Mégis azt kell mondjam, akkor jöttem rá igazán, mennyire az, mikor elhagytam az országot. Akkor tanultam meg igazán értékelni ezeket a helyeket, amikor elszakadtam és elkezdtem tanulni róluk. Ugyanakkor én nem szeretem a Szentföld kifejezést. Lehet, hogy a hely különleges, de nem szentebb más helyeknél. Isten teremtésének szentsége az egész világra vonatkozik, nem csupán bizonyos részeire.
Hogyan lehetett Ön az első női lelkész?
Nem miattam történt. Valójában a püspökök már 2009-ben megnyitották a lehetőségét, hogy nőket is fel lehet szentelni, csak éppen nem akadt senki. Vagy ha voltak is néhányan, sem az egyház, sem a társadalom nem állt még készen rá. Aztán 2016 körül elfogadták a nemek közti igazságosságra vonatkozó politikát, létrehoztunk egy női irodát, amely szorosan együttműködött a lelkészekkel és a gyülekezetekkel. Próbáltuk elmagyarázni, hogy a Bibliában egy sor sem ellenzi, hogy nőket is felszenteljenek, és a lutheránus egyházakban más országokban már számos női lelkész is szolgál.
Érdekes módon éppen a nők voltak azok, akik mégis a legjobban ellenezték a változást, a társadalom ugyanis elhitette velük, hogy kevesebbet érnek.
A változás már elindult, de azért lassú, és időbe telik. Nem mondom, hogy a lutheránus egyház 100 százaléka támogatta a felszentelésemet, de olyan 90 százalék igen.