Ez várhat Szoboszlaira, ha már a télen távozik a megtört liverpooli klubikon

Hivatalosan még nem tudni, mi lesz Mohamed Szalah sorsa a Liverpoolnál, de jelen pillanatban nagyobb összeget nem tennénk rá, hogy az Anfield Roadon vonul majd vissza könnyek és fanfárok közepette. Persze nem ez lenne az első alkalom a futballtörténelemben, hogy egy generációs klubikon búcsúja váratlanul méltatlanra sikeredjen.

Temérdek ilyet lehetne mondani: gondoljunk csak vissza anno Diego Maradona viharos nápolyi távozására, Roy Keane emlékezetes manchesteri kenyértörésére, vagy a két spanyol gigászra, a Real Madridra és a Barcelonára, ahol kis túlzással hagyományt teremtettek e csúnya műfajból Raúltól kezdve Iker Casillason és Sergio Ramoson át Lionel Messiig és Neymarig – hogy csak a legemlékezetesebbeket említsük. 

A fenti példák esetében különféle okok játszottak közre abban, hogy a valaha harmonikus kapcsolat végül félresiklott, s olyan véget ért, amelyre a legszebb időszakokban gondolni sem mertek volna a szurkolók. Az viszont közös pont, hogy sokáig teljesen elképzelhetetlen volt, hogy ezek a legendák ne az adott klubból vonuljanak vissza. Aztán viszont az élet – értsd: az egó, pénz, edző, klubvezetés – máshogy gondolta…

Most erősen benne van a pakliban, hogy hasonlóan fájdalmas válással zárul a Liverpool és Szalah házassága is. Az egyiptomi sztár vitathatatlanul a gazdag klubtörténelem egyik legjobb játékosa: 2017 óta tartó liverpooli pályafutása során 

2025. decemberében mégis ott tartunk, hogy a nemrég még ünnepelt hős a médiában intézett nyilvános kirohanást edzője és a klub ellen, amire válaszul Arne Slot kivágta a keretből, így aztán Mohamed Szalah úgy utazik el hétfőn a jövő vasárnap rajtoló Afrikai Nemzetek Kupájára (AFCON), hogy erősen kérdéses, egyáltalán pályára lép-e még valaha a Liverpool mezében.

Szalah már korábban is nyomást helyezett a Liverpool vezetésére

Annyiban nem előzmény nélküli a történet, hogy Szalaht már korábban is környékezték, elsősorban az arab világból, ami nem is csoda, hiszen a világ legismertebb muszlim futballsztárjának megszerzése hatalmas főnyeremény lett volna a feneketlen pénzeskút szaúdi ligának – és még most is az lenne. Tudott tény, hogy 2023 nyarán például egy eszement, 150 millió fontos ajánlatot utasított vissza a Pool az al-Ittihadtól, és azóta csak növekszik iránta a kereslet. A rossz nyelvek szerint pedig a csillagászati fizetéssel csábított Szalah és ügynöke ezzel is próbált nyomást helyezni a klubvezetésre a legutóbb hosszasan elhúzódó, végül idén tavasszal lezárult szerződéshosszabbítási (és gázsiemelési) tárgyalások során. Erre egyébként szigorúan csak a pályán mutatott teljesítménye is feljogosította volna az egyiptomit, hiszen tavaly 32 évesen is karrierje egyik legragyogóbb idényét futotta: 

Végül megkapta, de úgy, hogy közben azért már látszottak a jelei annak, hogy ha valami nem úgy történik, ahogy ő szeretné, akkor ügynökével együtt nem riad vissza a manipulációtól sem. Az elhúzódó tárgyalások során többször is a médiát hívta „segítségül”, hogy nyomást helyezzen a menedzsmentre, nyilvánosan kifogásolva, hogy nem bólintottak rá egyből a feltételeire (ami szerinte a klubért tett szolgálataiért cserébe neki alanyi jogon járna), s ha így haladnak tovább a dolgok, akkor „féllábbal már kint van Liverpoolból”. 

Mára már mindkét fél megbánta a szerződéshosszabbítást?

A folytatást ismerjük: Szalah a bajnoki cím és az Aranycipő után mindent megkapott, amit kért, beleértve a kétéves, 2027-ig szóló szerződéshosszabbítást és a heti 350 ezerről heti 400 ezer fontra emelt fizetést, aminél csak Erling Haaland kap többet a ligában. Csakhogy a címvédő Liverpool előre nem látható válsága őt is elérte. Valószínűleg nem függetlenül az új, egyelőre be nem váló sztárigazolások miatti sakkozásoktól, folyamatos szerkezetváltásoktól, de tény, hogy 

Ennek, valamint a kudarcsorozat miatt az Arne Slot nyakára időközben rátelepedő eredménykényszer hatására pedig a holland mester nincs mit veszítsen alapon meglépte a korábban elképzelhetetlent. A sokáig betonbiztos alapembernek, kirobbanthatatlan kezdőjátékosnak számító Szalahot november végén, a csapat azt megelőző hét bajnokiján elszenvedett hatodik veresége után a kispadra ültette, és be sem állította a West Ham elleni győzelem során, majd az azt követő két PL-meccsen sem tette a kezdőbe. Ennyi pedig elegendő is volt ahhoz, hogy az afrikainál kiboruljon a bili: az újonc Leeds elleni drámai pontvesztés után jól időzítve intézett nyilvános kirohanást Slot és a klub ellen, mondván, elfogadhatatlan, ami vele történik. 

„Nem hiszem el, hogy végig a padon ültem! Ez már egymás után a harmadik eset, ilyen még sosem fordult elő velem a pályafutásom során. Rendkívül csalódott vagyok, mert sokat tettem ezért a csapatért az évek során, főleg tavaly, mégis úgy érzem, hogy a klub most a busz alá lökött. Valaki azt akarja, hogy mindenért én vigyem el a balhét. 

Mondani sem kell, a csapat jelenlegi helyzetében ez a nyilatkozat, ebben a formában, stílusban és hangnemben mekkora megrökönyödést váltott ki nemcsak a Liverpool háza táján, de egész Angliában és a tágabb futballvilágban. Fő érintettként nemcsak Arne Slot fejezte ki megdöbbenését amúgy a maga intelligens stílusában, mondván, megérti a játékos frusztrációját, de ilyen nyilatkozatnak, ilyen szituációban semmi keresnivalója a nyilvános sajtóban: 

„Lehetsz frusztrált, de…”

Az edzőn kívül számos korábbi játékos és klublegenda is élesen bírálta az egyiptomit, Slotéhoz hasonló üzeneteket megfogalmazva. 

• Wayne Rooney szerint például nem a klub lökte a busz alá Szalaht, hanem éppen fordítva: ezzel az önző nyilatkozattal ő lökte még jobban a busz alá az így is nehéz helyzetben lévő társait, és csak a saját örökségét rombolja le. 
• Danny Murphy amondó, ha frusztrált is vagy, bekopogsz az edző vagy a tulajdonosok ajtaján, és rajtuk vezeted le a feszültséget, de semmiképpen sem ily módon kezeled a dolgot, mert ezzel a viselkedéssel csak további problémákat generálsz az egész csapatnak. 
• Michael Owen azt írta, átérzi, amit Szalah érez, hiszen sokáig ő cipelte a hátán a klubot, megnyerve mindent, de minekutána ez egy csapatjáték, ilyen jellegű nyilatkozatokat egyszerűen nem tehet nyilvánosan. „Egy hét múlva elutazol az AFCON-ra: szorítsd össze a szád, élvezd, hogy az országodat képviselheted, aztán meglátod, hogyan állnak a dolgok, amikor visszatérsz!”
• Thierry Henryé volt az egyik legintelligensebb vélemény, aki leszögezte, senki sem Szalah pályán elért eredményeit vonta kétségbe. „Én is voltam hasonló helyzetben, törtem-zúztam az öltözőben, bementem az edző irodájába, és panaszkodtam. De nem nyilvánosan! Szalah egy elképesztő játékos, de ez a nyilatkozat nagy hiba volt a részéről. Profi futballistaként nem teregeted ki a szennyest, az ilyen dolgokról egyszerűen nem beszélhetsz a sajtónak. És ennek semmi köze nincs ahhoz, amit játékosként elért.”

Ezek után óriási kérdés a hogyan tovább, hiszen jól látszik, hogy Szalah ezzel a húzásával elvesztette nemcsak edzője, de a közvélemény és a szurkolók egy jelentős részének a bizalmát is. Noha Arne Slot úgy fogalmazott, alapvetően hisz benne, hogy „mindig van visszaút”, most eléggé úgy tűnik, valami végleg eltört – többen úgy gondolják, az egyiptomi által sokatmondóan elejtett „valaki azt akarja, hogy már ne legyek a klubnál” félmondatban a „valaki” valójában ő maga... A játékos ugyanis a nyílt támadással alighanem a vezetőséget is lépéskényszerbe hozta, és 

A menedzsment márpedig többször is támogatásáról biztosította a menedzsert – a váratlan vesszőfutás ellenére is –, így valószínűtlennek tűnik, hogy ha valóban eljutunk idáig, akkor a tavalyi sikerkovács edzőt, s vele együtt a komplett játékrendszerét dobnák a kiöregedő, hisztis, a klubot nyíltan szidó sztár helyett. Főleg, hogy mivel Szalah szerződése 2027-ig szól, most még érdemben pénzzé tudnák tenni az egyiptomi sztárt (akár már a januári transzferidőszakban), akiért ha 150 milliót már nem is, de még mindig jelentős összeget kaphatnának a szaúdi ligából vagy a másik levezetőbajnokságból, az MLS-ből (mindkét helyről számos komoly kérőről hallani). 

Mi vár így a Liverpoolra és Szoboszlai Dominikre?

Persze, az sincs kizárva, hogy Szalah mondjuk az Afrika-kupa ideje alatt „lehiggad”, és hirtelen varázsütésre megjavul minden. De az élet (meg a profi sport) ritkán működik így, és hát valahogy nincs most előttünk, hogy a felek egy ilyen kaliberű világbotrány után újra kebelbarátként folytatják majd, mintha mi sem történt volna. Ha Szalah tényleg távozik – akár már most a télen –, akkor sokkal érdekesebb, hogy ez milyen változást hozna magával Liverpoolban. Az egyik opció, hogy igazolnak a helyére valakit, ami viszont idény közben elég kockázatos lenne (és a minőségi merítés is nyilván limitált), főleg látva, hogy a nyári szuperigazolások mennyire nem szuperálnak jelenleg, s hogy az ő beépítésükkel is éppen eléggé meggyűlik Arne Slot baja. Maradna tehát a házon belüli megoldás: 

Talán eggyel közelebb jutottunk a megoldáshoz a hétközi, Internazionale elleni Bajnokok Ligája-győzelem során, ahol Szalah teljes hiányában már szerkezetet váltott Slot, és a korábbi 4-2-3-1-es hadrend helyett Milánóban 4-3-1-2-vel küldte fel csapatát. Méghozzá oly módon, hogy elöl egyszerre kezdett a két nyári csatárigazolás, Hugo Ekitiké és Alexander Isak, Szoboszlai így a középpálya jobb oldaláról mögéjük bemozogva Alexis Mac Allisterrel felváltva tudta szervezni a játékot, miközben a támadások segítéséhez a jobb oldali szárnyvédő (előbb Joe Gomez, aztán Conor Bradley) lépett fel sokszor egészen magasra. 

nem mellesleg az eredmény, az akkor még a BL-főtábla 4. helyén álló Inter elleni kapott gól nélküli, Szoboszlai tizenegyesgóljával a hajrában kicsikart 1–0-s siker is ezt látszik alátámasztani. Ez persze csak egyetlen minta volt, és nem törvényszerű, hogy innentől mindig így lesz, de azt mindenesetre markánsan megmutatta, hogy a Liverpoolnál Mohamed Szalah nélkül is van, lesz élet – a kérdés leginkább csak az, hogy mikortól... 

(Nyitókép: MTI/EPA/Adam Vaughan)teh