Az én vezérem bensőmből vezérel: az embermentő magyar katonatiszt, Revisnyei Reviczky Imre története.
Habár Szabó István, az Oscar-díjas filmrendező még a nyolcvanas években filmet tervezett Reviczky Imre, a magyar embermentő életéről, ám a világ Steven Spielberg Schindler-listája alapján Oskar Schindler nevét ismerte meg. A gyárosét, akinek 1200 zsidó származású ember köszönhette az életét.
Reviczky Imre több tízezer zsidót menekített ki a biztos halálból, s bár utca viseli a nevét Óbudán és szobra áll a Fiumei úti sírkertben, az ismertsége méltatlanul alacsony.
A hős embermentő katonatiszt emlékét a fia halála után az unokája, Reviczky Katalin ápolja, aki személyesen ismerhette a nagypapát. Egy rózsadombi cukrászdában találkoztunk. Akár Katalin életéről is szólhatna a cikk, hiszen a rendszerváltás idején az Antall-kormány képviselőjeként Bécsben volt diplomata, kiváló író, legutóbb a századelős Bécs kávéházi életéről és irodalmáról alkotott könyvet, nem mellesleg pedig remek viszonyt ápolt Habsburg Ottóval (az utolsó magyar király, IV. Károly fiával), aki
a rendszerváltás idején Katalinnal és az ő sárga Ladájával járta Magyarországot,
Katalin ugyanis a Paneuropa magyar egyesületének megalapítója volt.
Ezt is ajánljuk a témában
„Magyarország sorsa csakis azoktól függhet, akik ott élnek” – vallotta Habsburg Ottó, akinek szellemi öröksége most már digitálisan is elérhetővé vált. Prőhle Gergellyel, a hagyatékot kezelő alapítvány elnökével beszélgettünk a magyar királlyá sosem vált trónörökös életéről és munkásságáról!
A Reviczky-családról tudni érdemes, hogy az egyik legrégibb magyar főnemesi família, amely 1272-ben kapott nemesi rangot. Sok neves ember volt az elődök között, akik tartást, hitet adtak Reviczky Imrének is. Például az 1737-ben született gróf Reviczky Károly, aki diplomata és neves orientalista volt. Huszonkét nyelven írt és fordított, például Háfiz perzsa költőt is franciára és angolra. Nagykövet volt Párizsban, Isztambulban és Londonban, majd Bécsben élt.
Katalin érdekességként említi, hogy hatalmas könyvtárát idős korában a tragikus sorsú Diána hercegné felmenőinek adta el.
„Ott van a családunk nagy elődei között gróf Reviczky Ádám, a reformkori politikus, a Monarchia magyar kancellárja, de említhetem Reviczky Györgyöt, az ecsedi láp lecsapolóját, vagy Reviczky Elemért, aki esztergomi főszolgabíró volt. Reviczky Gyula költő is családunk egyik híres tagja, különleges tehetség, ám csupán 34 évet kapott a sorstól. Ma már a modern költészet előfutáraként tekintenek rá” – mondja Katalin, aki azért sorolja a neves felmenőket, hogy jobban megértsük,
mi volt a belső zsinórmérték, amely alapján a nagypapa, Reviczky Imre magyar királyi katonatiszt számára nem volt kérdés, hogy emberek tízezreinek életét mentse meg a világháború alatt.
Reviczky Imre 1896-ban született a mai Szlovákia területén található Bánócon. Édesapja királyi tanácsos és zempléni alispán volt, a család egy mintagazdasággal rendelkező pompás kúriában élt, amely ma a szlovák állam tulajdonaként romos állapotban sínylődik. „Nagyapám egyik testvére fiatalon elhunyt, egy másik pedig az I. világháborúban Isonzónál, ahol a nagypapa is harcolt főhadnagyként.
A dédnagymamám Trianonba halt bele. Szó szerint. Mivel Bánócon élt, sokáig nem találkozhatott a fiával. Amikor végre átjöhetett a határon, a rá váró nagyapám karjai között halt meg.”
Ezt is ajánljuk a témában
Nem Horthy, nem Apponyi és nem is az akkori miniszterelnök Simonyi-Semadam Sándor: nem közismert, kik is írták alá Magyarország részéről a trianoni békeszerződést. Benárd Ágost, a kalandos életű politikus és Drasche-Lázár Alfréd, a művelt diplomata portréja következik!
A fiatal Reviczky Imre a nagy hírű sárospataki gimnáziumba járt, majd hadapródiskolába került Nagyváradra. Tisztté már Budapesten, a Ludovikán avatták. Tökéletesen beszélt németül, de elvből nem használta. Reviczky Katalin szerint a családi múlt tette őt humanistává és embermentővé „Nagyapám hiába volt elismert katonatiszt, sosem az elöljárói, hanem a saját lelkiismeretének parancsára hallgatott. Mint ahogy József Attila írta egykoron: Az én vezérem bensőmből vezérel. A híres író, Illyés Gyula nagy tisztelője volt nagyapámnak. Ennek jegyében írta meg a Sorsválasztók című drámáját, melynek bemutatójára szüleimet és engem is meghívott. Abban hangzik el, hogy nagyapám azért cselekedett úgy, ahogy cselekedett, mert
arra pecséttel ellátott parancsa volt. Azt azonban nem Horthytól kapta, hanem még IV. Bélától”
Ezt is ajánljuk a témában
Horthy Miklós kormányzó kellemetlenül érezte magát Hitler méregdrága születésnapi ajándéka láttán, ám az emigráció alatt pénzzé tette volna a Hungária hajót – derül ki egy most felbukkant levélből.
Reviczky Imre a II. világháború alatt sokáig Királyhelmecen volt katonai parancsnok. Már 1941-ben azt diktálta a lelkiismerete, hogy segítsen. Számtalan zsidó ember életét mentette meg, amikor a Kamenyec-Podolszkba tartó vasúti vagonokról leszállíttatta a lengyel és magyar zsidókat Királyhelmecnél. A biztos halál várt volna rájuk, ha megérkeznek. Ruhával, élelemmel és hamis okmányokkal látta el őket.
„Nagyapám ezért a cselekedetéért már jóval a halála után megkapta Királyhelmec díszpolgára címét”
– teszi hozzá a hős unokája. Arról is beszél, hogy a nagyapja a kárpát-ukrajnai partizántámadások megtorlásaként nem volt hajlandó a civil lakosság pusztítására hozott parancsokat végrehajtani, ezért büntetésképpen Nagybányára helyezték, a munkaszolgálatos tábor parancsnokának. Így lett egész Észak-Erdély katonai parancsnoka. Nagybányán több mint negyvenezer embert zsúfoltak össze. „A túlélők visszaemlékezései szerint begördült nagyapám autója a táborba és azt mondta a sok ezer nyomorúságos körülmények között tartott embernek, hogy mostantól minden másképp lesz, nincs több kikötés, fizikai és lelki erőszak. Minden eszközzel mentette az emberek életét.
Ezt is ajánljuk a témában
Hogyan tekintettek a második világháborúban a magyar munkaszolgálatosokra? Miért élt bennük a Szovjetunió a szabadság földjeként? A Milton Friedman Egyetem Magyar Zsidó Történeti Intézetének rendezésében tartottak pódiumbeszélgetést a keleti frontra vezényelt muszosokról.
Nem engedte a transzportokat, határozottan kijelentette, a nélkülözhetetlen munkálatok – fakitermelés, erdőirtás, templomépítés – miatt helyben szükség van az emberekre”
– mondja Reviczky Katalin.
Folyamatosan kockáztatta az életét. Akkor is, amikor egyik nap személyesen ment be a transzportra váró lágerbe, és kihozta Russu román püspököt 37 deportálásra váró román egyházi személyiséggel együtt. 1944-ben több ezer zsidót rendelt SAS-behívókkal munkaszolgálatra azért, hogy ne végezzék koncentrációs táborban. Csak később derült ki, hogy az illegális kommunisták, mit sem tudva Reviczky Imre emberségéről, merényletet terveztek ellene. Egy munkaszolgálatost fegyverrel láttak el, hogy likvidálja az ezredest, ám számára is hamar kiderült Reviczky embersége és természetesen letett a tervéről.
A nyilas hatalomátvétel után az akkor még alezredest letartóztatták, halálra ítélték és Sopronkőhidára szállították,
ám innen csodával határos módon, a szovjetek bevonulása által kiváltott kaotikus helyzetet kihasználva, egy teherautóra felugorva sikerült megszöknie. Reviczky Imrét 1945-ben előbb kinevezték őrnaggyá, majd jött a Rákosi-rendszer, amelyben megfosztották a rangjától, elbocsátották a hadseregtől és még a nyugdíját is megvonták.
Ezt is ajánljuk a témában
Hosszú évek óta egy üres urnatartónál emlékeznek Rákosi Mátyás szimpatizánsai a Farkasréti temetőben, az egykori kommunista pártvezér földi maradványait ugyanis a Mandiner információi szerint elvitték a temetőből. Következzen Rákosi urnájának története, amelynek fedőlapját nem egyszer emberi ürülékkel kenték össze.
Reviczky Katalin szerint nagyapját lelkileg megtörték, ám mégis egyenes derékkal élt tovább. „Én 11 éves voltam, amikor a nagyapám elhunyt. Egy végtelenül határozott ember volt, ugyanakkor gyöngéd nagyapa. Nemkívánatos elemként egy szenespincében volt kénytelen dolgozni. Nem volt olyan nap, hogy ne hozott volna haza nekem egy falat madárláttát a tízóraiból, ami egész napi élelme volt. Életem első fényképezőgépét tőle kaptam és én készítettem róla az utolsó felvételt a kis Pajtás géppel. A kertben fényképeztem le. Megtört ember volt, de rám mindig mosolygott.
A fotó számomra szimbolikus, mert ott volt a képen az a kis plüss fekete bárányka is, amit Amerikából kaptam. Nagyapám is fekete bárány volt, a kommunista társadalom fekete báránya”
– folytatta az unoka. Reviczky Imre az unokája elmondása szerint üdvözölte az 1956-os forradalmat, de féltette a fiatalokat, az értelmetlen halál elborzasztotta. „Tízéves voltam és a forradalom alatt ketten mentünk el az akkori Mártírok útjára, a Margit hídhoz közeli közértbe. Ott álltunk a hosszú sorban, amikor hirtelen elrobogott mellettünk egy teherautó és belelőttek egy géppuskasorozatot a tömegbe. Nagyapám rám borult és testével védett a golyók elől”– emlékezett Katalin, aki azt is elmesélte, nagyapja azt mondta,
„bár minden okunk meglenne, hogy elmenjünk, de nem tesszük, mert a Reviczky-család magyarnak született, ez a hazánk.”
Röviddel a halála előtt, 1957 legelején a kommunista hatalom megengedte, hogy elutazzon egy erdélyi körútra, ahová megmentett munkaszolgálatosok hívták meg. „Én is vele tarthattam. Nagyapám felvette az egyenruháját és mikor beértünk egy vasútállomásra, ahogy leszállt a vonatról, az emberek a vállukra vették, úgy ünnepelték. Az amúgy csendes, zárkózott ember életre kelt. Ő soha nem emlegette azt a sok tízezer üldözöttet, akiket élete veszélyeztetésével mentett meg, pedig rendkívüli hős volt.”
Reviczky Imre 1957 februárjában hunyt el. Mélyen hívő, katolikus ember volt, ezért a család katolikus papot kért fel a temetésére. A hatalom megengedte, sőt azt is, hogy a pesti zsidó gyülekezet tisztelete jeleként főrabbiját is elküldte a temetésre. Mindemellett katonai tiszteletadással helyezték örök nyugalomra. Lovas hintó vitte a koporsót, és a Kapisztrán gyermekkórus énekelt. „Gyönyörű volt, már amennyire egy temetés gyönyörű lehet” – folytatta Katalin. „A költő és tisztelő Devecseri Gábor segített abban, hogy az újságokba bekerüljön a temetés időpontja. Ettől kezdve táviratok százait kaptuk a Mandula utcában. Az első emléktáblát is ott avattuk évekkel később. Egy csodás bronz plasztikát márvány alapon.
Apám írt egy levelet Kádár Jánosnak, hogy engedélyezzék egy izraeli különgép berepülését, hogy az avatási ünnepségre eljöhessenek a világ számtalan pontjáról azok az emberek, akiknek megmentette az életét a II. világháborúban.
Kádár engedélyezte. Jöttek Izrael mellett Dél-Afrikából, Kanadából, Ausztráliából, Amerikából a hálás túlélők.” Az ötvenes évektől a rendszerváltásig elvétve írtak a lapok Reviczky Imréről, külföldön több cikk született, mint itthon. Aztán Katalin édesapja, Reviczky Ádám megjelentette a Tények és Tanuk sorozatban „Vesztes háborúk – megnyert csaták” című regényét az embermentőről és tetteiről. Szabó István szeretett volna filmet készíteni életéről, de akkor már túl volt az Oscar-díjon és hollywoodi mértékben gondolkodott. „Egy szerelmi szálat vitt volna a történetbe, ezzel indokolván az embermentést. A filmben nagyapámnak szerelmi viszonya lett volna egy zsidó nővel, akit a híres színésznő, Barbra Streisand alakított volna. Apám azt mondta,
Ezt is ajánljuk a témában
A Kádár-rendszert szidalmazó falfeliratokra bukkantunk a legnagyobb hazai képmegosztó oldalon, a Fortepanon. Az ötvenes évek végén és a hatvanas években készült fotókat rendőrségi bűnügyi helyszínelők készítették, s nem egyszer a III/III-as osztály bevonásával próbálták kézre keríteni a tettest.
a nagyapa humanista volt és mélyen vallásos, aki nem önös érdekből mentett zsidó embereket és nemzetiségi, kisebbségi üldözötteket, hanem azért, mert erkölcsi érzéke diktálta azt. A filmet pedig ilyen formában nem engedélyezte”
– emlékezett Katalin.
Talán ha akkor elkészül a film, ma a nagyvilágban nem Oscar Schindler jutna sokaknak eszébe az „embermentő” kifejezésről, hanem Reviczky Imre.
1965-ben elsőként ő kapta meg a Yad Vasem Világ Igaza címét, amit a budapesti izraeli nagykövetségen posztumusz vett át a család.
Izraelben három városban is utcát neveztek el róla, Óbudán is van egy Reviczky utca és több emléktábla országszerte. A III. kerület korábbi polgármestere, Bús Balázs volt az első, aki szobrot állíttatott Reviczky Imrének. Azóta a Fiumei úti sírkert bejáratához közel is van egy egészalakos szobra. Ennek állítását az azóta elhunyt neves rendező, Kerényi Imre kezdeményezte, ő is nagy tisztelője volt a katonatisztnek. Reviczky Katalin szerint a nagyapa történetét meg kellene ismernie a fiataloknak is, és jó lenne eljutni oda, hogy a szobrok és emléktáblák mellett
végre hivatalosan is rehabilitálnák Reviczky Imre néhai alezredest,
posztumusz vezérőrnagyot, a magyar Schindlert. A rehabilitálás ugyanis ennyi évtized alatt sem történt meg…
Kapcsolódó vélemény
Magyar Hírlap
Európának ezen a táján a férfiak tudják, hogy azért vannak a világon, hogy feltegyék valamire az életüket. Valamiféle nagy dologra.
Az ügy kapcsán a Magyar Nemzet megkereste a Tisza Párt sajtóosztályát, akik válaszoltak is...
Sokakat felháborított a döntés.
Skoroszów templomának festményei tragikus vallomást rejtenek: 1945-ben hónapokig itt bujkált négy, Erdélyből elhurcolt magyar zsidó nő. A lengyelek szeretnék megtalálni a leszármazottaikat, hogy közösen emlékezhessenek.
A 103 éves Margot Friedländer a náci haláltáborok egyik utolsó túlélője volt.
A Führer konkrét utasításokat adott a „végső megoldás” végrehajtására.
Hogy mi járhatott egy olyan ember fejében, aki a hatalmát népek és rasszok teljes kiirtására használta? A Goebbels, a manipuláció művészete választ ad a kérdésre, bár a miértek így sem egyértelműek.
„Ezek az emberek tele vannak fojtott dühvel, ami teljesen elhomályosítja az elméjüket” – foglalta össze a véleményét Kötter Tamás.
Minket minden esetre megnyugtat, hogy most az ütközet végén, és nem az elején állunk egy oldalon a vlach nemzet nagyjaival.
