Furcsa dolog derült ki a kínai elektromos autókra kivetett EU-s büntetővámokról. Amelyik vállalat jobban mosolygott Ursula von der Leyenékre, az kevesebbet kapott, amelyik nem volt együttműködő, az többet. Gyakorlatilag ez döntött, nem a gyártók ellen indított vizsgálat valós eredménye.
A szerző a Makronóm újságírója.
Érdekes betekintést kínált a kínai elektromos járművekre kivetett uniós extravámok kulisszái mögé a Bloomberg. Az Európai Bizottság közel egy éve indított vizsgálatot a Kínából az EU-ba érkező elektromos autók ügyében, mondván, erős a gyanú, hogy azok alacsony árát a piaci szabályoknak ellentmondó túlzott állami támogatások teszik lehetővé. A nyomozás lezárta után a kompenzációként kivetett büntetővámok azonban óriási nagyságrendi eltérést mutatnak az egyes kínai vállalatok között.
A három vizsgált gyártó közül a Volvo anyavállalata, a Zhejiang Geely az alap 10 százalékos vámra 19,3 százalékos pluszt kapott, a BYD további 17 százalékot, míg a SAIC kiugróan magas, 10 plusz 36,3 százalékos büntetőtarifával számolhat. Azt hihetnénk, hogy a vizsgálat valóban a kínai állami támogatások mértékére derített fényt, és annak nagysága alapján határozta meg az extravámok mértékét, ám úgy tűnik, ez nem fedi a valóságot. A Bloomberg, amely tanulmányozta az EB 208 oldalas határozatát, meglepő következtetést vont le abból: a dokumentumokból az derül ki, hogy azon cégek, amelyek együttműködtek az Európai Bizottsággal a vizsgálat során, beszolgáltatták a kért dokumentumokat és adatokat, kisebb vámot kaptak, mint azok, amelyek nem. Vagyis alapjában nem a szubvenció, hanem az együttműködési szándék határozta meg az extravámok mértékét.
Ezt is ajánljuk a témában
Lezárult a szubvencióellenes vizsgálat, és az eredményekre hivatkozva az Európai Bizottság hatalmas mértékben emelné a kínai elektromos járművekre kivetett vámokat. Elképzelhető, hogy az intézkedés visszaüt majd az európai autóiparra, és Ursula von der Leyen második ciklusát is konfliktusok elé állíthatja.
A SAIC ellen hozott kemény büntetés ilyen szempontból inkább tűnik erős figyelmeztetésnek Kína felé, semmint adatokon alapuló, valós szubvencióellenes intézkedésnek. Fogalmazhatunk úgy is: az Európai Bizottság éppen erőszakosan elkezdte oktatni Pekinget arról, miként tartsa tiszteletben a tekintélyét. Ahogyan a dokumentum is fogalmaz: a különböző vámok egyik legfőbb oka a kínai gyártók „eltérő együttműködési hajlandósága” volt. Míg az Európa meghódítására készülő BYD „jó fiú” volt, és igyekezett a lehető legszorosabban együttműködni az Európai Bizottsággal, a nyilvánvaló üzleti titkokat kivéve megadva annak minden szükséges információt és dokumentumot, a SAIC lett a fekete bárány, amely viszont nem sok jelét mutatta a kooperációnak.
A vállalat nem nagyon reagál az újságírói megkeresésekre az extravám kapcsán (hallgatása maga a probléma), bennfentes információkból és néhány kósza közleményből azonban kialakul, mi történt a szubvencióellenes vizsgálat alatt. A SAIC gyakorlatilag megtagadta az együttműködést az EB-vel. Az ellenkezésének számos összetevője volt. Aggódott az információbiztonság miatt, a saját beszállítói sem adtak meg neki érzékeny adatokat (amiket továbbíthatott volna Brüsszelnek), továbbá arra hivatkozott, hogy Ursula von der Leyen csapata olyan szenzitív infókra is igényt tartott, amelyeknek alapjaiban köze sem lehet a vizsgálat tárgyához: ilyen volt például az autókban használt akkumulátorok kémiai összetevőinek pontos képlete.
Mindez alapjaiban véve hihető érvelés, a BYD és a Geely azonban megoldotta a saját hasonló problémáit: előbbi a nemzetközi ügyvédi irodák bevonásán túl külön brüsszeli szakértőket és lobbistákat is felfogadott, hogy pontosan tisztában legyen azzal, mi az, amit kötelezően meg kell tennie – és mi az, amire udvariasan már nemet mondhat anélkül, hogy Brüsszel haragját kivívná vele. Ahogyan Stephen Dyer, az AlixPartners globális tanácsadó cég főnöke fogalmazott: ha megnézzük a különböző kínai autógyárakra kivetett extraadók nagyságát, pontosan láthatjuk, melyik volt jobb a vizsgálat alatt az Európában folytatott PR- és lobbitevékenységben, vagyis melyik vállalat volt nyitottabb az üzleti kulturális különbségek értelmezésére és befogadására.
Ezt is ajánljuk a témában
A Szeged mellett épülő BYD-gyár lesz a kínai gigász legfontosabb helyőrsége abban a küzdelemben, amelynek a végkimenetele eldönti, ki lesz Európában a legnagyobb gyártó.
Ha hihetünk a jelentésnek, akkor az extravámok mértékét a kínai gyártók pávatánctudása határozta meg, nem pedig a valós adatok. (Azok hiányában nehéz is megalapozott döntést hozni.) Dyer szerint a vállalatok így is óriási részesedést szereznek az európai piacon, ám gyakorolniuk kell még a befolyásolás művészetét, amely a kontinensen gyökeresen eltér a Kínában megszokott gyakorlatoktól. Mint mondta: ha a kínai vállalatok azt érzik, hogy minden ellenük irányuló lépés politikai indíttatású, és ezen az alapon tagadják meg az általuk értelmetlennek vélt együttműködést az európai döntéshozókkal, akkor gyorsan elfogyhat körülöttük a levegő, nem mellesleg önként adnak fegyvert a meghódítani kívánt terület „őrzőinek” kezébe.
Piaci elemzők szerint úgy tűnik, a kínai vállalatok alábecsülték az uniós piacra lépéssel kapcsolatos politikai és jogi kihívásokat, és nem fordítottak rá elegendő figyelmet. A gyártóknak a jelek szerint még idő kell, hogy alkalmazkodjanak az új üzleti-kulturális környezethez – beleértve ebbe az újságírók és a kritikusok speciális szerepét is, amely nagyban befolyásolja a fogyasztók döntését az áru kiválasztásában. Stephen Dyer végül egyetlen mondatban foglalta össze az „okosabb enged” piaci lényegét: „Ha téged és a barátodat egy tigris üldöz, akkor nem kell gyorsabban futnod, mint a tigris. Elég, ha a barátodnál gyorsabban futsz”.
***
Kapcsolódó:
Fotó: MTI/EPA/Ronald Wittek
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.
Ábrán a 2,4 százalékos magyar GDP-mutató!
Hajdú Márton szerint az egyházak jelenleg politikai szolgálatot látnak el.
A támogatottak között van többek között a Mérték Médiaelemző Műhely, amelynek vezetője a Pressman-dollárok elosztásában is részt vett.
„Sokan emigrálnak, mert drága Pesten a lakás” – panaszkodik Strasbourgban, miközben milliót kaszál az Airbnb-n.
Akcióban a brüsszeli jogállamiság.
A legtöbb pénzhez, 50 millió 192 ezer euróhoz – a Közép-Európai Egyetem (CEU) jutott, a többi szervezet csaknem 12,2 millió eurón osztozott.
Gyakorlati szempontból is bukik az ígéret.
Petíció indult a Tisza Párt ellen Kollár Kinga EP-képviselő botrányos mondatai nyomán, a részletekről az egyik kezdeményező, Szűcs Gábor jogász, a Nemzeti Ellenállás Mozgalom tagja nyilatkozott.
