Meg is ölték. Budapest szívében, a nyílt utcán lőtték szitává a médiacézárt, ám ez csak egy tünete volt a '90-es évek magyar valóságának. A Leszámolás vadkeleten ennél sokkal többet mutat be a múltunkról, „a susogós ruhákba öltözött bunkó maffiózók, a Szeva bácsik, a Jusztok, a pufajkás Horn elvtársak világáról”.
Antall Józsefben és Magyar Péterben kb. annyi a közös, mint Bethlen Istvánban és Jámbor Andrásban.
Sokan e gesztushoz kötik a rendszerváltás utáni időszak médiaháborújának kezdetét.
De akkor most tedd a szívedre a kezed, kérlek. Pontosan mit is tudnál felsorolni Havastól?
Ezt a költői kérdést tette fel nekem most este olyasvalaki, aki nagyon-nagyon közel állt a miniszterelnökhöz.
A hidegháború utáni pillanatokban irreális, sőt abszurd volt a Vlagyivosztoktól Lisszabonig terjedő összefogás.
A szállodából jelentkezett be a népszerű Zenebutik, és a Fidesz-KDNP kihelyezett frakcióülésének is helyet adott a hotel.
Egy sor dolgot kimondott, amik mára a magyar jobboldali fősodor alapjait jelentik.
A XX. századi vezetők megítélése nagyban függ a párthovatartozástól is.
Közben jusson eszünkbe, a harminc éve meghalt Antall József is mennyire egyedül maradt sokszor idehaza.
Ha egészségesen végigviszi a négyéves időszakot, sok minden másképp, meggyőződésem szerint jobban alakult volna Magyarországon.
Tisztességéhez nem férhet kétség.
Budapesten neveztek el közterületet a köztársaság első elnökéről, „úgy helyes, hogy az első kormányfőről is legyen” – hangsúlyozta Karácsony Gergely.
Mit kellett volna másképp tennie? Hogy őszinte legyek: fogalmam sincs. Erre sem ma, sem 1993-ban nem tudtam a választ.
A rendszerváltás utáni első szabadon választott magyar kormány vezetőjének az egyik legnehezebb időszakban kellett irányítania Magyarországot.
Amikor Göncz szombat délután beviszi a kórházba a kitüntetést, homlokon csókolja az ágyában fekvő miniszterelnököt. Szemtanúk szerint Antall arca ettől a csóktól megvonaglik.
„Antall József visszahelyezte Magyarországot a világ és benne Európa térképére, kiemelt szerepet játszott a térség átmenetének alakulásában és kijelölte Magyarország helyét a nyugati világban és annak szervezeteiben.”
„Még mindig Horthy Miklósról. Indulatok helyett” – tette hozzá a miniszter.
