Addig sem kell elszámolni az elmúlt három év politikájával – írja a vezető külpolitikai szaklap.
Hosszan elemzi az ukrán háború rendezésére vonatkozó amerikai-orosz béketerv kapcsán kialakult helyzetet a Foreign Policy hasábjain a külpolitikai szaklap publicistája, Emma Ashford.
„Az ukrajnai háború nem megy jól” – szögezi le Ashford rögtön az írás legelején, reflektálva Pokrovszk elestére és a Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt otthon súlyosan gyengítő korrupciós botrányra.
Ashford szerint Trump béketerve kapcsán „mindenki arra számít, hogy az megbukik, akárcsak a legutóbbi néhány kezdeményezése”, s Ukrajna washingtoni támogatói ismét elkezdtek reménykedni abban, hogy Trump majd visszafordul az ukránok fokozott katonai és pénzügyi támogatása irányába. Ashford azonban dicséri Trumpot: szerinte a trumpi békefolyamat diszfunkcionális elemei ellenére tagadhatatlan, hogy „szinte mindenki más feladta már azt, hogy Ukrajnában lehetne bármi jobb a szörnyűséges status quónál”.
A Fehér Ház új terve kudarcot vallhat, de a békefolyamat alternatívái rosszabbak” – figyelmeztet a szakíró.
Ashford szerint Trump azzal vágta át az orosz-ukrán háború megoldását gátló gordiuszi csomót, hogy hajlandó volt Moszkvával közvetlenül tárgyalni, akár az európaiak véleményét figyelmen kívül hagyva is. A publicista ugyanakkor úgy látja, hogy a trumpi béketeremtést két dolog is akadályozza. Az egyik minden béketárgyalás általános akadálya: a felek közötti bizalom hiánya, a megtárgyalandó ügyek komplexitása, valamint az, hogy nem csak Ukrajna és az USA, de a kijevi és európai partnerek beleegyezése is szükséges a megállapodáshoz. A második viszont az, hogy az elnök „unortodox hozzáállással” viszonyul a tárgyalásokhoz: túlzottan a békemegállapodás külsőségeire fókuszál, egy nagy, sajtónyilvános aláírási ceremóniára, nem pedig a béke részleteire.
„Bár az efféle szépségverseny nézhet ki jól a tévében, a csúcstalálkozók szerepe az, hogy egy apró-cseprő részletekről folyó, terjedelmes tárgyalási folyamat végét jelentsék, ne az elejét” – fogalmaz Ashford.
Ez a helyzet pedig tudatosította Moszkvában, hogy „a tűzszünet – és az azt követő sajtócirkusz – valószínűleg az a pillanat, amikor Trump érdeklődése megszűnik” a háború iránt. Ennek következtében az oroszok nem érdekeltek egy gyors, feltételek nélküli tűzszünetben, ehelyett még a harcok alatt kitárgyalnák a nagy ügyeket.
S ott van Európa is: Ashford úgy látja, hogy „Európának a háború folytatása talán nincs is annyira ellenére”, hiszen a konfliktus rendezése „számos aggasztó politikai kérdést vetne fel”, mint például Ukrajna EU-integrációját, azt, hogy „mitévők legyenek a háború alatt ígért gyorsított európai uniós tagság ígéretével”, és hogy
„hogyan magyarázzák meg az európai nyilvánosságnak, hogy az elmúlt három év győzelemittas retorikája túlzás volt”.
A Foreign Policy publicistája szerint a „hajlandók koalíciójának” tárgyalásai Ukrajna támogatásának lehetőségeiről „következetesen túlígértek és alulteljesítettek”.
Miközben a felek álláspontjai alig változnak, a nyugati média közben folyamatosan arra fókuszál, hogy Trump mikor mozdul majd vissza a békepárti politikáról Ukrajna támogatása irányába, s bármilyen ukránpártinak tűnő intézkedést egy ilyen fordulat bizonyítékának vesz. Ashford szerint ez helytelen hozzáállás: „Trump lényegi célja teljesen világos maradt”, az továbbra is a béke, mert a harctéren a helyzet szörnyűséges, a felőrlő háborúban minden fél gyengül, halnak az emberek, a csata szinte észrevétlenül kicsi területekért folyik, gazdasági ára viszont egyre nagyobb. Eközben „Ukrajna az, aki gyorsabban veszít”, hiszen az ukrán mobilizációs problémák súlyosbítják az amerikai támogatás elapadását.
A szomorú igazság az, hogy Ukrajna washingtoni és európai fővárosi támogatói közül sokan már feladták a reményt, hogy valami jobb is lehetséges”,
a tárgyalást ellen érvelők nagyon gyakran csak annyit javasolnak, hogy egyelőre tartsuk az irányt, amíg valami jó nem történik. „Ez nem túl nagy stratégia. Ez a hozzáállás az ukránokat is további több év háborúra kényszeríti – az európai közvéleményt pedig több évnyi további gazdasági támogatásra” – fogalmaz Ashford, aki szerint ezért Trump békekezdeményezései, legyenek azok bármilyen tökéletlenek, „az egyetlen olyan opciót jelentik, amely valóban elérhet egy jobb eredményt a status quónál”.
Nyitókép: Nicolas TUCAT / AFP
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
A brit pénzügyminisztérium be is jelentette, hogy a tárca megadta a szükséges engedélyt a pénz feloldásához.
Európa évtizedek óta az egyik legfontosabb és legszükségesebb energiával kapcsolatos döntését hozta meg – írta az Európai Néppárt bejegyzésében.
Beruházások, béke és világrend kérdése az amerikai tárgyalásokon.
Elkerülhetivajon Ursula von der Leyen a számonkérést?
Az európai politikusoknak is odapirított az orosz elnök.
A kormányfő szerint egy ilyen lépés már a háborús részvétel kategóriája.
Nem megy el a rivális.
A négyéves Medárd napok alatt belopta magát egy ország szívébe. Hőstettét és helytállását jó ideig nem fogjuk feledni. De egyre több helyen felmerül a kérdés, hogy is írjuk helyesen az életet mentő köszönését. Utánajártunk!
