– írta. A dokumentum azonban soha nem került Truman asztalára, a magyar kutató pedig a hirosimai atomtámadás után végleg elfordult a nukleáris fizikától. Döntéséhez hozzájárult, hogy a Manhattan-tervért felelős dandártábornok nyughatatlansága és német állampolgársága miatt idegen ügynöknek tartotta, és elérte, hogy kizárják a munkából. Szilárd befolyása azonban megmaradt, amit jelez, hogy 1962-ben az ő kezdeményezésére valósult meg a Fehér Ház és a Kreml közötti közvetlen kapcsolat, a híres forródrót. A fizikus nagy felelősséget érzett az általa kifejlesztett tudományos eredmények társadalmi hatásai miatt, többekkel együtt életre hívta a pugwashi konferenciát, amelyen a tudósok a tömegpusztító fegyverek kontrollálásáról tanácskoznak.
Szilárd Leó sokoldalú volt: feltalálóként 1925-től 1953-ig folyamatosan adott be szabadalmakat, több mint harmincat. Biológiával és társadalomtudománnyal is foglalkozott, modelleket dolgozott ki az öregedésről, és a memóriát is kutatta. Amikor megkérdezték tőle, hogyan vált fizikusból biológussá, így válaszolt: „Olyan érdekes a biológia, hát nincs igazam?”
A zseniális tudós megrögzött agglegény volt, el sem tudták képzelni házasemberként. 1951-ben mégis megházasodott, elvette régi ismerősét, Gertrud Weisst. A házasság ellenére továbbra is külön éltek: Weiss a Denveri Egyetemen tanított, Szilárd pedig Chicagóban dolgozott, de egy szállodában lakott New Yorkban. Állítólag boldogok voltak együttlétük rövid időszakaiban, de önálló életüket sosem adták fel, csupán életük utolsó szakaszában költöztek össze.
A marslakó magyarok története szorosan összefügg Szilárd Leóval.
Történt, hogy Los Alamosban az 1940-es években öt kivételes, magyar származású tudós: Teller Ede, Neumann János, Wigner Jenő, Szilárd Leó és Kármán Tódor dolgozott. Itt munkájukat tátott szájjal csodálták, érthetetlen nyelvüket lenyűgözve hallgatták – egymás közt ugyanis magyarul beszéltek.