A német autógigász vezére, Ola Källenius szerint a kínai importautók miatt Brüsszelnek nem vizsgálatokat kellene indítania, hanem éppen ellenkezőleg: csökkenteni a kivetett vámokat. Mindezt természetesen a piaci verseny védelmében. És a saját vállalati érdekeit szem előtt tartva.
A szerző a Makronóm Intézet elemzője.
A Mercedes-Benz főnöke azzal az elsőre hallásra igen meglepő javaslattal fordult Brüsszelhez, hogy csökkentse az Európába érkező kínai importautók vámját. Ötlete valójában igen aktuális: javában zajlik az a szubvencióellenes vizsgálat, amelyet Ursula von der Leyen (szintén különös módon) személyesen rendelt el a kínai autógyárak ellen, azt vizsgálva, nincs-e a túlzott állami támogatás és az Európában eladott járművek alacsony ára között szoros összefüggés – már amennyiben bebizonyosodik az állami támogatások szerepe.
Többször szóba hoztuk már, hogy a szubvencióellenes vizsgálat feltehetően egyáltalán nem a kínai gyártók, hanem a Kínában gyártók, elsősorban a Tesla ellen irányul. A vizsgálat hátterében a francia lobbi állhat, amely Macron elnökkel az élen minden követ megmozgatott, hogy Elon Musk építsen náluk egy új európai gyárat, ám a milliárdos fejcsóválása drasztikusabb módszereket eredményezett: a jelenlegi tíz százalékos vám helyett akár 20 százalékos illetéket is kiróhatnak a Kínából érkező járművekre, beleértve a Teslákat is. Ez talán ráveszi Muskot, hogy a kínai modelljeit Európában is gyártani kezdje.
Ola Källenius nem foglalkozik a Tesla-elmélettel, annál inkább az eredeti kínai járművekre kivetett vámokkal. A helyzet kicsit felemás: Kínába jelenleg 15 százalék az Európából érkező autókra kivetett vám, ennek köszönhetően a német vállalatok inkább a helyszínen gyártják az egyébként is oda szánt járműveiket.
Első hallásra éppen ezért meglepő lehet, hogy a Mercedes-vezér vámcsökkentést kér visszafelé, vagyis a kínai autók még könnyebb és akadálymentesebb bejutását javasolja Európába. Pedig van benne logika. Abban is, amit Källenius a felszínen mond – és abban is, amiről a mélyben hallgat.
Ola Källenius az Európai Bizottságnak címezve mondandóját utalt arra, hogy Ursula von der Leyen döntését valóban senki nem kérte – a szubvencióellenes vizsgálat megindításában éppen az a legfurcsább, hogy azt minden esetben a konkrét vállalatok szokták kezdeményezni. A vezér szerint a vizsgálat eredménye előre borítékolható, ám a vámemelés egy olyan protekcionista lépés lesz, amely megfojtja a piaci versenyt – ezzel pedig éppen a német vállalatok járnak majd a legrosszabbul.
A versenyben jobb termékkel, jobb technológiával és nagyobb agilitással kell megfelelni. Ezt hívják piacgazdaságnak
– mondta a vezető, arra kérve az EB-t, hogy „hagyja, hadd játsszák a játékot”. A verseny fokozása ugyanis hosszú távon arra ösztönözné az európai autógyártókat, hogy jobb autókat gyártsanak. „Ne emeljék a vámokat. Éppen ellenkezőleg: csökkentsék azokat!” – mondta.
Källenius egyébként nem először kel Kína védelmére. Egyik vezéralakja volt a német autógyártók azon alkalmi szövetségének, amely Olaf Scholz kancellárt szó szerint semmibe vette, amikor megpróbálta a német ipar szereplőit rábeszélni a Kínától való minél nagyobb függetlenségre.
Most is hangsúlyozta a nyitott piacok védelmének fontosságát és a protekcionista politika veszélyeit. „Pragmatikus világban élünk. Ha azt hisszük, hogy a protekcionizmus hosszú távon sikeres lehet, nézzük csak meg a történelmet – az ugyanis nem egészen erről árulkodik” – mondta, hozzátéve: a versenyfeltételeknek egyenlőknek kell lennie, és mindkét félnek törekednie kell egy mindenki számára előnyös gazdasági helyzet kialakítására.
Természetesen nem ennyire fekete-fehér a helyzet, az autóipari gurut pedig nem csak a verseny miatti aggódás vezeti, amikor felszólítja erre-arra Brüsszelt. A francia gyártóknak, amelyeknek alig van érdekeltségük Kínában, valóban lényeges a szubvencióellenes vizsgálat és annak várható eredménye. A németeknél egészen más a helyzet. Nyereségük jelentős része az ázsiai országból származik: a Volkswagen összeladásának 40 százaléka például Kínának köszönhető, ami pedig a Mercedest illeti, minden harmadik autójuk ott talál vevőre.
A német vállalatok tehát joggal aggódnak attól, hogy egy vámemelés miatt végső soron az ő hátukon csattan az ostor, Pekingnek ugyanis eszébe juthat, hogy a Kínában gyártó európai cégektől préseljen ki büntetésképpen valamilyen plusz adót, esetleg megnehezítse értékesítésüket – válaszképpen a brüsszeli tervekre.
A Mercedes-Benz esetében még inkább árnyalja a képet, hogy részvényeinek ötödét a kínai Geely és a SAIC autógyártók birtokolják. Ha úgy tetszik, Källenius hátrafelé lobbizik egy kicsit, arra, ahol a nyereség születik.
***
Kapcsolódó:
Fotó: MTI/EPA/Sascha Steinbach
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.
Sok százmilliárd euró úszik el a semmibe évente Európában a bürokrácia és a közigazgatási digitalizáció hiányában. Németország mindig is horrorpélda volt – a Scholz-kormány fogadkozása ellenére pedig a széthízott állami gépezet még mindig tonnaszámra égeti a pénzt. Teljesen feleslegesen.
Sajnos a demokráciában ezt is el kell viselni.
Magyarország helyzetéről is érdekes kórkép rajzolódott ki.
Az elnök lényegesen csökkentené a Kínára kivetett brutális vámokat, ám azt várja, hogy Peking tegye az első lépést. Az azonban sokkal jobb pozícióban van – és nem mozdul.
Olyan vegyi anyagok lehetnek benne, amelyek évtizedekkel ezelőtt nem is léteztek.
„A nukleáris elrettentés olyan államokkal és katonai koalíciókkal kapcsolatban valósul meg, amelyek Oroszországot potenciális ellenségnek tekintik” – jelentette ki Szergej Sojgu.
Rengetegen akartak személyesen elbúcsúzni tőle.
A kombinált szám előtt még a harmadik helyen állt.
