Megszavazta az Európai Unió a kínai elektromos autókra kivetett büntetővámok véglegesítését. Az öt évre szóló extra illeték kivetése elé Németország próbált meg akadályt gördíteni, de végül a francia tömb győzedelmeskedett. És persze Ursula von der Leyen, aki hatalma megszilárdításának egyik legfontosabb próbatételeként kezelte az ügyet.
A szerző a Makronóm újságírója.
Közel egy évig tartott az Európai Bizottság szubvencióellenes vizsgálata a kínai elektromos autók behozatala ügyében. Ursula von der Leyen szerint az állami támogatások aránytalan mérete miatt Peking képes arra, hogy dömpingpolitikát folytasson, és elárassza az európai piacot olcsó autóival. Miután a bizottság megalapozottnak látta a vádat, első körben az alapból meglévő 10 százalékos tarifákra plusz ideiglenes extravámokat vetett ki a kínai vagy Kínában gyártó vállalatok termékeire. A legolcsóbban a Tesla úszta meg, amelynek mintegy 7,8 százalékos vámja szinte eltörpül a SAIC 10 plusz 35,3 százaléka mellett. A BYD-t 17 százalékra, míg a Geelyt 18,8 százalékra büntették.
A júliusi, akkor még ideiglenes vámok megállapítása miatt tartott szavazáson egyedül Magyarország (a kínai befektetések EU-ba hozásának fő támogatójaként), Ciprus, Málta és Szlovákia szavazott az intézkedések ellen – további tizenegy tagállam, köztük a legtöbbet veszíthető Németország, tartózkodott a voksoláson. A szabályok szerint az Európai Bizottság csak akkor lenne kénytelen visszavonni tervezetét, ha az EU lakosságának 65 százalékát képviselő 15 uniós ország a terv ellen szavaz. Ezt szem előtt tartva az eredeti szubvencióellenes vizsgálatot is követelő Franciaország hamar összehozta saját tömbjét: Görögországgal, Olaszországgal és Lengyelországgal kiegészülve a vámokat megszavazók legerősebb tábora az EU lakosságának 39 százalékát képviselte.
A vámok október 4-i véglegesítésén nemmel szavazott Németország, Magyarország, Ciprus, Málta és Szlovákia, tíz tagállam igent mondott, tizenkettő pedig tartózkodott. Utóbbiak száma némileg talán meghökkentő, de Ursula von der Leyen ezt ugyanúgy ajándéknak tekintheti, mintha az a tizenkettő igennel szavazott volna. A jog szerint abban az esetben, ha a résztvevők sem egyöntetű igent, sem egyöntetű nemet nem mondanak, vagyis nincs meg a 65 százalékos arány, a döntési jogkör az Európai Bizottság kezébe kerül, azaz VDL véglegesítheti az akár 35,3 százalékot is elérhető büntetővámokat.
Ezt is ajánljuk a témában
Furcsa dolog derült ki a kínai elektromos autókra kivetett EU-s büntetővámokról. Amelyik vállalat jobban mosolygott Ursula von der Leyenékre, az kevesebbet kapott, amelyik nem volt együttműködő, az többet. Gyakorlatilag ez döntött, nem a gyártók ellen indított vizsgálat valós eredménye.
Az Európai Unió az utóbbi évek egyik legnagyobb horderejű kereskedelmi intézkedését szavazta meg, kockáztatva ezzel az EU és Kína között amúgy is pattanásig feszült helyzet eszkalációját, amely legrosszabb esetben a kereskedelmi háború pusztító kiteljesedéséhez, ezzel az unió versenyképességének további amortizációjához vezethet.
A terv véglegesítése és a számára kedvező kimenetelű szavazás azonban mindennél és mindenkinél fontosabb volt Ursula von der Leyen számára. Az Európai Bizottság elnöke ismét geopolitikai és geogazdasági nagyhatalommá kívánja tenni a tömböt, ami meglátása szerint a gazdaságbiztonság nélkül esélytelen próbálkozás lenne. Ebben teljesen igaza van, a módszerek azonban, amelyekkel alapot igyekszik teremteni ehhez, több tagállam heves ellenkezését váltották ki.
A büntetővámok története mintegy esszenciája VDL Kína-politikájának. Az EB-elnök ragaszkodik ahhoz az elképzeléshez, hogy Peking a nemzetközi rend megváltoztatására törekszik, és minden eszközt – beleértve a »tisztességtelen« kereskedelmi gyakorlatok használatát – ennek a célnak rendel alá.
A Kínától való függetlenedés elve központi szerepet játszik Von der Leyen európai gazdasággal kapcsolatos elképzeléseiben, a büntetővámok esetében azonban még ő is ingoványos talajra tévedt – politikai és kereskedelmi kockázatai annyira súlyosak lehetnek, hogy a kezdeményezés és a mechanizmus felügyelete könnyen kicsúszhat a kezéből. A Kínával szemben elindított kereskedelmi háborúban az EU nem csupán rosszul járhat, de verseny- és kapacitásképességeinek durva hiányai miatt akár el is vérezhet.
A szavazás az extravámokról tehát nem egyszerűen egy kereskedelmi döntés volt, hanem egyben voksolás Ursula von der Leyen Kína-politikája mellett. Ennek fényében a tartózkodások száma azonban halk figyelmeztetés is lehet az EB elnöke felé.
Pedig Scholz kancellár tényleg mindent bevetett, hogy összehozzon egy vámellenes tömböt: érvelése az európai gazdasági érdekekkel összhangban természetesen Németországról szólt. A német ipari szereplők (elsősorban az autógyárak) kínai érdekeltségei és összefonódásai miatt joggal aggódik egy esetleges válaszcsapás lehetősége miatt – Peking egyelőre még „csak” az EU-s élelmiszeripari exporttermékeket vette célba a brüsszelihez hasonló szubvencióellenes vizsgálatokkal, ám pallosa bármikor lesújthat a német ipari gyártókra is, amelyekre akár végzetes csapást is mérhet egy újabb korlátozó vagy tiltó intézkedés. A kereskedelmi háború tehát egyértelműen a német autógyártókat érintené a leginkább, különösen az amúgy is padlón heverő Volkswagent és a BMW-t, amelyek 2022-ben összesen 4,6 millió autót adtak el Kínában. Márpedig ami nagyon fáj a német autóiparnak, az egész Európának fáj, Magyarországnak pedig – amely a keleti és nyugati autóipart köti össze – különösen.
Ezt is ajánljuk a témában
A német autógigász vezére, Ola Källenius szerint a kínai importautók miatt Brüsszelnek nem vizsgálatokat kellene indítania, hanem éppen ellenkezőleg: csökkenteni a kivetett vámokat. Mindezt természetesen a piaci verseny védelmében. És a saját vállalati érdekeit szem előtt tartva.
Scholz igyekezett azzal érvelni, hogy a Kínából érkező autók jelentős része valójában európai, amelyeket az ázsiai országban gyártanak – így az Európai Bizottság éppen a hazai gyártókat bünteti. Christian Lindner pénzügyminiszter szerint a kulcsfontosságú európai ipar, valamint az annak egyik alappillérét jelentő német autógyártás szempontjából egy Kínával kirobbanó kereskedelmi háború sokkal többet ártana, mint használna. A német szándék kiteljesedése azonban éppen a kormánykoalícióban csúszott el: másképpen értelmezi a történteket a szabaddemokraták (Lindner pénzügyminiszter) és a kancellár szociáldemokrata pártja, és megint másként a Zöldek (Robert Habeck gazdasági miniszter), akik, ha nem is értettek egyet száz százalékig a brüsszeli döntéssel, messze nem zárkóztak el a büntetőpolitika alkalmazásától. Az egység látványos hiánya okozta a júliusi brüsszeli tragikomikus szituációt, amikor Németország elutasítás helyett tartózkodott a szavazáson, újra megvilágítva saját kormányának immár nemzetgazdasági érdekeket is sértő tehetetlenségét.
Az, hogy Scholz október 4-én tét nélküli, de határozott nemet tudott mondani a szavazáson, annak köszönhető, hogy élt kancellári Richtlinienkompetenz nevű jogával, amely lehetőséget ad neki arra, hogy bizonyos esetekben ne vegye figyelembe a kormánya akaratát, és kvázi egyszemélyes döntéseket hozzon. (A mechanizmust rendkívül ritkán használják a német vezetők, az ukrajnai háborút megelőzően Konrad Adenauer vette elő 1957-ben – egészen addig, ameddig 2022 októberében Scholz nem nyúlt hozzá az utolsó német atomerőművek üzemben tartása érdekében.)
Ezt is ajánljuk a témában
Óriási bajban a Volkswagen, a gyár a németországi üzemek bezárását tervezi a kereslet megcsappanása miatt. Eközben az Európai Bizottság (hogy erősítse az európai autógyártást) 21 százalékos büntetővámot vetett ki a Kínából érkező VW-járművekre. Vagyis éppen annak árt, akit meg akart védeni. Van még lejjebb.
Miközben Ursula von der Leyen az EKB egykori vezérével, Mario Draghival íratott jelentést az európai versenyképesség megmentéséről, elemzők serege mutat rá arra, hogy a büntetővámok kivetése éppen ellentétes az uniós célokkal, vagyis még inkább rombolni fogja az amúgy is tetszhalott állapotban lévő versenyképességet.
Legutóbb és leghangsúlyosabban Rudy Aernoudt, az Európai Bizottság volt vezető közgazdásza mutatott rá a helyzet kontraproduktív jellegére. Mint mondta, ha a kínai autógyártást mesterségesen megpróbálják háttérbe szorítani, az rövid távú előnyt jelent ugyan az európai autógyáraknak, hosszú távon azonban a versenyképesség további sérüléseihez fog vezetni – ha nincs konkurencia, nincs motiváció sem az elsőbbség elérésére.
Aernoudt szerint a helyzetet tiltások és protekcionista intézkedések helyett együttműködéssel kellene kezelni, Kínát ugyanis lehetetlen lesz kikerülni, legyen szó akár iparról, akár kereskedelemről. „Miért ne lehetne ösztönözni a kínai vállalatokat arra, hogy fektessenek be Európában? A világ gyártási folyamatának 35 százaléka Kínában van. Ellenezhetjük a „Made in China”- t, de a tény attól még tény marad. Ha üzletet akarsz kötni, akkor együtt kell működnöd a kínai beszállítókkal és ügyfelekkel” – mondta, hozzátéve: lehet, hogy az általunk ismert globalizáció a végéhez közeledik, de akkor ki kell találni annak intelligensebb verzióját, hogy elkerülhető legyen a blokkosodás és a globális kereskedelmi rendszer teljes összeomlása.
Orbán Viktor miniszterelnök a maga részéről gazdasági hidegháborúnak nevezte a brüsszeli lépéssel elinduló folyamatot, amely az Európai Unió versenyképességét fogja megpecsételni. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter ugyanezt a vészharangot kongatta meg a szavazás előtti napon, nem fukarkodva az erős jelzőkkel. „A brüsszeli bürokraták arra készülnek, hogy rituálisan legyilkolják az európai versenyképességet. A kínai vámok az európai autógyártók érdekeivel ellentétesek, kockázatosak és veszélyesek. Magyarország határozott álláspontot képvisel, és nemmel szavaz erre a javaslatra” – mondta a tárcavezető. Hiába.
A döntés ellenére a kínai és az EU-s tárgyalófelek az elkövetkezendő hetekben folytatják a párbeszédet, vagyis az Európai Bizottság nem zárkózik el a gondolattól, hogy a későbbiekben – amennyiben sikerül általa tisztességesnek vélt megoldást találni – korrigálja a mostani döntést. Az óra ketyeg, október 30-án jár le a határidő, november 1-jén pedig életbe lépnek a rögzített extravámok.
Peking természetesen minden létező fórumon támadta és bírálta az EB tervét, nem leplezett protekcionista lépésnek és eltúlzott bizonyítékokkal alátámasztott mesterséges tákolmánynak nevezve azt. A kereskedelmi háború újabb lépéseként elindított, az európai élelmiszeripart célzó kínai vizsgálatok ugyanakkor megtették a várt hatást: az Európai Bizottság érezhetően zavarba jött, és a vizsgálatok azonnali leállítását követelte Pekingtől, amely válaszként „a baráti párbeszéd” fontosságát hangsúlyozta, nem felejtve el megemlíteni, hogy amennyiben a konzultációk nem hoznak eredményt, Kínát már semmilyen felelősség nem fogja terhelni a következményekért.
Az egyik lehetséges megoldás az extravámok eltörlésére a kínai exportautók árának önkéntes emelése vagy az exportmennyiség csökkentése lenne. A BYD, a Geely és a SAIC hajlana is bizonyos önkorlátozások bevezetésére, ám az Európai Bizottság a múlt héten javaslatukat nevetségesnek találta, és lesöpörte az asztalról. A helyzet emiatt sürgetővé vált: a kínai gyártóknak most azt kell kitalálniuk, hogy az extravámok és az eredeti ár közötti különbözetet lenyelik, vagy azt teszik, amit az Európai Bizottság vár tőlük, vagyis áthárítják a vámokat a fogyasztókra, megemelve ezzel az éppen olcsó áruk miatt taroló elektromos járművek árát. A harmadik lehetőség talán a legkecsegtetőbb: a BYD-hez hasonlóan, amely éppen Szegeden építi első európai gyárát, a vámmentes jövőt az európai befektetések és gyárépítések garantálhatják.
Ezt is ajánljuk a témában
A Szeged mellett épülő BYD-gyár lesz a kínai gigász legfontosabb helyőrsége abban a küzdelemben, amelynek a végkimenetele eldönti, ki lesz Európában a legnagyobb gyártó.
***
Fotó: MTI/EPA/Hannibal Hanschke
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.
A La Croix szerint már csak néhány vezető ellenzi Ukrajna EU-csatlakozását.
Az uniós pénzekért pedig nagy árat fog fizetni Magyar Péter a szlovák szerző szerint.
A német fővárosban hiány van a megfelelő muszlim temetkezési helyekből.
A csehországi Brnóban tervezett szudétanémet kongresszus újra feltépi a háborús és Beneš-dekrétumos sebeket.
A németek többsége már a párttal szembeni tűzfalpolitikából sem kér.
Fából vaskarika: az EU vezetése úgy akar tárgyalni, hogy közben nem ismeri el Afganisztán de facto vezetőit.
A sport világában nem fogadták egyöntetű lelkesedéssel a lehetséges kinevezést.
A volt helyettes államtitkár kifejtette, fizetésének hat havi összege jár neki juttatásként, amit elvár Magyar Pétertől, hogy kifizessen.
