Az etnikai identitás kulturális jelenség, ezért se nyelvészeti, se régészeti, se archeogenetikai módszerekkel nem vizsgálható, az etnikai csoportok pedig nem köthetők egy adott nyelvhez, vallja Somfai Kara Dávid.
Megjelent egy tanulmány 2025 júliusában a Nature magazinban harvardi kutatók tollából, akik szerint az uráli nyelvcsalád – amelybe a magyar is tartozik –, keletebbről eredhet, mint gondolták.
A tanulmány szerint a mai uráli nyelvet beszélő finnek, vagy a magyarok ugyanazt a „genetikai aláírást” hordozzák, amely először 4500 évvel ezelőtt jelent meg a mai Jakutföldön
talált mintákban – a genetikát tehát összekötik a nyelvvel.
Ennél is tovább megy egy szenzációhajhász, aktuálpolitikai felütéssel kezdő cikk, ami címében az sugallja, hogy a genetika és a nyelv többezer éves távlatban meghatározhatja egy nép kulturális önazonosságát:
„Még annál is keletebbről származhatunk, mint ahogy a legelvetemültebb keletmániások gondolták”.
Az érdekes kérdéseket fölvető tanulmányról Somfai Kara Dávid turkológus, mongolista, etnológus, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézetének tudományos főmunkatársa beszélt a Mandinernek.
*
Hogyan foglalná össze a Nature magazin tanulmányának a legfontosabb megállapítását? Mi a legfőbb érvük?
A cikk azt állítja, hogy az uráli nyelvek Kelet-Szibériából, Jakutföldről erednek, mivel ők a proto-uráli genom eredetét arra a térségre lokalizálták.
Ön mit gondol erről?
A modern nyelvtudomány mára tisztázta, hogy az uráli nyelvek – számi, finn-észt, erza-moksa, mari, komi-udmurt, magyar, manysi, hanti, szamojéd – nem alkotnak egységes nyelvcsaládot csak laza nyelvközösséget,
ami azt is jelenti, hogy nem egy proto-uráli ősnyelvből jöttek létre nyelvi divergencia által, hanem különböző nyelvek keveredésének, azaz nyelvi konvergenciának az eredményei.
Vagyis
nem volt se uráli ősnyelv, se uráli őshaza, következésképp proto-uráli genom sincs.
Lehet a genomokat nyelvekre „fordítani”? Egy ember genetikája elárulhatja, milyen nyelven beszélt az illető?
Az egész megállapítás szerintem
teljesen tudománytalan, mert a genomokat nem lehet se valóságos, se hipotetikus proto-nyelvekkel azonosítani.
Jakutföldön őshonos népcsoport a jukagir, melynek nyelvét próbálták az uráli nyelvközösségbe besorolni. De hogy valaki kísérletet tegyen a kelet-szibériai őslakos populációt nyelvészeti alapon genetikailag összekötni – mondjuk a finnekkel vagy észtekkel –, ezt egészen tudománytalan prekoncepciónak tartom.
Mégis, miért nem elég meggyőző, hogy Jakutföldön, Finnországban és Magyarországon hasonló genetikai nyomokat találtak? Azt írják, hogy „a genetikai nyom más mai nyelvi és etnikai csoportokban nem mutatható ki, ami azt jelenti, hogy ez az örökség egyértelműen az uráli nyelvekhez kötődik.”
Etnológiával és szocio-lingvisztikával foglalkozó tudós ember számára az efféle kijelentések értelmezhetetlenek, ugyanis már maguk
az etnikai csoportok sem köthetők egy-egy adott nyelvhez vagy nyelvcsaládhoz.
Etnikumok érintkezése és keveredése során gyakran jönnek létre két vagy több nyelvű népek – például a svájciak –, gyakoriak a nyelvcserék – például íreknél, skótoknál –, miközben egyes közlekedő nyelvek hatalmas területen terjednek el rengeteg különféle etnikai csoport körében – például a latin, az arab, vagy az angol.
Ezt is ajánljuk a témában
Magyar nyelvterületek adatai utalnak arra, hogy a táltosok kapcsolatban álltak a szellemvilággal – állítja Agócs Gergely és Somfai Kara Dávid, akikkel a csodaszarvas motívumát is kiveséztük.
Vagyis?
Vagyis a nyelv kommunikációs eszköz és független különböző etnikai csoportok vagy biológiai populációk változásaitól. Az archeo-genetika vagy paleo-genetika ugyanúgy nem alkalmas egy etnosz kialakulásának a leírására, mint ahogy a történeti nyelvészet sem.
Számtalan példát lehetni hozni ezeknek a nyelvi és etnikai folyamatoknak a bemutatására. A magyar nyelvhez legközelebb álló manysi nyelvnek a távolsága a magyartól nagyobb, mint a germán nyelvek és az úgynevezett indo-árja nyelvek közötti különbség.
Mégsem próbálta senki mondjuk Sri Lankán keresni a vikinget őseit csak azért, mert az ottani szingalézek egy árja nyelvet beszélnek.
Melyik tudomány képes kutatni az etnikai identitást, ha erre sem a nyelvészeti, sem a régészeti, sem az archeogenetikai megközelítés nem alkalmas?
Az etnoszok kialakulását leginkább
az etnológia tudja vizsgálni, mert ez az egyetlen tudományág, mely a kultúra etnikus tartalmát és kialakulását vizsgálja.
Az etnikai identitás ugyanis kulturális jelenség, ezért se nyelvészeti, se régészeti, se archeogenetikai módszerekkel nem vizsgálható.
Minden efféle, harvardihoz hasonló kísérlet sajnos csak újabb tudományos mítoszok kialakítására alkalmas.
A 21. századra a tudomány tisztázta, hogy a népek és nyelvek kialakulása rendkívül összetett folyamatok, és ezen folyamatok közötti összefüggések még ennél is bonyolultabb problémát jelentenek. A múlt egyes történéseinek feltáráshoz tehát se a megfelelő adatmennyiség, se a tudományos módszerek nem állnak rendelkezésre.
Mi határozhatja meg a leginkább egy nép önazonosság-tudatát akár hosszú évszázadokra?
A magyaroknak például ősidők óta voltak elképzeléseik népünk eredetére, gondoljunk csak a 13. századi krónikás hagyományra, Anonymusra vagy Kézai Simonra. Ugyancsak
léteztek mítoszok a népi szájhagyományban, melynek tudományos elemzése a mai napig tart
– ilyenek a Fehérlófia meséje és a Csodaszarvas mondája.
Ön mit gondol etnológusként a magyar nép kialakulásáról?
A magyarság kialakulása összetett folyamat volt. A 9. századi Magyar Fejedelemség létrejöttével léptünk a történelem színpadára Etelközben, bár a korai forrásokban onogur és türk néven szerepelnek a honfoglaló magyarok. A honfoglaló magyar etnosz kapcsolata Eurázsia más népeivel – hunok, avarok, ogurok, bolgárok, kazárok, szabirok, baskirok, alánok, kálizok, kabarok, kunok, besenyők – még sok kutatást igényelnek, de
ezt a bonyolult politikai és kulturális folyamatot bizonyára nem lehet kétes értékű kelet-szibériai genomokból levezetni.
Ugyancsak homály fedi a magyar nyelv kialakulásának korai szakaszát. Azt sem tudjuk pontosan, mióta beszélnek magyarul a Kárpát-medencében.
Hogyan „szólt bele” a tudomány az etnikus identitás kérdésébe az idők során?
A 18. századi „felvilágosodás” nyomán kialakultak azok a pozitivista és evolucionista elméletek, melyek úgy gondolták, az írott és szóbeli mítoszok helyébe tud lépni a tudomány, mely minden múltbéli folyamat leírására alkalmas lesz. Vagyis
a korábbi mítoszok helyébe tudományos mítoszokat helyettesítettek.
Mindezt azért is támogatták egyes szellemi körök, mert úgy gondolták, a tudományos mítoszok mentén átalakítható lesz egyes társadalmak önazonossága. Az evolucionista elméletek pedig olyan tudományos mítoszokban mutatkoztak meg, mint az ősnyelv és őshaza fogalmai.
A magyar nép vagy etnosz kialakulásának, az etnogenezisnek a kérdése is a 19. században került olyan zsákutcába, melyből azóta sem sikerült kijutnia. Ez nem más, mint az uráli nyelvközösségen belül hipotetikus szinten felállított „finn-ugor vagy ugor nyelvcsaládok”.
Fölmerül a kérdés, hogy egy magyar újságíró vajon milyen meggondolásból ír aktuálpolitikai felütéssel indító cikket egy gyenge lábakon álló kutatás hipotéziseiről, még ha azt a Harvard Egyetem kutatói végezték is?
Talán, hogy még nagyobb zavart keltsen a fejekben egy olyan korban, amikor amúgy is tömegével veszítik el etnikai identitásukat a fiatal nemzedék tagjai Európa-szerte. Talán érdemesebb lenne visszatérni a magyarok hagyományos etnikai identitásához és olyan kutatások ismertetéséhez, amelyek keleti szomszédjaink, a kipcsak türk népek közti kulturális és történelmi kapcsolatokra helyezik a hangsúlyt.
Kulturális szempontból ugyanis ezekkel a népekkel – nogaj, karakalpak, baskir, kumuk, taulu – vagyunk rokonságban, dacára az etnológia számára értelmezhetetlen, hipotetikus nyelvészeti és archeogenetikai kutatásoknak.
Nyitókép: A képen Somfai Kara Dávid karakalpakok között 2018-as terepmunkája során
Most le kell ülnie az edzőjével, és újra kell tervezniük a továbbiakat.
Ha egyszer lesz egy dokumentumfilm arról, hogyan nézett ki az USA a 2020-as évek közepén, ez a jelenet – a jövőbe beszélő kínai diáklány, mögötte két egymást püfölő amerikai – nyugodtan mehetne az intróba.
Az Abák és Árpád-házi királyaink közös őshazából, az ázsiai hun birodalom területéről származnak, Aba Sámuel felesége pedig Szent István testvére lehetett – tudjuk meg a tanulmány szerzőitől.
A nagy múltú egyetem szélsőbaloldali ideológiába és politikai aktivizmusba fullasztotta magát, lényegében politikai szervezetté alakult. Itt az eredménye.
Spoiler: nem a nyugat-európai fiatal és nem a pénztől.
Szúrja a szemét, hogy Orbán kifejtette az álláspontját, Magyar Péternél ezt soha nem kifogásolta.
Mintha csak nekünk találták volna ki.
Rengeteg hír, számos nemzetközi fejlemény igazolja, hogy nem hamisan riogatott a Fidesz, amikor szélsőséges nyugati genderfejleményeket emlegetett. Szilvay Gergely írása.
