Érdemes szóba hozni a multikulturalizmust is, melyről másutt szintén sokat írt Scruton. A kultúrának, mint láttuk, az a szerepe, hogy a hatalmat támogatva, megalapozva, egyben tartson egy emberi közösséget, és közös célok felé vezérelje őket. Két dudás azonban nem fér meg egymás mellett, és ez már a család szintjén is belátható.
Olyan nincs, hogy az apa muszlim sakkozó, az anya ateista bádogos, a gyerek meg hittant tanul az iskolában, és Picasso a kedvence.
Az ilyen család két perc alatt hétfelé megy.
Ajsának ugyanakkor volt egy érdekes reakciója. A témát ugyancsak elfelejtették megemlíteni a kritikusok. Ha valaki ki akar festeni egy iskolai tornatermet, közbeszerzésen kell indulnia, és arra számíthat, hogy ötven oldal dokumentációt kell bemutatnia cége helyzetéről, referenciáiról, ő és a munkatársai iskolai végzettségéről stb. Ráadásul kap egy szerződést is, amelyben a kötelmi jog szabályai szerint lesznek jogosulti igények, elvárások, de lesznek benne szerződést biztosító mellékkötelezettségek is arra az esetre, ha nem tud vagy nem akar szerződésszerűen teljesíteni. Ajsa azt kérdi most, hogy
„Ha »meggyaláztuk a Himnuszt«, miért nem jött oda akkor senki, hogy ezt közölje velem?” – azaz a megrendelő mért nem lépett fel vele szemben.
Fogalmam sincs, hogy milyen szerződéseket kötnek az ünnepek szervezői, nem is érdekel. Remélem, nem dobják csak úgy oda a közpénzt, mert akkor jövőre én is énekesnő leszek.
***