Huszonnégy éve nem történt ilyen az osztrákokkal – így reagált a történelmi estére Cser-Palkovics
Hatalmas siker!

Erdély Csanádék kettős célja: megteremteni a nemzeti együtteshez méltó csapatkultúrát, és büszkévé tenni az országot. A magyar jégkorong-válogatott a Fehérvár történelmi bravúrjából is táplálkozhat.

Javában zajlik a májusi, svájci elit-világbajnokságra készülő férfi jégkorong-válogatottunk felkészülése. Nemzeti együttesünk tavaly ismét eggyel magasabb polcra helyezte a magyar hokit a nemzetközi színtéren, hiszen a dániai vb-n az az újkori történelem során először sikerült kiharcolni a világelitben maradást. A válogatott kapitánya, Erdély Csanád emellett számos társával együtt annak is örülhetett, hogy a mostani klubidény végén nem mindennapi bravúrt sikerült végrehajtaniuk csapatukkal: az osztrák központú ligában, az ICEHL-ben szereplő Hydro Fehérvár AV19 a hányatott alapszakasz után a szezon legfontosabb részére, a rájátszásra némileg váratlanul ihletett állapotba került, a Vienna Capitals, majd a rekordbajnok Klagenfurt történelmi kiejtésével egészen az elődöntőig, azaz a legjobb négyig jutott. A harmincéves, korábban Észak-Amerikát és a dán bajnokságot is megjárt támadót egyebek mellett arról is kérdeztük, a remek évadzárásnak köszönhető pozitív impulzusokat át lehet-e vinni a válogatotthoz, amely a világbajnokságon idén sem adná alább a legjobbak között maradásnál.

Ezt is ajánljuk a témában
Több mint százezren voltak kíváncsiak a magyar kirakatklubra.

Az előző években inkább az volt a jellemző a Fehérvárra, hogy ment egy ígéretes alapszakaszt, a lényegi rész, a rájátszás viszont mégsem sikerült jól. Idén fordítva történt: egy szenvedős alapkör – fél percen múlott, hogy az utolsó meccsen, pont a Ferencváros ellen egyáltalán becsúszott a csapat a tízbe – után megtáltosodott, s végül meg sem állt az elődöntőig. Mi történt?

A profi sportnak szerintem legalább a 45-50 százaléka a mentális alap, így ha egy csoport kollektíve nagyon alacsony önbizalommal rendelkezik – mint ahogy mi, végig az alapszakasz során –, akkor az nagyon meglátszik. Ebben az esetben az egyének, a játékosok zöménél is szignifikáns az alulteljesítés. Annak ellenére, hogy úgy éreztük, beletettük a munkát hétről hétre, októbertől egészen januárig, soha nem tudtunk semmit kivenni abból a bizonyos kalapból. Aztán az említett Fradi elleni utolsó alapszakaszmeccsen végre azt éreztük, hogy ki tudtunk húzni belőle egy kis önbizalomgolyót, amit aztán továbbvittünk a Vienna Capitals elleni nyögvenyelős párharcra.
Itt már olyan flow-állapotba kerültünk, hogy úgy éreztük, bármi is történik, meg tudjuk fordítani, tovább tudunk jutni. Ezt az állapotot görgettük magunk előtt, mint egy kis hógolyót, ami aztán egyre csak nőtt.
Egyszeriben azok a játékosok, akik addig nem találták az ütőjüket, a formájukat, hirtelen megtalálták, és valahogy minden összeállt. Az például, hogy a rekordbajnok Klagenfurtot a negyeddöntőben egymás után háromszor meg tudtuk verni, és a hatodik meccsen való búcsúztatásukkal történelmet írtunk, szerintem mindennél többet elmond erről a folyamatról.

A Klagenfurt elleni párharc első meccsén történt egy borzalmas eset a rivális kanadai védőjével, Jordan Murray-vel, akit a kispadnál kellett újraéleszteni. Szerencsére azóta már jól van, de ezt hogyan élték meg, és mennyire játszhatott bele a párharc további alakulásába?
Maga a szituáció borzasztó volt, főleg, hogy mi eleinte nem is tudtuk, mi történt, csak annyit láttunk, hogy valaki összeesett, és rohannak be a mentősök.
Amikor realizálódott, mennyire komoly a helyzet, mindannyian elsápadtunk, senkinek sem kívánok ilyet átélni.
Mindenki más-más személyiség, máshogyan dolgozza ezt fel. Szerintem csapatszinten alapvetően kétféle hatása lehet: vagy nagyon összerántja a brigádot, vagy zilálttá teszi és indiszponálttá válik a társaság. Mindenesetre az újrajátszott első meccsen még érezhető volt a hatása, kicsit rányomta a bélyegét a játékra, de utána nem éreztem azt, hogy befolyásoló tényező lenne bármelyik irányba is.
Beszéljünk a vidámabb részekről: ezt a flow-érzést, amit említett, s hogy a klubidényt sikerült ilyen pozitív szájízzel lezárni, át lehet menteni a válogatottra és a májusi, svájci elit-világbajnokságra?
Szerintem egy klubszereplés alapvetően nincs annyira nagy hatással egy világbajnoki csapatteljesítményre, elvégre ilyenkor a szélrózsa minden irányából érkezünk, mindenki más-más előzményekkel. Viszont ha valakinek egyénileg sikeres szezonja volt, akkor az igenis át tudja hozni a pozitív impulzusokat. Abban reménykedem, lesz most annyira hosszú a felkészülésünk, hogy aki a klubcsapatánál idén nem tudta magát önbizalom terén a megfelelő szintre hozni, az itt, a válogatottban „bepótolhatja”, aki meg úgy érkezett, hogy ide nekem az oroszlánt is, az pedig meg tudja tartani ezt a mentalitását.
A tavalyi, herningi világbajnokságon újabb történelmi lépcsőfokot vett a magyar jégkorong, először sikerült az elitben maradás. Megismételhető a bravúr az idei csoportban?
A saját magunkkal szemben támasztott elvárások ugyanazok, mint voltak.
Mi elsősorban csapatkultúrát szeretnénk teremteni, méghozzá olyan csapatkultúrát, ami egy nemzeti válogatotthoz méltó: hogy tovább öregbítsük az országnak azt a hírnevét, amit a tavalyi évben és azelőtt is fokozatosan kiharcoltunk. Ez az elsődleges szempont, és hogy büszkévé tegyük a nemzetünket.
Másodlagos szempont, hogy ez a kultúraépítés jó eredménnyel is párosuljon, hogy ne legyen hiányérzete senkinek. Ne legyenek illúzióink, biztos, hogy idén is lesznek olyan harmadok, amikor a nagy nemzetek le fognak hokizni minket, mert egyszerűen ez a realitás. De azt, amit mi tudunk hozni, megpróbáljuk ismét a világszínvonalon teljesíteni, ugyanúgy, mint bárki más.
Ezt is ajánljuk a témában
A legfontosabb meccs sikerült a legjobban: hogy ez a sportági sajátosságoknak is köszönhetően bennmaradást ért végül, hadd ne szoruljon magyarázatra. Kohán Gergely írása.

A kultúraépítést a szövetségi kapitány Majoross Gergely is rengeteget hangsúlyozza. Ön csapatkapitányként hogy látja, hol járnak ezen az úton?
Ez olyan, mint a családi ház: sosincs kész, mindig lesz teendő…
Ami biztos, hogy tavaly egy picit megint magasabb polcra helyeztük a magyar nemzeti együttes státuszát a világ jégkorongsportjában. Játékosként és csapatkapitányként is nagyon jó azt látni, hogy eljutottunk oda,
Azért ilyesmi nem gyakran fordult elő korábban.

Ezt is ajánljuk a témában
„Kaptunk válaszokat bőven, sajnos elég sok nemlegeset.”

Az idei férfi elit-világbajnokságot május 15. és 31. között rendezik Svájcban; ott, ahol nemzeti csapatunk a szapporói csoda után először elit-vébézett még 2009-ben –akkor Klotenben, most majd Zürichben. A C betűs Erdély Csanád által említett „két csapatnyi bő keret” ezúttal egyáltalán nem költői túlzás, hiszen a múlt heti, lengyelek elleni két budapesti edzőmeccset (előbb 4–0-s vereség, másnap 3–2-es túlórás siker) követő legutóbbi keretátalakítás után a frissen becsatlakozó légiósokkal együtt jelenleg egy híján ötven főt számlál Majoross Gergely valóban bő névsora. A csapatot így rendhagyó módon kettéosztják, és a két brigád egymással fedésben edőzmeccsel két különböző országban: a magyar válogatott egyik fele a svájci Bielben vív két erőfelmérőt a házigazda vb-ezüstérmessel csütörtökön és pénteken, míg a másik fele pénteken Szombathelyen, szombaton Győrben találkozik a japánokkal. Ezt követően májusban is elit-ellenfelek ellen zárja a világbajnoki felkészülését (sorrendben Norvégia, Dánia, Szlovénia és Kanada lesz az ellenfél), míg a vb-n az amerikaiakkal, a finnekkel, a németekkel, a lettekkel, a svájciakkal, az osztrákokkal és a britekkel leszünk egy csoportban – leginkább utóbbi kettő ellen lehet sanszunk reálisan nézve.
Nyitókép: MTI/Vasvári Tamás