Azonban tegyük fel a bennünk zakatoló legfontosabb kérdést: mit kellett volna másképp tennie? Hogy őszinte legyek: fogalmam sincs. Erre sem ma, sem 1993-ban nem tudtam a választ. Pontosítok: azt könnyebb megmondani, hogy mit nem tett jól, de az optimális megoldás harminc-egynéhány esztendő elteltével sem látszik világosan. Ráadásul időközben zavarba ejtő részletek derültek ki hazánk rendszerváltozás utáni politikai, gazdasági, erkölcsi kiszolgáltatottságáról. Ma már teljességgel világos, hogy a hatalomváltás az urnákban megtörtént, a valóságos életben azonban elmaradt. Hogy ez mennyire Antall bűne és mulasztása, arról nemigen érdemes vitát folytatni, hiszen az első szabadon választott kormány sok területen nem a maga ura volt. Ezért azonban nem Antall József, hanem a félbemaradt rendszerváltozás külföldi »gazdái«, valamint hazai segítőtársaik a felelősek. Nem csoda, hogy az állandó küzdelem nemzeti szuverenitásunkért ma is sorskérdés, ha nincs a birtokunkban, csak az üres kamra kulcsát őrizzük a zsebünkben.”
Nyitókép: MTI/Varga László