A legmesszibb Felvidék: Árva és vára

Ha Budapesttől elindulunk északnak, és nem térünk le egyik irányba sem, hegyek-völgyek bejárása után Árvába jutunk, mielőtt kinyílna előttünk a tágas, hatalmas lengyel világ. Ez a ma nagyobb részben Szlovákiához, kisebb részben Lengyelországhoz tartozó vidék a Magyar Királyság egyik legeldugottabb térsége volt, óriási hegyek között fekvő, idegen ajkú falvakkal.

Történelmet errefelé az urak csináltak, akik majd egy ezredéven keresztül magyarok voltak. Árva vára a magyar építészettörténet egyik leglátványosabb emléke. A folyó­kanyarulat mellől az égbe szökő épületegyüttes fantasyfilmek színhelyének is beillene. Először 1267-ben említik, amikor IV. Béla királyunk vette birtokába. 1298-ban aztán a híres-hírhedt oligarcha, Csák Máté tulajdonába került. 

Árva egyik fénykora a Thurzók idejére, a 16–17. század fordulójára esett, miután Habsburg Ferdinánd hű emberének, Thurzó Ferencnek adta a várat. A birtokhoz hat mezőváros és hetvenöt falu tartozott 74 ezer holdnyi erdőgazdasággal. Az ősi magyar kardforgató főnemesi családokkal ellentétben az első ismert Thurzó ősök főleg a kereskedelemben és a pénzügyekben tűntek ki – ez a fegyverforgatás mellett szintén mindig jól jött a mindenkori uralkodónak. A család felemelkedésében a dúsgazdag Fuggerekkel közös vállalkozások és a beházasodások is segítettek. 

 és a szigetvári hős Zrínyi leányával, Katalinnal kötött kései házasságot, amiből György fia (1567–1616), a későbbi nádor született. György buzgó lutheránus volt, de mindvégig a Habsburgok híve maradt, a szörnyű következményekkel járó tizenöt éves háború idején is. Az országos gondokkal terhelt, törökök ellen csatározó Thurzó Györgytől egy különleges örökség is fennmaradt: levelezése feleségével, Czobor Erzsébettel. 

Bár a régi idők arisztokratikus házasságait mindig érdekalapúnak gondoljuk, Thurzó várúr csaták és politikai játszmák szünetében papírra vetett, veretes magyarsággal írt magánlevelei a házastársi szeretet és törődés megkapó emlékei négy évszázad távolságából. 

„[H]a Isten éltet és az út szenvedi, ez jüvő hétfőn vacsorára vagy éjjel otthon leszek. Az én kegyelmes Ur Istenemnek ajánllak én édes bánatimban való vigasztalóm, ez világon gyönörüségem és minden örömem, én édes szivem, ki tartson sokáig az ő szent fiáért és nagy sok esztendeiglen jó egészségben és őrizzen minden gonosztúl, álgyon is meg minden jovaival és engegye, hogy egymást nagy vígan jó egészségben láthassuk. […] Irtam Zazriván füstes házban, tehenek, borjuk és bárányok rivási közt, malaczok, ludak, tyúkók közett számtalan gyermek sírási közt. […] 27. napján böjt elő hónak 1592. Az te szerelmes társod, ki ugy szeret mint tulajdon magát Thurzo György.” 

„Megtetszik én édes szivem ezbül is hozzám való szereteted, hogy rólam el nem feledkezvén, ide az hévizbe is szép kalácsokat küldöttél, mit szerelmes lölkömtűl nagy jó néven vettem. Én is innét az pusztábúl egyéb újságot nem küldhettem, hanem az minémü fűreket magam fogattattam, azokat oda küldöttem teneked, kérlek én édes szivem, vedd tülem jó neven. Adgya az Ur Isten, hogy én is az te küldötted kalácsot, és te is az fűreket jó egészséggel költhessük el. […] Irtam az hévizben 2. septembris 1593.” 

„Hiszem tudod, édes lölköm, én édes szivem, hogy egyszer megesküdvén veled, én szerelmes társomval, egy ugy szeretvén téged, mint tulajdon magamat, más az leáninkat, mint gyermekinket, lehetetlen dolog az, hogy felőletek szintén el­feledkezhetném, azonképen gyermekinkrül. […] Mert te tudod, Isten, hogy énnékem sem élet, sem jószág, sem elémenet nem lehetnek oly becsületessek, mint én édes szerelmes atyámfia, az te jó egészséged, és azután az gyermekinké… Írtam Posonban nagy szivem fájdalmában lévén betegséged miatt, édes szerelmes atyámfia, 25. martii 1599. Az te szerelmes urad Thurzo György. Én édes szivem, ird meg micsoda és minemő nevolád vagyon, tudgyam én is ahoz mint tartanom magamat, és ahoz képest doktort is magamval felvinnem.”

A szerző a csaladtortenet.blog.hu írója

Nyitókép: Shutterstock