Antalli örökség

„Antall Józsefre 2023-ban a legtöbben mártírként gondolnak. Elsősorban végzetes betegsége miatt, amely rövidre szabta miniszterelnöki pályáját, de azért is, mert a rendelkezésére álló időben nem tudta maradéktalanul végrehajtani az új nemzeti cselekvés programját. Éppen ezért bukott hősként emlékeznek rá, nem beszélve azokról, akik indulati vagy érzelmi okokból az elszalasztott lehetőségeket hánytorgatják fel utólag.

Ma, halálának harmincadik évfordulóján a Magyar Nemzetben több írást is találnak Antall Józsefről. Természetesnek tartjuk ezt, hiszen Pethő Sándor lapjában az elhunyt miniszterelnök hagyatéka nem emlék és nem káprázat, hanem a saját jussunk.

Azonban tegyük fel a bennünk zakatoló legfontosabb kérdést: mit kellett volna másképp tennie? Hogy őszinte legyek: fogalmam sincs. Erre sem ma, sem 1993-ban nem tudtam a választ. Pontosítok: azt könnyebb megmondani, hogy mit nem tett jól, de az optimális megoldás harminc-egynéhány esztendő elteltével sem látszik világosan. Ráadásul időközben zavarba ejtő részletek derültek ki hazánk rendszerváltozás utáni politikai, gazdasági, erkölcsi kiszolgáltatottságáról. Ma már teljességgel világos, hogy a hatalomváltás az urnákban megtörtént, a valóságos életben azonban elmaradt. Hogy ez mennyire Antall bűne és mulasztása, arról nemigen érdemes vitát folytatni, hiszen az első szabadon választott kormány sok területen nem a maga ura volt. Ezért azonban nem Antall József, hanem a félbemaradt rendszerváltozás külföldi »gazdái«, valamint hazai segítőtársaik a felelősek. Nem csoda, hogy az állandó küzdelem nemzeti szuverenitásunkért ma is sorskérdés, ha nincs a birtokunkban, csak az üres kamra kulcsát őrizzük a zsebünkben.”

Nyitókép: MTI/Varga László