„Hülyén hangzik, de ez már kijárt nekem” – itt tart a magyar viking, akire rácsodálkozott a világ

Hogy érzi magát az augusztusi térdműtéte óta? Gondolom, nem volt egyszerű az elmúlt néhány hónap.
Köszönöm, egyre jobban vagyok! Az eleje nyilván kicsit nehezebb volt, de azóta más a helyzet, hogy visszatértem a kinti melóhoz. Mennek a futások, előkerült már a labda is, úgyhogy jól haladok a visszatérés felé. Az erőnlétemen azért van még mit csiszolni – és ezen dolgozunk is jelenleg –, de négy hónapos kihagyás után ez természetes. Most azt gondolom, hogy januárban már száz százalékos állapotban leszek, és ismét a csapat rendelkezésére tudok majd állni. 

Bognár Györggyel milyen lett a viszonya, amióta a lelátóról figyeli a meccseket?
Gyuri folyamatosan érdeklődik a sérültek felől, velük is tartja a kapcsolatot, nemcsak az egészséges játékosokkal. Azt mondta, nagyon vár vissza a pályára, én pedig azon dolgozom, hogy ez minél hamarabb megtörténjen. 

Egy éve tért vissza Paksra, miután megjárta Dél-Koreát és Görögországot. A sérülése megnehezítette vagy megkönnyítette a visszarázkódást a magyar mindennapokba? 
Nehéz volt, főleg az elején. Visszajönni Paksra viszont könnyű, hamar befogadtak, már az első nap éreztem, hogy nem lesz itt probléma. Aztán jöttek a sérülések, amelyek végigkísértek a tavaszi szezonomat, ezért elkerülhetetlenné vált a műtét, meg kellett csinálni. Ez volt az első ilyen orvosi beavatkozás az életemben, nem tudtam, hogy mi vár rám. Hosszú és nehéz időszak van mögöttem, amiről már nem is akarok beszélni. Inkább arról, hogy mi van, mi lesz. Szeretnék előretekinteni.

Értem. Akkor mik a tervek?
Újból fel akarom építeni magamat. De az első és legfontosabb, hogy ismét fájdalommentesen tudjak játszani. A következő, hogy visszanyerjem a formámat. Utóbbi csak a meccsekkel fog visszajönni, az edzésekkel nem, ezért várom tehát a felkészülést. Azon a néhány edzőmérkőzésen minél többet szeretnék futballozni. 

Az MTK elleni győzelemmel ugyan megtört a jég, de mennyire volt frusztráló kívülről nézni, hogy csapata gödörbe kerül? 
Lehet, hogy hülyén hangzik, de ez már kijárt nekem. Eddig mindig elkerültek a sérülések, nem volt semmi bajom, soha nem fájt semmim, most azonban fordult a kocka. Úgy fogom fel, hogy ennek így kellett lenni. Remélem, a pályafutásom utolsó éveiben elkerülnek már az ilyenek. 

Ha már a karrierjét említette, a célkitűzésekkel hogy áll? Nem is olyan rég még az angol másodosztály sem tűnt elképzelhetetlennek ön számára. 
Őszinte vagyok másokkal és magammal is, irreális céljaim sosem voltak. Most tényleg az az elsődleges tervem, hogy fájdalom nélkül játszhassak és minél többet a pályán legyek – csak ezek lebegnek a szemem előtt. Hogy mi lesz egy-két év múlva, az nem tudom, a jövő zenéje, nem nagyon szoktam ezekkel foglalkozni.

Hungarian Viking néven dobott piacra egy láger típusú sört. Fontos volt, hogy mindenképpen egy elérhető termékhez adja a nevét, arcát?
Abszolút. Én tényleg egy nagyon egyszerű, őszinte gyerek vagyok, remélem, ez átjön majd akkor is, ha megkóstolják a sört.

Tényleg nem számítanak a külsőségek, a social media, a brandépítés?
Az internet világa elfajult, nekem legalábbis ez a véleményem. Éppen ezért nem nagyon érdekelnek, hogy mit mondanak, írnak rólam. Az Eb-n jött felém egy nagy cunami, de akkor se foglalkoztatott különösebben a dolog, azóta meg aztán hatványozottan igaz, hogy nem követem a reakciókat, a különböző megnyilvánulásokat velem kapcsolatban. Hidegen hagy ez az egész. 

Említette, hogy mentálisan is megviselte a hosszú kihagyás. Kapott azért támogatást? Keresték például a barátok, csapattársak, egykori játszótársak?
Ja, persze, nagyon sokan érdeklődtek, hívtak, üzentek a foci világából meg a magyar válogatottból is. Nem hazudok, tényleg jólesett, hogy ennyien kerestek.

Nyitókép: MTI/MTVA/ Illyés Tibor