Ígéretes szezonból totális szétcsúszás: „Volt, hogy már azt sem tudtuk, ki játszik védőt és ki csatárt”

Látványosan kétarcú idényen van túl a magyar klubhoki zászlóshajója, a Hydro Fehérvár AV19. Az osztrák központú bajnokságban, az ICE-ligában szereplő – és az utóbbi években egyértelműen szintet lépő, tényezővé váló – székesfehérvári együttes annyira jól indította a mostani bajnoki szezonját, hogy sokáig reális célnak tűnhetett a tavalyi bravúros alapszakasz-második hely megismétlése. Vagy akár túlszárnyalása, mert amikor az első 25 meccsből 19-et megnyert a csapat, és folyamatosan ott volt az első helyek valamelyikén, többen már a 2022-es, történelmi nagydöntős idényhez hasonló csodát vizionáltak. Túl korán: ezúttal is bebizonyosodott, a jégkorongszezon nagyon hosszú, és a végére kellene összeállniuk a részleteknek.

Decemberre elfogytak – szó szerint

A Volán ugyanis a remek rajtot követően decemberre elfogyott, és ez ebben az esetben szó szerint is értendő. Brutális sérüléshullám söpört végig a csapaton, ez nyilván az eredményekben is megmutatkozott, a gödörből pedig ezután már nem is igazán tudott kikászálódni a fiatal magyar edzőreménység, Kiss Dávid együttese. 

„Persze, ez benne van a pakliban, és ha pozitívumot kell keresni, akkor azt mondanám, a fiatalok így legalább kipróbálhatták magukat komoly szinten, a mély vízben is, de ez nyilván az eredményesség rovására ment” – ezt már a Fehérvár és a válogatott egyik oszlopa, Erdély Csanád mondta a Mandinernek. A tavaly még Dániában légióskodó, ott az Esbjerg csapatával bajnoki ezüstéremmel záró 28 éves támadó sem úszta meg idén a sérülést: kilenc hetet kellett kihagynia november végétől, de még így is jobban járt, mint például az idény második felére kieső, a májusi elit-világbajnokságról is lemaradó Bartalis István. 

Önkritikát gyakorolnak

Summa summarum, az együttes végül olyan negatív spirálba került, hogy hiába tanyázott hosszú heteken át a dobogón vagy annak közelében, az alapszakasz legvégén még a rájátszásért is kvalifikációs kört kellett vívnia. Ezt nagy nehezen behúzták ugyan a patinás bécsi klub, a Vienna Capitals ellen, de utána a negyeddöntőben jött a liga kirakatklubja, az előző három kiírást megnyerő Red Bull Salzburg. Az osztrák sztárcsapat pedig nem hagyott esélyt: a vasárnapi nappal bezárólag összesítésben 4–0-s söpréssel vetett véget idő előtt a menet közben az FTC-vel szemben a Magyar Kupát is elbukó Volán sokkal ígéretesebben induló szezonjának. 

Erdély Csanád egyébként önkritikus, és nyilván nem csak a sérülésekben látja a látványos visszaesés okait. A Fehérvár a tavalyi második helyének köszönhetően például kvalifikálta magát a jégkorong Bajnokok Ligájába, ahol szeretett volna valami emlékezeteset alkotni, ám a sportág európai krémje ellen végül nem termett babér, még csak a pontszerzés sem jött össze a nagy nevű csapatok ellen. „Hiába voltunk ott a riválisok nyakán, és játszottunk jó meccseket velük, egyszerűen nem tudtunk pontot csípni. 

Ami pedig a bajnokságot illeti, amióta én jégkorongozom, még sosem volt ennyire kiegyenlített a mezőny, mint idén – gyakorlatilag végig tíz ponton belül volt az első hét csapat –, ami egyébként minden szempontból jó, csak nekünk most sajnos pont rosszul jött ki a végelszámolásnál” – fogalmazott Erdély.

Átlépték a százezres álomhatárt

Ha a nagyobb képet nézzük, akkor viszont látni kell a pozitívumokat is, hogy jó másfél évtizedes ausztriai szereplése során honnan hova jutott el az osztrák liga egyedüli magyar együttese. A Volán ugyanis a kezdeti évek hálátlan pofozógép-szerepe, a rájátszásról való hiú ábrándozások után az elmúlt öt idényben már kivétel nélkül ott volt a playoffban, mint említettük, egy ízben (2022) döntőt is játszott, ez pedig akárhogy is, de nagy szó egy olyan, egészen más lehetőségekkel bíró tradicionális sportági nemzet pontvadászatában, mint Ausztria. Ami pedig külön nagy fegyvertény, hogy a székesfehérváriak a tavaly nyáron birtokukba vett vadonatúj multifunkciós csodaotthonukat, a MET Arénát is egész szépen megtöltötték! 

„A fejlődési ívünket talán a legjobban az jelzi, hogy a Bécs elleni rájátszás-kvalifikációs kör előtt már a komplett hokis közvélemény úgy volt vele, nekünk ez egy kötelező skalp – hát, azért én még emlékszem azokra az időkre, amikor ez nagyon nem így volt… Ami pedig az új arénát illeti, tényleg nagyon komoly, mit produkáltunk a szurkolótáborunkkal együtt: nézőszámban a negyedik legjobbak lettünk ligaszinten, mindent összevetve átléptük a százezres álomhatárt, ez szerintem egy döbbenetes szám. Nyilván a BL-szereplés és a tabellán sokáig elfoglalt jó helyezésünk is segített, de például az, hogy a decemberi ünnepi időszakban stabilan ötezer feletti nézőszámokkal futottunk, már a fejlettebb európai hokikultúráknak is a becsületére válna. Összességében tehát, a szezon egészét nézve van bennem csalódottság és hiányérzet, nem is kevés, de bízom benne, hogy a szurkolóinknak így is több pozitívum maradt meg, mint negatívum, és hogy jövőre tudunk javítani” – magyarázta Erdély Csanád.

A végére pedig marad egy szomorú hír: a pénteki szurkolói ankéton bejelentették, hogy a 33 éves Chris Brown – aki korábban az NHL-ben is szerepelt – visszavonul. Az amerikai a mostani szezonban kulcsember volt Székesfehérváron: 23 gólt és 14 asszisztot jegyzett, amellyel kiemelkedett a gárdából. A döntés hátterében az áll, hogy a jégkorongozó családja hazatért az Egyesült Államokba.