Káel Csaba: „A nagy filmfesztiválok előnyben részesítik a politikai állásfoglalásokat a nézőkhöz képest”

„Rekordévet zárt a magyar filmgyártás” – áll a Nemzet Filmintézet (NFI) nemrég kiadott közleményében. De mit jelent ez a hazai gyártású és mit a külföldi illetőségű, de nálunk forgatott produkciók tekintetében?

Tavaly évtizedes nézettségi és bevételi rekordok dőltek meg a mozikban és a tévéképernyők előtt. Az NFI-támogatással készült magyar filmek meghaladták a kétmilliárd forint mozis bevételt, és átlépték az egymilliós mozis nézettséget A külföldi fesztiválokról több mint ötven díjat hoztak el a filmjeink. A velencei fesztiválon két, NFI által támogatott koprodukcióban készült film, az Árva és a Csendes barát is szerepelt a versenyprogramban, amire eddig nem volt példa. Az utóbbi hat díjat is elnyert a világelső fesztiválon, azóta is sorra szerzi a rangos trófeákat világszerte. Az elmúlt években már megszokott, hogy a legnagyobb filmes szenzációk közül több is magyar szakemberekkel készült nálunk. A 2025-ös nagy dobások közül büszkék lehetünk az F1 – A filmre, a Balerinára, a Nürnbergre és a Szemfényvesztők harmadik részére is, nem kevésbé a tavalyi díjszezon éllovasára, A brutalista című eposzra, melyért Jancsó Dávidot a vágás kategóriában Oscar-díjra jelölték.

Nézettség tekintetében van-e rá esély, hogy a közönség- és fesztiválsikerek nem lesznek egyszer egymás ellentétei?

Ez alapvetően a fesztiválokon múlik. Jelenleg a nagy fesztiválok előnyben részesítik a politikai állásfoglalásokat a nézőkhöz képest. Nehéz ebben a környezetben politikamentes filmmel érvényesülni. De vannak üdítő kivételek! A Véletlenül írtam egy könyvet példátlan sikert futott a fesztiválválogatóknál és a közönség körében is szerte a világon. Lakos Nóra rendezése a közönség meghódításával párhuzamosan sok fontos fesztiválról hozott el trófeákat, már harmincnál tart. Sőt, számos országra megvették forgalmazásra is. Az Európai Filmakadémia jelölte az Európai Fiatal Közönség Díjra, amelyre magyar film esetében korábban nem volt példa. A jelölt filmeket most szombaton Európa-szerte vetítik, és a tizenéves nézők szavazatai döntenek a díjról. Budapesten is lesz vetítés és szavazás, ahol főszereplővel is lehet találkozni.ű

A legnagyobb számokat a Hogyan tudnék élni nélküled? hozta, a határon túli mozis vetítéseket is beleszámítva több mint egymillió nézővel, televízióban ehhez csatlakoztak még másfél millióan. De mi a helyzet a Nemzeti Filmintézet támogatta többi tavalyi bemutatóval; igazolták az előzetes várakozásokat?

A filmek a forgalmazási szakaszban alapvetően már a forgalmazók kezében vannak. Támogatóként korlátozott a ráhatásunk, ugyanakkor minden segítséget megadunk, hogy a forgalmazók minél szélesebb arzenált tudjanak bevetni egy-egy magyar film sikeréért. A Véletlenül írtam egy könyvet a rendszerváltás óta a legnézettebb ifjúsági film lett 163 ezres nézőszámával. Szintén rekorder a nagy nemzetközi összefogással készült Hunyadi-sorozat is. 

ami a magyar fikciós tartalmakat tekintve tévétörténeti jelentőséggel bír. A streamingplatformokon is sok új alkotás került a legnézettebbek közé.

Ugyancsak a közleményben olvasható, hogy a „2025 legnagyobb eredménye, hogy a kiváló alkotások hatására visszatértek az emberek a moziba, és újra szeretik a magyar mozgóképet”.  Ezt mi bizonyítja még?

Egyrészt vannak a nézőszámok, másrészt van az a jelenség is, hogy „mindenki arról beszél”. Erre a Hunyadi nagyon jó példa, hiszen az online keresések összesítésénél többször is az élen járt, azaz bekerült a köztudatba, beszédtéma lett. Ide sorolhatjuk azt is, hogy a sorozattal berobbant tehetségek igazi sztárok lettek, állandóan láthatjuk őket a magazinok címlapján, büszkék vagyunk rájuk, érdekel minket, hogy mi történik velük, és szívesen választjuk majd legközelebb a mozipénztárnál azt a filmet, amiben őket nézhetjük. Kijelenthetjük, hogy a Hogyan tudnék élni nélküled? és a Hunyadi is elnyerte a „kult” státuszt, a szereplők iránti ilyen mértékű rajongásra rég nem volt példa.

Hol tart most a Hunyadi a világhódítás szempontjából?

A Hunyadi a magyar tévépremiert követően további tíz országban indult hódító útjára. Szlovákiától Izraelig, Németországtól Kanadáig sikerrel mutatkozott be a tévécsatornákon, a streamingplatformokon és fesztiválokon, például Észak-Amerika első számú fesztiválján, Torontóban, ahol az amerikai premierje volt.  

Az idei Oscar-nevezettünk, Nemes László mozija, az Árva viszont nem került be a szűkített listára. Ez kudarc?

Következetesen ösztönözzük a filmeseket arra, hogy nemzetközi együttműködésekben gondolkodjanak, és csatlakozzanak egy olyan hálózathoz, amelyben a finanszírozási szinergiák és az egymást kiegészítő kreativitás előnyei egyaránt érvényesülnek. A hazai forgalmazási piac adottságaira tekintettel különösen fontos, hogy a koprodukciók révén szélesebb forgalmazási lehetőségek és nagyobb nemzetközi láthatóság érhető el. Mindhárom film európai koprodukcióban készült, ennek köszönhetően sokkal több nézőhöz juthat el. Az Oscar-versenybe minden ország nevezhet egy alkotást. A lobbi és kampány fő helyszíne az Egyesült Államok, mivel még mindig ott van a filmakadémia szavazó tagjainak a legnagyobb része. Évente mintegy 100 nevezés érkezik a nemzetközi film kategóriába, idén 15 film maradt benn a szűkített listán, 100-ból 85 kudarc?  

37 NFI támogatta televíziós alkotás premierjére is sor került tavaly, ezeknek milyen volt a visszhangja?

Nagyon sokféle alkotásról beszélünk, mind a formátumok, mind a témák tekintetében. Sajnos kevés felület maradt a médiában arra, hogy a mozifilmekhez hasonlóan a tévés produkciókról is jelenjenek meg ajánlók, kritikák, interjúk. Fontos lenne felhívni a figyelmet ezekre a mozgóképekre is. A televíziós premierek közül kiemelendő a Ványa bácsi – Buborékkeringő című, eredeti hangvételű Csehov-feldolgozás, A Lechner örökség dramatizált dokufilm a szecesszió mesteréről és A magyar űrhajós sorozat. Utóbbit azért is nagyra tartom, mert hat hónapon át követhették a nézők a felkészülést, és pont akkor már nézhető volt a sorozat, amikor az űrmisszió történt, és figyelem középpontjában volt a második magyar kutatóűrhajós.

Gazdasági szempontból mit „hoz” a magyar állam számára a hazai filmipar, azaz pozitív-e az összegyenleg?

Filmiparunk volumene az elmúlt öt évben ötszörösére nőtt, az eddig rekord 2023-ban volt, csaknem 400 milliárd forint regisztrált filmipari költéssel. A külföldi produkciók magyarországi költése jelentős devizabevételt hoz, ezért az államnak is kiváló üzlet. A számok azt mutatják, hogy jó döntés volt az infrastruktúra állami fejlesztése, ami a fóti stúdiókomplexum bővítésével és korszerűsítésével olyan volumenben valósult meg, 

A filmiparhoz sok további terület kapcsolódik. Képzeljük el, hogy több hónapig Magyarországon lakik, étkezik, fogyaszt, szórakozik az a sok szakember – esetenként a családjával együtt –, akit egy-egy külföldi produkció hoz ide. Jelentős építőipari költéssel jár a díszletezés, logisztika költéssel, a stábok utaztatása, és még sorolhatnám. Nem kérdés, hogy az állami támogatás összegét jóval meghaladja az iparág felhajtóereje és nyeresége.

A filmipari harmincszázalékos adókedvezmény konstrukciója változatlan marad, a regisztrációs és pénzügyi plafonok azonban szigorodnak, ez mit takar?

Jó hír, hogy a hónapokig tartó egyeztetéseket követően a decemberben rögzített számokból kiderült, hogy rendelkezésre áll az a keret, mely az elmúlt évek megvalósult költéseinek átlagából kiindulva reálisan szükséges egy egészséges filmipar működéséhez. További jó hír, hogy az előzetesen meghatározott 63 milliárdos adó-visszatérítési forrást végül hetvenmilliárdra emelte a kormány. Szívügyünk a magyar film, ezért a harmadik jó hír az,hogy 21 milliárd forint adókedvezmény-keretet kifejezetten a magyar részvételű produkcióknak idén is elkülönítettek.

Tavaly év végén írta meg a Magyar Hang, hogy „két újabb Inkubátor-filmtől vonta meg a bizalmat a Filmintézet”, ezek miért nem valósulhatnak meg, és mi lesz az első filmeseket támogató program további sorsa?

2025-ben három első filmet forgattak le, másik három támogatást kapott a gyártáshoz, és újabb öt Inkubátor-filmterv lépett tovább a fejlesztési szakaszba. Az Inkubátor program egy jól bevált eszköz a pályakezdő filmesek támogatására. Idén már a 11. évadját hirdettük meg, 

Ez a program kezdettől fogva többlépcsős, különböző szakaszokból áll, hiszen az is célja, hogy bevezesse a fiatalokat a folyamatba, ami során egy szuper ötletből végül premiervetítés lehet. A filmkészítés hosszú és összetett folyamat. Nem garantált, hogy egy jó ötletből egy működő forgatókönyvet tudunk írni, ahogy az sem, hogy egy remek forgatókönyv leforgatásához biztos gyártási tervet tudunk készíteni, megtaláljuk a feltételeket, a helyszíneket, az alkotótársakat, a forgalmazási partnereket és így tovább. Ez nem bizalom kérdése. Érdemes megkérdezni a gyakorló filmeseket arról, hogy hány olyan filmterven dolgoztak, melyek végül különböző okok miatt nem valósulhattak meg. Azon vagyunk, hogy a programban olyan szép sikerek szülessenek, mint a Lefkovicsék gyászolnak, a Cicaverzum vagy a tavalyi Berlinaléra meghívott Minden Rendben.

A „magyar történelmet a fókuszba állító” mozik sora folytatódik-e a közeljövőben is? Hogy áll például a Mohács-film tekintettel az idei ötszázéves évfordulóra?

Az idei év első mozibemutatója, a Romzsa Tódor munkácsi püspök életét és vértanúságát feldolgozó film, ezen a héten került a mozikba. Változatlanul fontosnak tartjuk, hogy támogassuk az alkotókat abban, hogy filmre vigyék a közösségünk történeteit. A mohácsi csatát középpontba állító forgatókönyv fejlesztését két körben támogatta a Filmintézet, 

Ugyanakkor egy nagyon újszerű dokumentumfilm már készülőben van. A Mohács 500 című alkotásban a feltárt tömegsírokból előkerült csontvázakat antropológusok, régészek vizsgálják. A koponyákból készült arcrekonstrukciókból életre keltett alakokat követi Kiss Stefán Mónika rendező-producer alkotása a csata előestéjétől egészen a tragikus végkifejletig.

„A magyar szabad művészfilmezést kivégezte a kormány” – jelent meg nemrégiben a HVG-ben, a cikket jegyző Kovács Bálint szerint „a magyar filmtámogatás szakmai kritériumrendszere nem létezik, az erről döntő grémiumok működése átláthatatlan és nem nyilvános, munkájukat pedig sem a széles körű szakma, sem pedig az eredmények nem legitimálják”. Ezzel hogyan vitatkoznának?

Két, világszerte szerzői filmesként jegyzett alkotónk, Enyedi Ildikó és Nemes László pont a tavalyi évben kapott egyszerre meghívást a velencei fesztivál versenyprogramjába legújabb filmjeivel. Horvát Lili az utómunkálatoknál tart a Jegyzeteim a Marsról című sci-fi románcával. 2025-ben 13 mozifilm kapott gyártási támogatást, mellettük számos tévés produkció is. A támogatottak és az elutasítottak véleménye sosem lesz azonos a magyar filmtámogatóról – ennek ez a műfaja.

2026-ban újabb rekordévre számítanak?  

Minőségi filmekből nem lesz hiány. Január 29-én megérkezik a mozikba a már említett Csendes barát. Szívemhez már csak a zene kapcsán is közel áll a legismertebb kortárs zeneszerzők egyike, a világhírű Kurtág Györgyről szóló portréfilm, mely februári bemutató. Jön a Hobo-film Úton lenni boldogság címmel. Öt első filmes rendező munkája is bemutatásra vár, sőt 7 főbűn címmel egy olyan szkeccsfilm is látható majd, melyet az SZFE hét frissen végzett rendezője készített. Idén sem maradunk romantikus vígjátékok nélkül, az év második felében lesz a bemutatója Dobó Kata Még egy kívánság című rendezésének a Hunyadi-sorozatból már jól ismert sztárokkal, Kádár L. Gellérttel és Hermányi Mariann-nal a főszerepekben. Elkészült a huszadik századi szépirodalomunk jeles alkotását feldolgozó Úri muri, megazisten! a Nemzeti Színház művészeivel. És november 12-én ismét felcsendülnek a Demjén-slágerek a mozivásznon, amikor a Hogyan tudnék élni nélküled? folytatása debütál.

Nyitókép forrása: NFI