Akkor még egyszer Lázár igazáról

„Anyám közel a 70-hez is hajnali 3.30-kor kelt. Gyalogolt másfél kilométert a kifőzdéig. Ő 50 fölött, felnőtt fejjel szerzett papírt arról, hogy szakács szakmunkás. A kifőzdében 120-150 adagot főztek, amiért 11 körül bejöttek, vagy kivitték azokhoz akik azt korábban megrendelték. És anyám dolgozott, mert tenni akart. Vizes lábbal, az akkor már otthon ápolt apámmal, akihez sietett haza 11 után. Nem volt rászorulva. De szerette a munkát. És slaggal kisikálta a kondérokat, pakolta a moslékot. Soha egy hangos szava nem volt.

És amikor a méltóságáról kérdezték, azt mondta: diplomás gyerekeket nevelt fel, és hogy az ő méltósága az egekig ér.

Miközben börtönviselt cigányvezetők fakadnak most látványosan sírva (a Fidesz táborában is!), addig én csak azt tudom mondani: az őszinte szó akkor ér valamit, ha bánt. Mutatja, hogy miben és mennyire kell még változni. 

Lázár örömmel beszél majd a diplomás cigányokról is biztosan.

De most azokat az embereket akarja megbecsülni (MEGBECSÜLNI!), akik wc-t pucolnak. Kukásautót vezetnek. Hányást takarítanak. Szállodai lepedőt mosnak. Lábast mosogatnak.

És ha sokan vannak köztük cigányok, akkor ők minden méltóság büszke birtokosai. 

A többiek, akik csak okot találtak az újabb elégedetlenkedésre, ők szégyelljék magukat.

Menjetek, kérjetek pólót NoÁrontól. 

Azzal biztosan beljebb leszünk. Ja, és a petíciót is írjátok alá. A kukásautón dolgozó cigányember még köpni sem köpne utánatok.

NEM LESZÜNK SEGÉLYORSZÁG.”

Fotó: Lázár János Facebook-oldala