Ajsa Luna nem állt le: „Ha tényleg »meggyaláztuk a Himnuszt«, miért nem jött oda akkor senki, hogy ezt közölje velem?”

Az eddig nem túl ismert Ajsa Luna augusztus 20-án országos hírű énekesnő lett, előadta a Himnuszt ülve, cigarettával a kézben, saját feldolgozásban.

Őszintén szólva nem háborodtam fel elsőre. Cicáspapa vagyok – bulinegyedeseknek és kutyásoknak: ez az a csávó, akinek lányai vannak –, és

Van is ez az új irály Manchesterben, illetve a közösségi médiában. Tizenéves lányokat videóznak le titokban félmilliós nézettségért, kövér combbal, miniszoknyában, részegen és pisilve, ez jutott eszembe Ajsa produkciójáról.

Sokan mondtak aztán sokfélét, egyvalami azonban mintha kimaradt volna.

Roger Scruton, a konzervatív angol politikatudomány pár éve elhunyt óriása könyvet írt a témáról. Magyarul húsz éve, 2005-ben jelent meg A nemzetek szükségességéről címmel. Ebben azt állítja, hogy a globalizmus, a világkormány nem léphet a nemzetállam helyébe, lévén, hogy nem rendelkezik azokkal a funkciókkal, amelyeket pótolnia kéne emez megszűnésekor.

Röviden: a nemzetállam tagjai, függetlenül családi gyökereiktől, vallásuktól, ideológiai vagy politikai világnézetüktől, arra vállalnak kötelezettséget közösen, hogy a birtokukban lévő földet és javakat másoktól megvédik, sorsközösséget vállalva tiszteletben tartják a törvényeket és egymás életvitelét, szabadságát,

Egy pillanatra gondolkodjunk el ezen, ha bolsevista hajlamaink vannak. Vajon hogyan fognak eljutni Brüsszelbe a tüntetők, ha valami ellen tiltakozniuk kell a döntéshozónál? Átkelnek az Alpokon a Zetorral, mint modern Hannibál? És ki fogja olvasni a magyar nyelven írt Telexet Brüsszelben, hogy megérezze a magyar nép lelkének finom rezdüléseit?

Következik ebből, hogy aki a nemzeti szimbólumot támadja, az magát a hűséget, a közös kötelezettségeket, végeredményben tehát magát a nemzetet támadja.

De következik ennek az ellenkezője is, mint például Jasper Johns Zászló című festménye esetében. Melyről én már hallottam olyan véleményt is – épp a Zászló előtt állva –, hogy

(száztízmillió dollár az ára, élő művésznek nincs drágábban eladott képe a világon, de persze, köpködj). Az viszont tény, hogy Johns harcolt a koreai háborúban a hazáért, és ez fordulatot hozott a festészetében, bizonyítva, hogy hozzá lehet nyúlni akár egy nemzeti szimbólumhoz is. Gazdagodhat általa a közös kultúra, ami segít megerősíteni újra a nemzeti érzést, az összetartozást.

Továbbá sok függ a kontextustól is. Senki sem várja el egy félrészeg stadiontól, hogy vigyázzban álljon, és ne nyikorogjék.

Érdemes szóba hozni a multikulturalizmust is, melyről másutt szintén sokat írt Scruton. A kultúrának, mint láttuk, az a szerepe, hogy a hatalmat támogatva, megalapozva, egyben tartson egy emberi közösséget, és közös célok felé vezérelje őket. Két dudás azonban nem fér meg egymás mellett, és ez már a család szintjén is belátható.

Az ilyen család két perc alatt hétfelé megy.

Ajsának ugyanakkor volt egy érdekes reakciója. A témát ugyancsak elfelejtették megemlíteni a kritikusok. Ha valaki ki akar festeni egy iskolai tornatermet, közbeszerzésen kell indulnia, és arra számíthat, hogy ötven oldal dokumentációt kell bemutatnia cége helyzetéről, referenciáiról, ő és a munkatársai iskolai végzettségéről stb. Ráadásul kap egy szerződést is, amelyben a kötelmi jog szabályai szerint lesznek jogosulti igények, elvárások, de lesznek benne szerződést biztosító mellékkötelezettségek is arra az esetre, ha nem tud vagy nem akar szerződésszerűen teljesíteni. Ajsa azt kérdi most, hogy

Fogalmam sincs, hogy milyen szerződéseket kötnek az ünnepek szervezői, nem is érdekel. Remélem, nem dobják csak úgy oda a közpénzt, mert akkor jövőre én is énekesnő leszek.

***

(Nyitókép: képernyőfotó)

***