Foreign Policy: Európa igazán nem bánná, ha folytatódna a háború

Hosszan elemzi az ukrán háború rendezésére vonatkozó amerikai-orosz béketerv kapcsán kialakult helyzetet a Foreign Policy hasábjain a külpolitikai szaklap publicistája, Emma Ashford.

Ashford szerint Trump béketerve kapcsán „mindenki arra számít, hogy az megbukik, akárcsak a legutóbbi néhány kezdeményezése”, s Ukrajna washingtoni támogatói ismét elkezdtek reménykedni abban, hogy Trump majd visszafordul az ukránok fokozott katonai és pénzügyi támogatása irányába. Ashford azonban dicséri Trumpot: szerinte a trumpi békefolyamat diszfunkcionális elemei ellenére tagadhatatlan, hogy „szinte mindenki más feladta már azt, hogy Ukrajnában lehetne bármi jobb a szörnyűséges status quónál”. 

Ashford szerint Trump azzal vágta át az orosz-ukrán háború megoldását gátló gordiuszi csomót, hogy hajlandó volt Moszkvával közvetlenül tárgyalni, akár az európaiak véleményét figyelmen kívül hagyva is. A publicista ugyanakkor úgy látja, hogy a trumpi béketeremtést két dolog is akadályozza. Az egyik minden béketárgyalás általános akadálya: a felek közötti bizalom hiánya, a megtárgyalandó ügyek komplexitása, valamint az, hogy nem csak Ukrajna és az USA, de a kijevi és európai partnerek beleegyezése is szükséges a megállapodáshoz. A második viszont az, hogy az elnök „unortodox hozzáállással” viszonyul a tárgyalásokhoz: túlzottan a békemegállapodás külsőségeire fókuszál, egy nagy, sajtónyilvános aláírási ceremóniára, nem pedig a béke részleteire.

Ez a helyzet pedig tudatosította Moszkvában, hogy „a tűzszünet – és az azt követő sajtócirkusz – valószínűleg az a pillanat, amikor Trump érdeklődése megszűnik” a háború iránt. Ennek következtében az oroszok nem érdekeltek egy gyors, feltételek nélküli tűzszünetben, ehelyett még a harcok alatt kitárgyalnák a nagy ügyeket.

S ott van Európa is: Ashford úgy látja, hogy „Európának a háború folytatása talán nincs is annyira ellenére”, hiszen a konfliktus rendezése „számos aggasztó politikai kérdést vetne fel”, mint például Ukrajna EU-integrációját, azt, hogy „mitévők legyenek a háború alatt ígért gyorsított európai uniós tagság ígéretével”, és hogy

A Foreign Policy publicistája szerint a „hajlandók koalíciójának” tárgyalásai Ukrajna támogatásának lehetőségeiről „következetesen túlígértek és alulteljesítettek”.

Miközben a felek álláspontjai alig változnak, a nyugati média közben folyamatosan arra fókuszál, hogy Trump mikor mozdul majd vissza a békepárti politikáról Ukrajna támogatása irányába, s bármilyen ukránpártinak tűnő intézkedést egy ilyen fordulat bizonyítékának vesz. Ashford szerint ez helytelen hozzáállás: „Trump lényegi célja teljesen világos maradt”, az továbbra is a béke, mert a harctéren a helyzet szörnyűséges, a felőrlő háborúban minden fél gyengül, halnak az emberek, a csata szinte észrevétlenül kicsi területekért folyik, gazdasági ára viszont egyre nagyobb. Eközben „Ukrajna az, aki gyorsabban veszít”, hiszen az ukrán mobilizációs problémák súlyosbítják az amerikai támogatás elapadását.

a tárgyalást ellen érvelők nagyon gyakran csak annyit javasolnak, hogy egyelőre tartsuk az irányt, amíg valami jó nem történik. „Ez nem túl nagy stratégia. Ez a hozzáállás az ukránokat is további több év háborúra kényszeríti – az európai közvéleményt pedig több évnyi további gazdasági támogatásra” – fogalmaz Ashford, aki szerint ezért Trump békekezdeményezései, legyenek azok bármilyen tökéletlenek, „az egyetlen olyan opciót jelentik, amely valóban elérhet egy jobb eredményt a status quónál”.

Nyitókép: Nicolas TUCAT / AFP