A nátriumion-akkumulátorok új generációjának legnagyobb előnye a nyersanyagellátás terén a Kínától való függetlenedés lehetősége. A lítiumion-technológia jórészt drága és korlátozott forrásokra – lítiumra, kobaltra, nikkelre – támaszkodik, és ebben Kína az adott ritkaföldfémtől függően 70-90 százalékos monopóliumot épített ki, ám a nátriumion-akkumulátorok olcsó, bőségesen elérhető anyagokból készülnek: egyszerű konyhasóból vagy más bőséges nátriumforrásból, vasból, szénből és alumíniumból. A nátrium például a tengervíz sótartalma miatt szinte korlátlanul kinyerhető, ami gyakorlatilag kimeríthetetlen erőforrást jelent.
A technológia további előnyei közé tartozik az alacsony gyártási költség, valamint a nagyobb biztonság, hiszen az akkuk sokkal kevésbé hajlamosak bármilyen túlmelegedésre, így a tűzveszély minimális.
Továbbá a rendkívül hosszú, akár 20 év feletti élettartam is az új, lassan sorozatgyártásba kerülő akkutechnológia mellett szól. Bár az energiasűrűségük némileg elmarad a lítiumion-rendszerekétől, energiatárolásban, közepes hatótávú személyautókban és nagyobb járművekben már most versenyképesek. Kínában már épül a CATL és a BYD nátriumion-akkugyára, és mindkettő évi 30 gigawattórányi kapacitású akkut tud majd gyártani – de ne szaladjunk ennyire előre.
Az amerikai kísérlet: Peak Energy
A fentiek okán nagy áttörésnek számít, hogy az Egyesült Államok is érdemben belép végre a globális akkuversenyfutásba. Mivel azonban a ritkaföldfém-igényes lítiumion-akkuk alapanyagainak az ellátási láncát jórészt Kína ellenőrzi, így az USA számára a nátriumion-technológia stratégiai jelentőségű. A Peak Energy startup ráadásul olyan nátrium-, vas- és foszfátalapú akkumulátorokat fejleszt, amelyek teljesen mentesek a lítiumtól, a kobalttól és a nikkeltől. Ez nemcsak költséghatékony, hanem az Egyesült Államok energiabiztonságát is erősíti, hiszen a felhasznált nyersanyagok – nátrium, vas, szén – bőségesen elérhetők a hatalmas országban.