Az élmezőnyben szereplő további országok – India (282 milliárd dolláros védelmi költségvetés), Észak-Korea (263 milliárd), Szaúd-Arábia (135 milliárd), Németország (107 milliárd), Ukrajna (103 milliárd), Nagy-Britannia (91 milliárd) és Japán (80 milliárd) – mind átírják a saját eddigi biztonsági narratívájukat. Németország és Japán a második világháború utáni pacifizmusukat dobják a süllyesztőbe, Ukrajna pedig a GDP-jének immár 17 százalékát áldozza a háborús túlélésre.

Ha azonban az egy főre jutó (vásárlóerő-paritáson számolt) katonai kiadásokat vizsgáljuk, a kép átalakul. Ezt a listát Észak-Korea vezeti 9929 dollárral, ezzel Kim Dzsonun birodalma a világ leginkább militarizált társadalma. A távol-keleti országot Katar követi 5621 dollárral, majd Szingapúr (4162), Szaúd-Arábia (3984) és Izrael (3459) zárja az élmezőnyt. Érdekes módon Szingapúr, amely hivatalosan semleges államként pozicionálja magát, évtizedek óta a GDP-je mintegy 3 százalékát költi védelemre – messze meghaladva a legtöbb európai ország szintjét.
A GDP-arányos mutatókat tekintve Észak-Korea ismét az élen áll, 34 százalékos katonai kiadási aránnyal. A második helyen Ukrajna áll 17 százalékkal, ami példátlan háborús gazdasági átrendeződést tükröz. (Meg kell említeni: a külföldi segélyek révén Kijev a kiesést eddig zömében a donorországoknak köszönhetően úgy-ahogy pótolni tudta, vagyis Ukrajna esetében a GDP védelmi célokra költése másképp értelmezendő, mint az ugyanezt önerőből végrehajtó államoknál.) A harmadik helyen Afganisztán (15 százalék), majd Algéria és Palesztina következik 9-9 százalékkal, míg a Közel-Kelet olajhatalmai – Szaúd-Arábia, Izrael és Omán – egyaránt 7 százalékot fordítanak a haderejükre.