Miért nem volt sikeres a konzervatív oldal Magyar Péterre irányuló kommunikációja?

„A 2026-os választás eredményének okai mögött a politikai kommunikációs folyamatok is rendkívül izgalmasak. A következő írás alapvetően a Chronicles, Media Bias in the Age of Trump c. cikkére alapoz. 

Konzervatív szavazóként sokan szembesültünk azzal a jelenséggel, hogy a Magyar Péterrel kapcsolatos, minden jóérzésű embert felháborító jelenségekről szóló történetek az ellenzéki médiát fogyasztókban teljesen másként csapódtak le, vagy egyáltalán nem rezonáltak – ha egyáltalán eljutottak hozzájuk ezek a tartalmak, de tegyük fel eljutottak. Miért nem volt sikeres a konzervatív oldal Magyar Péterre irányuló kommunikációja? Ennek okait próbáljuk boncolgatni a Trump-jelenségen keresztül. 

𝙃𝙤𝙡 𝙡𝙚𝙝𝙚𝙩 𝙚𝙡𝙨𝙯𝙪́𝙧𝙣𝙞 𝙖 𝙥𝙤𝙡𝙞𝙩𝙞𝙠𝙖𝙞 𝙠𝙤𝙢𝙢𝙪𝙣𝙞𝙠𝙖́𝙘𝙞𝙤́𝙩?

ᴀᴍɪᴋᴏʀ ᴀ ᴍéᴅɪᴀ ᴍáʀ ɴᴇᴍ ᴛᴜᴅóꜱɪ́ᴛᴀɴɪ ᴀᴋᴀʀ, ʜᴀɴᴇᴍ ɢʏőᴢɴɪ

A Donald Trump-jelenség sokak szerint azért vált a modern politikai kommunikáció egyik legérdekesebb példájává, mert rávilágított arra, hogyan válhat a média egy ponton túl tájékoztatóból politikai szereplővé — és hogyan fordulhat ez végül vissza magára a médiára. A Trump körüli kommunikáció sok ember számára nemcsak egy politikai konfliktust mutatott meg, hanem azt is, hogyan alakulhat ki ugyanazokról az eseményekről két teljesen eltérő valóságérzékelés. A jelenség Magyarországon is megfigyelhetővé vált, a lezajlott választási eredmények tükrében kijelenthető, hogy a konzervatív oldal kommunikációja nem működött egyik csatornán sem kellő hatékonysággal! Bár természetesen nem ez volt az egyetlen kommunikációs tényező: az online platformok működése, az algoritmusok, az Digital Services Act (DSA) és számos más kommunikációs folyamat is szerepet játszott abban, hogy a társadalmi és politikai valóságérzékelés egyre inkább kettészakadjon kis hazánkban is. 

Az elmúlt évek egyik legérdekesebb politikai jelensége nem is maga Donald Trump volt, hanem az, ahogyan a média viszonyult hozzá. Véleményünk szerint valami nagyon hasonló történt a Magyar Péterrel kapcsolatos konzervatív kommunikációs térben is.

Az Egyesült Államokban a Trump-korszak — vagyis Donald Trump 2016-os megválasztásától kezdődő politikai időszak — alatt sokan kezdték úgy érezni, hogy a nagy televíziók, országos lapok és online híroldalak már nem egyszerűen beszámolnak a politikáról, hanem aktív politikai szereplőként működnek. Nem csak értelmezik az eseményeket, hanem megpróbálják formálni is a közvéleményt.

A probléma azonban az, hogy egy pont után ez visszafelé sült el.

Minél agresszívebben próbálták meggyőzni az embereket arról, hogy Trump veszélyes, alkalmatlan vagy elfogadhatatlan, annál többen kezdtek el bizalmatlanul tekinteni magára a médiára.

És talán ez lett a Trump-korszak egyik legfontosabb következménye:  nemcsak a politika polarizálódott, hanem maga a valóság is.

𝘼 𝙢𝙚́𝙙𝙞𝙖 𝙢𝙖́𝙧 𝙣𝙚𝙢 𝙘𝙨𝙖𝙠 𝙠𝙤̈𝙯𝙫𝙚𝙩𝙞́𝙩𝙚𝙩𝙩 — 𝙧𝙚́𝙨𝙯𝙩𝙫𝙚𝙫𝙤̋𝙫𝙚́ 𝙫𝙖́𝙡𝙩

A cikk szerint régebben a média sokkal óvatosabban próbálta befolyásolni a közvéleményt.

Az újságíróknak természetesen akkor is volt világnézetük, politikai véleményük vagy személyes meggyőződésük. A különbség inkább az volt, hogy a hagyományos újságírás igyekezett fenntartani az objektivitás látszatát.

A Trump-korszakban azonban sok amerikai számára úgy tűnt, hogy ez a határ megszűnt.

A média egy része már nem pusztán kritikusan viszonyult Trumphoz, hanem nyílt politikai ellenfélként kezelte. A hírek sokszor érzelmileg túlfűtötté váltak, az újságírók aktivista hangnemben kommunikáltak, és kialakult az érzés, hogy bizonyos történeteknél előre eldőlt:  ki a jó szereplő és ki a rossz.

𝘼 „𝙢𝙚́𝙙𝙞𝙖 𝙇𝙖𝙛𝙛𝙚𝙧-𝙜𝙤̈𝙧𝙗𝙚́𝙟𝙚”

A közgazdaságban létezik egy fogalom, a Laffer-görbe, amely leegyszerűsítve azt mondja: egy pont után a túl magas adók már nem növelik az állami bevételt, hanem csökkentik azt.

A hivatkozott Chronicle cikk szerzője szerint ugyanez történt a médiával is.

Egy bizonyos pontig működhet az erős politikai narratívaépítés. De amikor a közönség már úgy érzi, hogy nem tájékoztatni akarják, hanem befolyásolni, akkor a bizalom elkezd összeomlani.

Vagyis: minél agresszívebb lett a média politikai aktivizmusa, annál kevésbé hittek neki az emberek.

𝘼𝙢𝙞𝙠𝙤𝙧 𝙖𝙯 𝙚𝙢𝙗𝙚𝙧𝙚𝙠 𝙢𝙖́𝙨𝙩 𝙡𝙖́𝙩𝙣𝙖𝙠, 𝙢𝙞𝙣𝙩 𝙖𝙢𝙞𝙩 𝙖 𝙢𝙚́𝙙𝙞𝙖 𝙢𝙤𝙣𝙙

A cikk több olyan ügyet is említ, amelyek sok amerikai számára fordulópontot jelentettek.

Ilyen volt például a Trump–orosz kapcsolat ügye, amelyet a média éveken keresztül rendkívül intenzíven kezelt. Sokan később úgy érezték, hogy a sajtó bizonyos feltételezéseket gyakorlatilag kész tényként tálalt.

Hasonló hatása volt a 2020-as zavargások médiamegjelenítésének is. Miközben egyes televíziók »többnyire békés tüntetésekről« beszéltek, az emberek közben az interneten égő városokról, fosztogatásokról és erőszakos jelenetekről láttak videókat.

És itt kezdődött az igazi probléma.

Nem feltétlenül az volt a kérdés, hogy kinek volt igaza politikailag,

hanem az, hogy az emberek egy része elkezdte azt érezni:

amit a saját szemével lát, és amit a média állít, az már nem ugyanaz a valóság.

𝘼 𝙠𝙤̈𝙯𝙤̈𝙨 𝙫𝙖𝙡𝙤́𝙨𝙖́𝙜 𝙨𝙯𝙚́𝙩𝙚𝙨𝙚́𝙨𝙚

A modern médiakörnyezet egyik legnagyobb problémája talán nem is az elfogultság önmagában, hanem az, hogy megszűnt a közös információs tér.

Régebben az emberek nagyjából ugyanazokat a híreket nézték.

Lehetett más a véleményük, de legalább ugyanabból az alapvalóságból indultak ki.

Ma azonban az emberek:

- más platformokon vannak,

- más algoritmusokat kapnak,

- más videókat látnak,

- más narratívákban élnek.

És mivel a média egy része egyre inkább politikai identitások mentén működik, a hírfogyasztás is törzsi jellegűvé vált.

Az emberek már nem feltétlenül azt keresik, hogy mi igaz, hanem azt, hogy melyik történet illeszkedik a saját politikai közösségük világképéhez. Talán itt történt az egyik legnagyobb fordulat:  a média egy része nemcsak elveszítette a közös valóság fenntartásának képességét, hanem maga is hozzájárult a párhuzamos médiaterek és eltérő valóságérzékelések kialakulásához.

𝘼 𝙡𝙚𝙜𝙣𝙖𝙜𝙮𝙤𝙗𝙗 𝙫𝙚𝙨𝙯𝙚́𝙡𝙮 𝙣𝙚𝙢 𝙏𝙧𝙪𝙢𝙥 𝙫𝙤𝙡𝙩

Hosszú távon talán nem is Donald Trump volt a legnagyobb fordulat, hanem az, hogy egyre többen veszítették el a bizalmukat a médiában.

--------------------------------------------------------------------------

És ez a kommunikációs jelenség megérkezett vagy talán beérett Magyarországon is... Ezzel nem a régi-ellenzéki médiát szeretnénk megemelni és kizárólagosan a hazai konzervatív médiát hibáztatni, de a választási eredményekből kiderült, hogy a jobboldali média és a kampány üzenetek nem tudtak hatni, még akkor sem, ha az eljutott a szavazókhoz.

... így jutottunk el oda, hogy immár Magyarországon is egy politikai influenszerből lett miniszterelnök.”

Nyitókép: Facebook