Így élt a repülés úttörője, az űrhajózás atyja – Kármán Tódorra emlékezünk

Napra pontosan 145 éve, 1881. május 11-én született Kármán Tódor, akit az amerikai légierő védőszentjének is becéznek, 

 Ezt a hiányt (is) pótoljuk ezzel a rövid emlékezéssel. 

Kármán tudományra gyakorolt hatása szinte fölmérhetetlen: hozzájárult a hidrodinamika, a gázdinamika, illetve az aerodinamika huszadik századbeli fejlődéséhez, ami gyakorlati következmények sokaságához vezetett. Ezek a jelen korunkat és a jövőnket is meghatározzák; a szuperszonikus repülést vagy a rakétatechnológiát és az űrhajózást neki is köszönhetjük.

Gyermekként is zseni volt

Hősünk egy budapesti zsidó családban született, tudós felmenőkkel. Híres apja, Kármán Mór filozófiát és neveléstant oktatott, és nemesi előnevet kapott – ő dolgozta ki a magyar középiskolai reformot a 19. században. 

A kis Tódor zseni volt, olyan látványos képességekkel, amelyek azonnal a legnagyobb reményekre jogosították: semmit sem felejtett el, amit valaha megjegyzett, és

Kezdetben magánúton tanult, majd az apja által alapított mintagimnáziumban. Ide járt Szilárd Leó is. A család a Rózsadombon lakott. Tódor végül beiratkozott a Műegyetemre, gépészmérnöki karra, amelyet Bánki Donát „keze alatt”, kitűnő minősítéssel végzett el 1902-ben.

Kármán világhírű örvénye

Egyéves sorkatonai szolgálat után Kármán Tódor tanársegédként dolgozott pár évet a kor egyik legnagyobb tudósa, az említett Bánki Donát mellett, majd ösztöndíj elnyerésével Göttingenbe került. A modern áramlástan megalapítójának, egy német professzornak a vezetésével, itteni eredményeivel már beírta a nevét az alkalmazott mechanika történetébe. Ugyanitt 

Kármán 1908-ban Párizsban Madame Curie előadásait hallgatta. Franciaországban találkozott a repüléssel, megtalálta a sorsát. 

1909-ben, 28 évesen „privát docens” lett Göttingenben, Nobel-díjasokkal dolgozott együtt, és alkalmazott matematikai tevékenysége mellett egy megépült szélcsatorna kísérletei egyre inkább a repülés felé terelték. Felhajtóerő, ellenállás – ezeken a kérdéseken agyaltak a kor tudósai, köztük a magyar géniusz.

1911-ben felfedezte az úgynevezett Kármán-féle örvénysort, ami a hidro- és aerodinamika fontos jelensége. Tudósunk az első elméleti magyarázatát adta a súrlódó közegbe helyezett testek mögött keletkező turbulens áramlásoknak. Kármán ennek az elméletnek a segítségével bizonyította be évtizedekkel később egy amerikai függőhíd tervezési hibáit: ezt követően 

1913-ban a németországi Aachenbe került, az egyetem aeronautikai tanszékének az élére. Hamarosan itt tervezték meg a világ első, teljesen fémből készült repülőgépének a szárnyát – Kármán hathatós közreműködésével.

Szerepet vállalt a Tanácsköztársaságban, aztán megalapozta a Luftwaffe sikereit

1914-ben behívták a Monarchia hadseregébe. A katonai vezetés két év után jött rá, hogy „kivel van dolga”, és hamarosan a repüléssel foglalkozó kutatások központi alakja lett. Repüléstörténeti mérföldkőnek számítottak a helikopterkísérletei, amelyek produktumai földhöz horgonyzott megfigyelő helikopterek voltak, és a sérülékeny léggömbök helyett kívánták alkalmazni őket. 

Kármán az őszirózsás forradalom idején érkezett Budapestre. Elhunyt, imádott apjának egykori egyetemi munkatársa felkérte, hogy segítsen az egyetemi oktatás megreformálásában, amit abban a reményben vállalt el, hogy sikerül megvalósítani apja terveit. 1919-ben, 

mint a természettudományokért felelős minisztériumi titkárt. 

A magyar történelem éjsötét lapjaira tartozó 133 nap után – a borzalmakról Kármán nem tehetett – bujkálni kényszerült barátjának birtokán, majd visszatért Aachenbe, amely rövidesen a vitorlázógépek tervezésének a központjává vált. 

Hamarosan Kármán Tódor édesanyja és húga is a tudóshoz költöztek. Budai házukhoz hasonló lakhelyet választottak, ahol magyar szakácsuk volt. Hétvégeken híres tudósok, tanárok, diákok forgatagává változott a Kármán-villa, pezsgett az élet. 

Aachenben a német repülőgépgyárosok anyagi támogatásával Kármán kutatási programba kezdett, eredményeivel

– a német légierő lényegében neki köszönhetően került előnybe a második világháborúban.

Lenyűgöző oktató menni Amerika

Kármán legendásan jó előadó volt, aki szeretett tanítani. A tanítványai imádták. Fő elve ez volt: „Először önmagadban légy tisztában a problémával és annak megoldásával, és akkor 

A legjobb tanítványait rendszeresen meghívta otthonába, és beült a hallgatókkal sörözni. Ahol megjelent, azonnal körbevették.

Aztán az Egyesült Államokba, majd Japánban került. Mindkét helyről ajánlatot kapott, végül mindkettőt elfogadta, mert nem tudott olyan árat mondani, amit ne fizettek volna meg a munkájáért. Szélcsatornákat épített, kutatott, tanított tovább. Már az egész világon ismerték. 

Amikor 1927-ben visszatért Aachenbe, már érezte a náci eszmék terjedését, ami az első világháborúban megalázott Németországban sarjadt ki. Sokat agyalt, végül Hitler hatalomra jutása után, 

Kaliforniában a Guggenheim-laboratóriumot vezette, tovább oktatott, a hallgatók itt is rajongtak érte. 

Kutatásai és kísérletei eredményeképpen kialakította munkatársaival a szinte ideális repülőgépformát: 1934-ben a leggyorsabb repülőgép már 700 km/órával repült. A nagysebességű repülés aerodinamikai kérdései egyre inkább előtérbe kerültek az egész világon: kutatásai hamarosan 

Kármán Tódor, Einstein, Oppenheimer, Szilárd Leó – Amerika erejének a szimbólumai

A második világháború fejleményeinek a hatására érdeklődése a rakétakutatás felé fordult, miközben Kármán hatására a modern amerikai felsőfokú aerodinamikai oktatás fejlődése is lényegesen felgyorsult: ez később a szuperszonikus repülés tervezésének, előbb a startrakéták, majd a nagyobb, ballisztikus rakéták tervezésének az oktatásához is vezetett. 

Elmondhatjuk, hogy a második világháború végére Kármán Tódor eredményei az Egyesült Államok nagyhatalmi eszközévé váltak az atomfizika bevándorolt lángelméinek a munkásságához hasonlóan.

Az amerikai állam egy az egyben finanszírozta Kármán új laboratóriumát, ami aerodinamikai kísérletekkel foglalkozott (Jet Propulsion Laboratory). Ez az intézet később az amerikai űrkutatási program egyik fellegvára lett.

Kármán segítségével az amerikai légierő „hatalmasat ment” a 40-es években repüléskutatásban, a magyar tudós pedig az amerikai hadügyminisztérium főtanácsadója lett. A rakétahajtóművek modernizálása nyomán Kármán az amerikai műholdtervezés és űrkutatás legfontosabb alakjává vált.

A szórakozott professzor

Kármán Tódor kimondottan 

 szívesen dicsekedett magyar akcentusú angol beszédével az életrajzírói szerint. Sőt, szigorúan ragaszkodott nevének ékezetes betűkkel történő írására! 

Szerette az életet, az embereket, sok barátja volt. Szerette a családját. Szeretett társaságban étkezni, nem vetette meg az italt, a nótákat, és a magyaros ételeket, a nyilvános szereplést azonban kerülte – kivéve a szakmai fellépéseket, hiszen a szervezői munkája a kutatói munkájához hasonló léptékű volt.

Azt írják róla, hogy szívből örült minden magyar sikernek, lakása tele volt családi fényképekkel és magyarországi emlékekkel. 

Szórakozottságáról legendák keringtek. Bármerre járt, mindig elhagyott valamit. 

– tegyük hozzá, kisebb volt a forgalom.

Étkezések, beszélgetések közben órákra eltűnt, hogy felötlő gondolatait lejegyezze. Hitte és hirdette, hogy a tudósokat felelősség terheli embertársaikkal szemben.

*

Nyitókép: Előadás közben a Jet Propulsion Laboratory (sugárhajtás laboratórium) előadótermében.

Felhasznált irodalom:

https://www.jetfly.hu/regi-jetfly/1692-karman-todor-elete-es-munkassaga

https://kepesrepules.wordpress.com/2013/05/23/karman-todor-az-aerodinamika-atyja/

http://100hires.hu/cikkek/karman-todor

https://www.feltalaloink.hu/kozos/html/karman.html

Szentesi György (Haditechnika-történeti Társaság elnöke): Kármán és a rakéta technika; Fizikai Szemle, 2002/6. 180. o.