„Abban viszont nagyon is igaza van Károlyi Csabának, hogy a nemzet, a haza, vagy az aktuális kormányunk ostorozása, a vita, az önmarcangolás, az önirónia »a magyar szellemi élet nagy hagyománya«, s teljesen természetes, ahogyan a »nagyjaink kritizálják, bírálják az országot, a politikáját, a társadalmát, a kultúráját – Ady Endrétől József Attiláig«.
Persze különbséget lehet tenni az ízléses és ízléstelen, a hiteles és a hiteltelen kritikák között.
Az általam rajongásig szeretett Adyhoz képest az mindenképpen új »minőség« a magyar művészeti életben, ahogy egyesek a hazájukat és Magyarország kormányát nem a saját nemzeti közösségünkön belül, szellemi életünk legitim fórumain, s nem is a saját anyanyelvünkön gyalázzák, hanem idegen nyelven, külföldi fórumokon, leplezetlenül a fényesen csillogó elismerések reményében.