most, második elnöksége idején pedig learathatja a politikai babérokat.
Az Artemis célja a Hold újbóli elérése és a tartós holdi emberi jelenlét alapjainak lerakása. Ehhez kifejlesztették a Space Launch System (SLS) rendszert, amely a legendás Saturn V holdrakétánál is nagyobb hajtóerővel bír, és Elon Muskék most fejlesztett Starshipjével fog vetélkedni a valaha volt legnagyobb rakéta címéért. Az SLS csúcsára az Orion űrhajó kerül, amelynek mérete akkora, mint egy tágasabb kisbuszé, hat űrhajós tud helyet foglalni benne, jóval kényelmesebben, mint az évtizedekkel ezelőtti űrkapszulákban. A fejlesztést és a kilövéseket, mint általában a NASA történetében, most is jelentős csúszások, rendre előkerülő kiküszöbölendő hibák hátráltatták, természetesen a program végső sikere érdekében és az űrhajósok életének védelmében.
2022 novemberében az Artemis I küldetésben az Orion személyzet nélkül kerülte meg a Holdat, idén április 1-jén pedig több mint fél évszázad után indult Hold körüli útra négy űrhajóssal a NASA.
Reid Wiseman, Victor Glover, Christina Koch és Jeremy Hansen – három amerikai és egy kanadai űrhajós, köztük a Hold felé induló első fekete és első nő – a küldetés résztvevője, ők a napokban kerülik meg a Holdat; s ha minden szerencsésen alakul, lapszámunk megjelenése után térnek vissza a Földre. Útjuk során a valaha volt legtávolabbi ponton járnak űrhajósként a bolygónktól.
A történet a remények szerint nem áll meg itt: az Artemis III során manővereket gyakorolnak az űrben, a 2028 elejére tervezett Artemis IV küldetés pedig jó fél évszázad után az első holdra szállást célozza.