Détáritól Bodán, Esterházyn át Katzenbachig: magyarok, akik nagyot alkottak Görögországban

A Ferencvárostól távozó Varga Barnabás már be is mutatkozott, a korábbi Fradi-játékos Redzic Damir pedig hamarosan kiköthet Görögországban – még akár az is előfordulhat, hogy a két válogatott csapattárs február 1-jén, az AEK Athén–Olympiakosz rangadón már egymással néz farkasszemet.

Ami biztos, hogy Varga 4.5 millió eurós transzferdíja az NB I történetének harmadik legnagyobb játékoseladása – ráadásul Athénban sincs egyedül –, így ennek apropóján felelevenítjük a korábban a görög bajnokságban maradandót alkotó magyar légiósokat, csupa jól ismert arccal.

Détári Lajos

Listánkat ki mással kezdhetnénk, mint az egykori világválogatott Détári Lajossal. Mindenki Döméje frankfurti idénye után igazolt az Olympiakoszhoz 1988-ban, azt követően, hogy az Eintrachttal megnyerte a Német Kupát, melynek fináléjában ő szerezte a mindent eldöntő találatot a 81. percben szabadrúgásból. 

A németek akkoriban óriási klubkrekordnak, egyben magyar csúcsnak számító 18 millió márkáért adták el a 25 éves Détári játékjogát a pireusziaknak, akik nem is csalódtak minden idők egyik legjobb magyar futballistájában. 

Détári Lajos két évet töltött el a görög kikötővárosban, s bár a bajnoki cím végül nem, „csak” egy második és egy negyedik hely jött össze – a legkevésbé rajta múlott –, második idényében kupagyőzelemmel, s a döntőben egy duplával búcsúzott el az Olympiakosztól, amelynek ekkor éppen Komora Imre volt a vezetőedzője.

Boda Imre

A fiatalabb generáció talán már nem is emlékszik Boda Imrére, pedig a szolnoki születésű, MTK-nevelés középcsatár nyolcszoros magyar válogatott volt, nem mellesleg görög gólkirály – méghozzá éppen abban az időszakban, amikor Détári is a helléneknél futballozott! Az MTK-ban 190 bajnokin 58 gólt jegyző és bajnoki címet is szerző Boda ugyancsak 1988-ban igazolt az akkor még Alfa Etniki néven futó görög ligába, csak ő egy másik Olympiakoszhoz, a Voloszhoz. A jobbára az élvonal és az alsóbb osztályok között ingázó kiscsapat akkor éppen a legmagasabb szinten szerepelt, 

A gólérzékeny magyar csatár a következő évadban ehhez hozzátett még 10 gólt 15 meccsen, majd a bajnokságon belül váltott. Ahhoz az OFI Krétához került, amely legutóbb nagy meglepetésre búcsúztatta Vargáékat a kupától, itt viszont már nem tudta megismételni kiugró teljesítményét, a hatodik helyen végző szigetlakóknál 24 meccsen öt találatig jutott, mielőtt hazatért volna levezetni a BVSC-hez. A ma 64 éves Boda Imre visszavonulása után is vállalt különböző szakmai munkákat a görög futballban (a Volosznál egy rövid ideig edzőként is dolgozott), ma már ottani nyugdíjasként élvezi az életet és a híres görög naplementéket. 

Esterházy Márton

A Honvéd és a magyar válogatott legendája hosszú és sikeres, négy év alatt három bajnoki címet magába foglaló kispesti időszaka után állt görögországi légiósnak 1984-ben, megágyazva mintegy Détárinak és Bodának. És tulajdonképpen Varga Barnabásnak is, hiszen Esterházynak komoly szerepe van abban, hogy az AEK Athénnál a mai napig kimondottan jó szívvel gondolnak a magyar futballistákra. 

Az AEK után a Panathinaikosznál is megpróbált maradandót alkotni, ez már nem sikerült, mindenesetre érdekesség, hogy mindkét klubbal megmutathatta magát az UEFA Kupában is. 

A híres magyar grófi család sarjának görögországi népszerűségét tovább növelte, hogy megtanult görögül, ami abban az időben végképp ritkaságnak számított egy légiós részéről – ennek nyomán a görög sajtó a mai napig szívesen szólaltatja meg és készít vele interjúkat.

Katzenbach Imre

A tragikus sorsú középpályás 1987-ben tagja volt a legendás Verebes József irányította MTK-bajnokcsapatnak, hogy rá három évre aztán ő is a görög főváros felé vegye z irányt. A technikás labdarúgó azonban nem az AEK-hoz, hanem egy kisebb athéni együtteshez, az 1891-ben alapított Apollónhoz igazolt, ahol négy idényt is eltöltött. Komoly erősítésnek bizonyult a kiscsapat számára, hiszen 115 találkozón 23-szor volt eredményes, az 1991–1992-es évadban pedig fennállása legjobb eredményéig, bajnoki ötödik helyig vezette az Apollónt 26 találkozón szerzett tíz góljával. Az Origo visszaemlékezése szerint a legjobban mindig a karácsonyi időszakban játszott: 

Katzenbach Imre a négy athéni idény után még kettőt lehúzott az akkor harmadosztályú Volosznál is, hat görögországi éve alatt ő is folyékonyan megtanult görögül. Hazatérése után még egyszer bajnok és kupagyőztes lett az MTK-val, a visszavonulása utáni történetét pedig sajnos ismerjük:

A többiek

A görög élvonalban számos magyar labdarúgó megfordult az évek során, köztük válogatott klasszisok sora – álljon itt néhány példa a teljesség igénye nélkül. A kapusaink közül talán Megyeri Balázs itteni karrierje a legismertebb (az Olympiakoszban 75, az Atromitoszban 53 meccsen lépett pályára), de mindenképpen idekívánkozik Gróf Dávid levadiakoszos, vagy éppen Posza Zsolt ergoteliszes időszaka, és szegény Fülöp Mártonnak is egy görög klub, az Aszterasz Tripolisz volt az utolsó csapata. A görög együttesek közül a legtöbb magyart, szám szerint 5-5 játékost 

• a Levadiakosz (Gróf, Laczkó Zsolt, Pintér Ádám, Paulo Vinícius és Windecker József), valamint 
• a Volosz (Boda, Koszta Márk, Kovács Dániel, Németh Krisztián, Szélesi Zoltán) foglalkoztatta. 

Holtversenyben a második két „legnépszerűbb” görög célállomásunknak a két nagycsapat,

• az AEK Athén (Esterházy, Németh, Tőzsér Dániel és Varga Barnabás)
• és az Olympiakosz (Détári, Laczkó, Megyeri, Németh) mondható. 

A teljes vonatkozó lista itt átböngészhető.

Nyitókép forrása: sport24.gr