Lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke – harminc éve hunyt el Antall József

1993. december 12-én vasárnap, nem sokkal este 6 óra után elsötétült a Magyar televízió adása, majd pár perc múlva Boross Péter akkori belügyminiszter bejelentette, hogy elhunyt Magyarország rendszerváltás utáni első miniszterelnöke, Antall József.

A kormányfő akkor már hosszú ideje küzdött daganatos betegségével, amelyet először 1990 nyarán diagnosztizáltak nála. Bár több sikeres orvosi beavatkozáson is átesett, végül nem tudta legyőzni a halálos kórt.

Az üldöztetéstől a politika színpadáig

Az 1932-ben született Antallt már fiatal korában vonzotta a politikai pálya, de a bölcsészkar elvégzése után, az 1950-es években először középiskolai tanárként helyezkedett el. Először a budapesti Eötvös József Gimnáziumban majd később a Toldy Ferenc Gimnáziumban tanított. 1956-ban betöltött szerepéért a hatóságok hosszú ideig zaklatták és megfigyelték, majd politikai magatartása miatt végleg eltiltották a tanári pályától. Ezután először könyvtárosként tudott elhelyezkedni, majd a rendszerváltásig a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyv- és Levéltárban dolgozott, amelynek főigazgatója lett. Antall 1988-ban kapcsolódott be igazán az akkor pezsgő politikai életbe és Csoóri Sándor invitálására az MDF munkájába. Aktívan részt vett az Ellenzéki Kerekasztal munkájában, amelynek alkotmánymódosítást előkészítő bizottságában hamar kitűnt tudásával és a szakai felkészültségével.

1989. október 21-én az MDF küldöttei elsöprő többséggel választották meg a párt elnökévé, amely egyben azt is jelentette, hogy ő lett az MDF miniszterelnök.-jelöltje. Pártja megnyerte az 1990-es első szabad választást, így Antall a kisgazdákkal és a kereszténydemokratákkal koalícióra lépve kormányt alakíthatott, az ország talán egyik legnehezebb időszakában. Antall az ország kormányozhatósága érdekében paktumot kötött a legerősebb ellenzéki párttal, az SZDSZ-el is. Ahogy 1990 június 3-án az MDF III. országos gyűlésén kijelentette: „lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke szeretnék lenni.” 

Küzdelmek, akadályok és sikerek

A saját kabinetjét is „kamikaze kormányként” jellemző miniszterelnök elé rengeteg probléma tornyosult, kezdve az államdósságtól, az infláción, a rohamosan növekvő munkanélküliségen, a Kisgazdák koalícióból való kilépésén keresztül a felborult médiaegyensúlyig és a folyamatos ellenzéki támadásokig, amelynek az 1990 októberi taxissztrájkban csúcsosodott ki igazán.

A feszült helyzetet a miniszterelnöknek gyakorlatilag a kórházi ágyából kellett megoldania, miután a sztrájk éppen akkor tört ki, amikor a Kútvölgyi Kórházban volt kezelésen. 
Antall – aki keveset szólalt meg a médiában, nem is tudta kezelni azt – ezekben a napokban adta elhíresült „pizsamás interjúját”, amelyben egyebek mellett azt mondta: „Én szolgálok, és addig szolgálok, amíg a szolgálatom hasznos”.

Miközben a belpolitikában többfrontos csatát vívott, nemzetközi téren olyan jelentős eseményekben játszott szerepet, mint a KGST és a Varsói Szerződés megszűnése, de az ő hivatali ideje alatt hagyták el Magyarországot az évtizedeken át nálunk állomásozó szovjet csapatok.

Aki felébresztette Magyarországot

Antall József holttestét 1993. december 17-én ravatalozták fel a Parlament épületében, koporsója előtt több tízezren rótták le kegyeletüket, olyan neves politikusok is, mint Helmut Kohl német kancellár, Al Gore, az Egyesült Államok alelnöke, és Margaret Thatcher volt brit miniszterelnök.

Antall Józsefet egy nappal később helyezték végső nyugalomra a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben.

A néhai miniszerelnök politikai munkásságát sokan értékelték az elmúlt években. A halálának huszadik évfordulóján megtartott parlamenti emlékülésen Orbán miniszterelnök azt hangsúlyozta, hogy Antall József öröksége ma is ható erő.

Ahogy Orbán fogalmazott: „Antall Józsefnek jutott az a feladat, hogy felébressze Magyarországot a Kádár-korszak kábulatából. Szerinte azonban olyanok is voltak „akik az ébredés után szerettek volna inkább ismét álomba szenderülni", ezért az adósságra épített és jólétinek titulált rendszert nem volt elég a tárgyalóasztal mellett legyőzni, a rendszerváltásnak a közgondolkodásban is meg kellett történnie.

Kitölteni a négy esztendőt

Az antalli örökségről Boross Péter lapunknak tavaly adott interjújában azt mondta: „Ha nem ilyen formátumú vezetője van az országnak, akkor nagyon megszenvedte volna azt a korszakot”. Boross Péter ugyanakkor elkeserítőnek nevezte, ahogyan egyesek utólag minősítik a néhai miniszterelnököt, még a jobboldalon is. Boross Péter volt azon kevesek egyike, akik bemehettek a haldokló miniszterelnökhöz és ő volt az, aki az utolsó napokban felterjesztette Antall Józsefet a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjére Göncz Árpád köztársasági elnöknél, sőt, azt is elérte, hogy a köztársasági elnök a kitüntetést személyesen vigye el neki a kórházba.

A Mandiner hasábjain 2020-ban Boross mellett Lezsák Sándor, az MDF egyik alapítója és akkori elnökségi tagja valamint Kónya Imre, az MDF akkori frakcióvezetője is beszélt a néhai miniszterelnökről. Kónya arra a kérdésre, hogy mik voltak az Antall kormány legnagyobb eredményei, azt mondta: „Békésen megtörtént a rendszerváltozás, szabadok lettünk, keletről nyugati irányba fordult a szuverén Magyarország. Ezek olyan történelmi eredmények, amelyek tükrében nem tudok hibákról beszélni. Ezt megteszik azok, akik nem veszik figyelembe a realitásokat, és aktuálpolitikai szempontjaiknak megfelelően értelmezik a múltat.” Lezsák szerint Az Antall-kormány legnagyobb eredménye az volt, hogy egyáltalán ki tudta tölteni a jog szerint neki rendelt négy esztendőt.

Nyitókép: Antall József miniszterelnök leteszi az esküt Parlamentben, 1990 május 23-án. Háttérben Szabad György, az Országgyűlés elnöke. (Fotó: MTI/Varga László)