Előtörnek a 2014-es emlékek – eljött az idő, Magyarország visszavághat

A múlt csütörtöki sorsoláson kiderült, hogy a magyar válogatott Ukrajnával, Grúziával (Georgiával) és Észak-Írországgal szerepel majd azonos négyesben a labdarúgó Nemzetek Ligája 2026–2027-es idényének őszi csoportküzdelmei során. Ezt a cikkünket az északír nemzeti együttes és az ország futballja rövid bemutatásának szenteljük, és felidézzük a felek közelmúltbeli egymás elleni mérkőzéseit, melyek közül az egyik a mai napig élénken élhet a magyar szurkolók emlékezetében.

Észak-Írország a novemberben véget ért világbajnoki selejtezősorozatban a harmadik helyen végzett csoportjában Németország és Szlovákia mögött, tehát ugyanabban a pozícióban, mint a portugálok és az írek mögé szoruló magyar csapat, ám a Nemzetek Ligája előző kiírásában megnyerte a négyesét a C-divízióban (Bulgáriát, Fehéroroszországot és Luxemburgot maga mögé utasítva), ezzel amellett, hogy feljutott a B-osztályba, a mieinkkel ellentétben kivívta a jogot arra, hogy részt vehessen a márciusi pótselejtezőben, melyben Olaszország lesz az első ellenfele, továbbjutás esetén pedig Walesszel vagy Bosznia-Hercegovinával küzdhetne meg a vb-kvótáért.

Az északírek legutóbb 1986-ban vettek részt világbajnokságon (1958 és 1982 után az volt a harmadik szereplésük). Ezt követően harminc éven át nem jutottak ki nagy tornára, de aztán a 2016-os Európa-bajnokságra kvalifikálták magukat, és ott – Magyarországgal egyetemben – nyolcaddöntőt játszhattak.

Annak az Eb-nek a selejtezősorozatában az északír és a magyar válogatott azonos csoportban szerepelt. 

majd napra pontosan egy évvel később, immár Bernd Storck irányításával 1–1-es döntetlent értek el Belfastban. Az északírek csoportelsőként – a második helyezett Romániával együtt – automatikusan kijutottak az Európa-bajnokságra, míg a csoport harmadik helyén záró magyar együttes a Norvégia elleni pótselejtezős párharc megnyerésével harcolta ki a kijutást.

Azóta Magyarország és Észak-Írország futball-válogatottja egyszer játszott egymással, 2022 márciusában a mieink felkészülési meccsen 1–0-ra nyertek idegenben Sallai Roland góljával.

Észak-Írország–Magyarország 0–1 (2022. március 29.)

Az északír nemzeti csapatot – amely a magyaroktól 28 pozícióval elmaradva jelenleg a 69. helyen áll a FIFA világranglistáján – 2022 decembere óta ismét Michael O’Neill irányítja, aki korábban kilenc évig (2011–2020) dolgozott már az ország szövetségi kapitányaként. Az 56 esztendős szakember február 13. óta a magyar válogatott Tóth Balázs klubja, az angol másodosztályban a bennmaradásért küzdő Blackburn Rovers menedzseri pozícióját is betölti, ottani megbízatása a mostani idény végéig szól.

„Versenyképes és izgalmas csoportba kerültünk, efelől semmi kétség – mondta O’Neill az Északír Labdarúgó-szövetség (IFA) hivatalos honlapján az NL-sorsolást követően. – Ezen a szinten nincsenek könnyű mérkőzések, maximális tisztelettel állunk a ránk váró kihívások elé. (…) Magyarország feleleveníti bennünk a 2016-os Európa-bajnokság emlékeit, a csapata azóta folyamatosan fejlődik. Jól szervezett, fizikailag erős együttes minőségi játékosokkal és egy fanatikus szurkolótáborral, amely mindig kemény próbatétel elé állítja az ellenfeleket.”

Az északír válogatott játékosállományának összértékét a Transfermarkt piaci portál 86,88 millió euróra becsüli (a magyar csapatét több mint a duplájára, 183,55 millió euróra). A keret legtöbbre taksált focistája Conor Bradley, a Liverpool jobbhátvédje (30 millió euró), aki január elején olyan súlyos térdsérülést szenvedett, hogy elképzelhető, a teljes naptári évben nem léphet már pályára, ami azt jelentené, hogy a mieink elleni Nemzetek Ligája-meccseken sem játszhatna. Őt egy másik jobb oldali védő, 

• a Sunderlandet erősítő Trai Hume (18 millió euró), 
• a West Bromwich Albion játékosa, Isaac Price (12 millió euró) és
• a Crystal Palace támadó középpályása, Justin Devenny (8 millió euró) 

követi a sorban.

Észak-Írország labdarúgó-bajnokságát az európai szövetség (UEFA) az 55-ből csupán a 47. legerősebb ligaként tartja számon (a jelenlegi ranglista alapján csak Gibraltár, Andorra, Fehéroroszország, Luxemburg, Montenegró, Grúzia, Wales és San Marino pontvadászata gyengébb nála), míg az NB I-et a 22. helyen.

Az ország bajnokságának rekordgyőztese, egyben címvédője 57 (!) elsőségével a Linfield, amely a Bajnokok Ligája mostani kiírásában már a selejtező első fordulójában kiesett az ír Shelbourne-nel szemben, utána azonban a Konferencia-ligában két kört is sikerrel vett a litván Zalgiris és a feröeri Víkingur Göta kiejtésével – majd a playoffban megint megkapta a Shelbourne-t, amellyel szemben kettős vereséggel újfent alulmaradt.

A Linfielden kívül ebben az idényben még három északír gárda indulhatott a nemzetközi porondon, mindegyik a KL-ben: a Cliftonville (a gibraltári St Joseph’s ellen) és a kupagyőztes Dungannon Swifts (a liechtensteini Vaduz ellenében) már az első párharcában elvérzett, míg a bajnoki ezüstérmes Larne tizenegyespárbajban a lett Audát és a koszovói Prishtinát is legyűrte, ám a harmadik fordulóban a portugál Santa Clara már túl nagy falatnak bizonyult számára.

A magyarhoz hasonlóan őszi-tavaszi rendszerű, tizenkét csapat részvételével zajló bajnokságot jelenleg a Larne vezeti (63 ponttal), a Coleraine (58) a második, a címvédő Linfield (55) pedig egyelőre csak a harmadik helyen. A ligában az elmúlt években egyetlen magyar futballista szerepelt, a tavaly nyáron a Kazincbarcikához hazatérő Gyollai Dániel a 2024–2025-ös évadban a bronzérmes Glentoran kapuját védte.

Függetlenül attól, hogy a két válogatott legutóbbi három egymás elleni meccséből a mieink csak egyet nyertek meg, a magyar szurkolók joggal várhatják el Marco Rossi csapatától, hogy a negyedik kalapból melléjük sorsolt északírek ellen a szeptemberi, idegenbeli és a novemberi, hazai mérkőzés végén is győztesen hagyják majd el a pályát.

Nyitókép: MTI / Illyés Tibor