Ötvenkét nap

Nem negyven, hanem ötvenkét nap van hátra az országgyűlési választásokig, és Krisztus negyven napos böjtjét igazán nem lenne szerencsés összemosni ezzel az ötvenkét nappal, de ha nem is szerencsés, én most kicsit mégis összemosnám.

Hamvazószerda van, a keresztény hagyomány szerint Krisztus ezen a napon kezdett böjtölni, ekkor vitte el őt „a Lélek a pusztába, hogy megkísértse az ördög”, ahogy Máté evangéliumában olvashatjuk. Hogy miért böjtölt, és egyáltalán mi a böjt igazi szerepe, arról egy korábbi írásomban már merengtem egy sort, nem ismételném magam, legfeljebb csak annyiban, hogy kicsit még elidőznék ennél az igazi szerepnél. Miért böjtöl az ember? Nem azért, mert le akar fogyni. Ma leginkább azt látjuk persze, hogy azért. Közeleg a strandszezon, jajistenem, gyorsan le kell fogynom, hogy fogok így kinézni a horvát tengerparton. Ez is egy vállalás, de azért itt valamivel komolyabb tétekről van szó. Krisztus azért ment a pusztába negyven napra, hogy felkészüljön arra, amiért a világba jött.

Tisztulás, de mindenekelőtt szellemi és lelki, nem pedig csupán testi értelemben. A tisztulás értelemszerűen azzal jár, hogy mindentől, ami gátol, ami hátráltat, ami ballasztként lehúz, megpróbáljunk megszabadulni. A mérgeket kiüríteni a szellemből, a lélekből és a testből. Csak arra koncentrálni, ami lényeges, a lényegtelent elvetni. A lényegtelent nem közel engedni. És ezzel már közelítünk is ahhoz, hogy miért mosom itt össze kicsit a negyven napot az ötvenkét nappal. Ahogy látom, a választásokig hátralevő ötvenkét, végtelennek tűnő nap már semmi lényegeset nem tartogat, csupán lényegtelenséget. Nehogy már valaki azt higgye, hogy bármi érdemleges is vár itt még ránk. Nem vár. Ami viszont vár, az minden ízében ellene dolgozik annak, ami a böjt lényege.

Különösnek hangozhat, hogy éppen itt, ezen a felületen indítványozom ezt, amely felület erősen érdekelt abban, hogy a nap huszonnégy órájában ontsa ránk a „tartalmat” a választásokig és azon is túl. Őszinte leszek: nekem ebből elegem van, látni sem akarom, hallani sem akarom, tudni sem akarok róla. És nem azért nem akarok tudni róla, mintha homokba óhajtanám dugni a fejem. Nem óhajtom. Épp ellenkezőleg: nyugodtan körül szeretnék nézni. Ami itt most történik, az értelmetlen, lényegtelen, a jelentősége nulla, és a fennálló erőviszonyokon az égadta világon semmit nem változtat. Mindenki tudja már rég, hová helyezi el az x-et ötvenkét nap múlva. Aki még mindig nem tudja, annak nincs mondanivalóm. Akit az egész nem érdekel, annak sincs. Különösebb illúzióim sosem voltak a kampányidőszakokat illetően, de ez a mostani felülmúlja az eddigieket, már ami az elviselhetetlenségét illeti. Lássuk már be, felesleges az egész,

A maradék tekintélyünket és hitelünket veszítjük el épp a szemükben. A magam részéről nem vagyok kíváncsi a továbbiakban egyetlen olyan írott vagy mozgóképes tartalomra, amelyben arról esik szó, hogy ki hogyan lopott, csalt és hazudott, hogy ki hogyan kábítószerezett vagy evett meg csecsemőket félig átsütve, hogy ki megy majd börtönbe és ki dicsőül meg, hogy ki hagyja majd el sietve az országot és ki tesz itt majd rendet, hogy mi lesz elfelejtve és mi nem lesz elfelejtve, hogy ki a haza élő lelkiismerete és ki a nemzet elveszejtője, ésatöbbi. Mindez lényegtelen, semmi értelme, és kizárólag arra jó, hogy az ország jelentős része idegállapotba kerüljön, felheccelődjön, miközben a dolog rég eldőlt, csak még nincs róla pecsétes papír. Akármi is lesz a vége, rég eldőlt már.

Mert igaz ugyan, hogy Krisztus királysága nem ebből a világból való, így aztán a keresztény ember ezt a földi világot nem is tekinti az igazi otthonának, de az is igaz, hogy attól még nem kéne pokollá tennie. A negyven napos böjt végső értelme az, hogy egész lényünket alkalmassá tegyük annak a nem evilági királyságnak a befogadására.

És ez a valódi választási tét, nem más. „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.” – válaszolta Krisztus a kísértőnek a negyvenedik nap estéjén. Mi meg, ha így folytatjuk, majd az ötvenkettedik nap estéjén jövünk rá, hogy…de mindegy is, mert lesz egy ötvenharmadik nap is. És egy ötvennegyedik. És aztán majd egy legutolsó is. 

***

***