Valószínűleg egy kezünkön is meg tudnánk számolni, hány jó magyar thriller készült eddig. Az Itt érzem magam otthon nem fogja gyarapítani ezt a mennyiséget, a mondanivalót ugyanis totálisan a történet felé rendelték.
Az Itt érzem magam otthon főszereplője, Rita hazafelé tartana a munkájából, amikor elrabolják. Bezárják egy pincébe, majd a fogvatartója közli vele, hogy ő a régen eltűnt testvére. Hiába tagadja, nem tudja meggyőzni az igazáról a testes férfit, aki csak azzal a feltétellel ad neki vizet és élelmet, ha hajlandó beismerni, hogy rokonok. Miután a szavait megbilincseléssel és ételmegvonással nyomatékosítja, a lány rájön, nincs más kiút, mint hogy eljátssza a tékozló családtag szerepét.
Mivel nagyjából egy időben készülhettek, nem lehet megvádolni plágiummal az alkotókat, de a sztori erősen hasonlít a Bugoniáéra, csak ott Emma Stone került kutyaszorítóba, és azt kellett elbáboznia, hogy egy földönkívüli, miként azt az elrablói gondolják róla. Ezt a szituációt Jórgosz Lánthimosz ügyesen használta ki arra, hogy egyaránt belemarjon a demokraták és a republikánusok szélsőséges képviselőibe, itt azonban
már csupán Molnár Áron személye miatt sem számíthatunk ilyen kiegyensúlyozottságra.
Ezt is ajánljuk a témában
Összeesküvés-elmélet, paranoia és fekete humor. Lehet vitatkozni arról, hogy az Emma Stone főszereplésével leforgatott Bugonia lenne-e Jórgosz Lánthimosz eddigi legkiválóbb filmje, de hogy a legszórakoztatóbb és a leginkább letisztult, az biztos.
Igaz, a forgatókönyvhöz nem volt köze, de a közösségi médiában mégis a reklámarca a filmnek, két politikai poszt között ő promotálja a leghangosabban. Amikor például kiderült, hogy a film torrentoldalakra kiszivárgott, kampányt indított, és arra kért mindenkit, aki letöltötte, vegyen egy mozijegyet, mert egy független produkció esetében a tízmillió forintos bevételkiesés irgalmatlanul sok.
Ebben egyébként teljesen igaza van, más kérdés, hogy kicsit elszámolta magát, úgy kalkulált ugyanis, hogy aki letöltve nézte meg, az egyébként biztos fizetett is volna érte, ami nyilván nem igaz. Nemcsak a jegyárak miatt, hanem mert az utazással és a vetítés előtti reklámokkal együtt egy kétórás alkotás simán négyórás programmá válhat, és ha egy családos embernek akad egy szabad estéje, akkor nem biztos, hogy a mozi társas magányában akarja eltölteni.
Aztán pedig valószínűleg felsóhajtott, amikor az Itt érzem magam otthon ennek ellenére is a nézettségi lista első helyén végzett az első héten; külön hangsúlyozta, hogy ezek a számok „a gigantikus költségvetésű, NER-kegyelt és Fidesz által hype-olt, adófizetői milliárdokból készült propagandafilmekre vernek éppen rá”.
Gondolom utóbbiak kapcsán a Hadikra gondolt. Vagy a Toxikomára. Mindegyik kiemelt állami támogatásból készült, Molnár Áron főszereplésével.
Már ebből a megnyilvánulásából is érezhető, hogy protestfilmként pozicionálják az alkotást. Amivel egyébként semmi bajom, nem egy cikkben méltattam Tarr Bélát, annak ellenére, hogy nyilván tök más a világlátásunk, Hajdu Szabolcstól is imádtam a Békeidőt és Reisz Gábortól szintén betalált a Magyarázat mindenre, pedig vaskos kormánykritikát fogalmaz meg. De jó ízléssel és intelligensen – ugyanezt viszont nehéz elmondani ebben az esetben.
Nem fogok spoilerezni, nem árulok el többet annál, mint Pankotai Lili, amikor a YouTube-on méltatta a film „éleslátását”. Miután a lány belemegy a szerepjátékba, megismerkedik a furcsa famíliával, amelyet a tiszteletet parancsoló családfő tart össze, aki aszerint osztogatja a kegyeit és a szabadságjogokat, hogy ki mennyire szófogadó és hűséges. Elhiszem, hogy az újlipótvárosi DK-s tagozat valószínűleg tökéletesen azonosul ezzel a paranoid társadalomkritikával,
de lássuk be: elég olcsó és gagyi.
Aztán nyilván sejthető, hogy Rita átrendezi az erőviszonyokat, más tollával fogok ékeskedni, de ahogyan egy közösségi oldalon egy hozzászóló írta, olyan az egész szituáció, mintha Magyar Péter beszivárgott volna egy DPK-csoportba. És ha ezt az analógiát vesszük – márpedig nem nagyon lehet másként értelmezni, akkor a sztori alapján
az alkotók a szándékukon kívül alaposan belecsípnek az ellenzék reménységébe.
És annak ellenére, hogy nem lehet politikai szemüveg nélkül nézni a filmet, megpróbálok azért objektívan tekinteni rá. Molnár Áron például egészen kiváló az emberrabló szerepében, épp olyan fenyegető és hisztérikus, mint a rövid Facebook-videóiban. A Ritát alakító Lovas Rozi egyenesen lehengerlő, egy vegytiszta amerikai thrillerben is bőven átlag felettinek számítana a játéka. A furábbnál furább karakterek bőrében pedig olyan színészeket láthatunk, mint Szervét Tibor, Simon Kornél, Gryllus Dorka vagy Zsurzs Kati – egyikük sem szokott hibázni, most sincs ez másként, rajtuk aztán nem múlott semmi, sőt, miattuk okoz néhány élvezetes percet a film.
Mert egyébként a forgatókönyvvel meg kellett küzdeniük, jól érződik,
tényleg fontosabb volt az üzenet, mint az erős sztori,
a cselekmény nehezen indul be, utána is sokszor megbicsaklik a műfajához nem passzoló, két órát is meghaladó játékidő alatt, a párbeszédek és a szituációk többsége pedig nem túl izgalmas. Ha alaposan megdolgozzák a szkriptet, jóval erősebb is lehetett volna, így azonban azt a hatást kelti, mintha csak ímmel-ámmal lenne megírva. Talán fontos szempontnak számított, hogy a választások előtt bemutathassák: a jelenlegi hisztérikus közhangulatban nyilván nagyobb közönséget vonz. Április után viszont lehet, hogy akik most azzal ajnározzák a filmet, hogy „de jó, hogy helyettünk is jól megmondja”, higgadtabb lelkiállapotban már kritikusabbak lennének.
Nyitókép: Itt érzem magam otthon. Forrás: Fórum Hungary
Továbbra is zajlik a közvélemény-kutatások „háborúja”, utánajártunk, mekkora a valós különbség a Fidesz és a Tisza között.
Úgy tűnik, hogy az egyébként kiváló magyar rendezőnek ezúttal nem sikerült lehengerlő drámát alkotnia.
Történelmi filmmel és kisrealista drámával is sokkoltuk a németeket.
Igaz, volt, aki szerint ki kellett volna zárni a tallinni filmfesztivál programjából, mert a rendezője „jó kapcsolatot ápol Orbán Viktorral”.
A filmügyi kormánybiztost a magyar filmgyártás tavalyi rekordévéről, a Mohács-moziról és a 2026-ban érkező produkciókról is kérdeztük.
„Minden, az ukránok számára fontos uniós döntést blokkolunk” – közölte a kormányfő.
Az ENSZ előrejelzései alapján hazánk kiemelkedő pozícióból várhatja az elkövetkezendő éveket.
„A számokból az látszik, hogy a Tisza Pártra ugyan sokan akarnak szavazni, de Péter személye már a tiszások körében is megosztó” – fogalmazott az informátor.
