A moderátor, Pócza István felvetésére reagálva Antallt mint külpolitikust Jeszenszky rendkívül felkészültnek jellemezte.
Ha nincs kommunizmus, már harmincvalahány éves korában miniszterelnök lett volna belőle”
– nyomatékosította az egykori külügyminiszter, aki szerint Antall József inkább optimista volt, mint pesszimista és nem csupán a magyar, de a nemzetközi történelemből is rengeteg tanulságot vont le. A diktatúra ellenére rendkívüli intenzitással kutatta és figyelte a külpolitikát és sok esetben nagyobb tudással rendelkezett egyik másik nagy európai vezetőről, mint saját munkatársaik. Számára a nyugati orientáció nem csupán ideológiai megalapozottságú volt, de a történelmi tapasztalat összegzése is.
Az est folyamán a beszélgetés résztvevői felidézték a balti államok függetlenedésének folyamatát, mert, mint mondták, az pontosan tárja elénk a néhai miniszterelnök ismereteinek gazdagságát és éles látását. Jeszenszky Géza szerint talán még George H. W. Bush amerikai elnök sem ismerte fel pontosan a történelmi pillanat adta lehetőséget, azt a magyar kormányfő magyarázta el neki, akit Bush többször is felhívott az évek során, hogy tanácsot és javaslatot kérjen európai ügyekben. Kodolányi rámutatott: éppen ebben rejlett Antall nagysága: a szintetizált és alkalmazott tudásban. Az ő személyében
Magyarország kapott egy csodálatos ajándékot” – fogalmazott a könyv szerzője.
Antallt a történelem oda terelte, amivel egyébként is foglalkozott – folytatta Martonyi János, aki emlékeztetett; volt Antallban egyfajta felkészülési szándék is arra az esetre, ha a „hobbija” foglalkozássá válna, amint az végül be is következett. Antall szerepe a közép-európai átalakulásban a mai napig méltatlanul kevés figyelmet kap például Walesa vagy Havel szerepéhez képest – jelentette ki Martonyi.
Nem csak jó történész és remek politikus volt, hanem kiváló hazafi is – hangsúlyozta Jeszenszky Géza, majd Kodolányit idézve „országalapító alkatnak” nevezte. Jeszenszky szerint Antall miniszterelnökként is egyfajta osztályfőnök maradt: nem csak a kormány, de az ország osztályfőnöke is. Eljátszott a gondolattal, miszerint, ha Antall nem betegszik meg, valószínűleg 1994-ben a jobbközép kormány ugyan elveszítette volna a választást, hiszen a hirtelen jólét nem következett be, ez pedig mindenhol a rendszerváltó kormányok bukásához vezetett, ám a '94-es választási eredmény arányaiban más lett volna, Antall „elemében lehetett volna ellenzékben”, 1998-ban pedig nagy többséggel győzött volna és indulhatott volna neki az újabb négy évnek.