12 éve hunyt el Csurka István

„Csurka remek író volt, akivel iskolai tankönyvekben és színpadokon kéne találkozzunk. Csurka István – ahogy Donald Trump is – azzal lett pária korábbi, kiváltságos helyzetéből, hogy azt, amit korábban szakmailag jelenített meg, átvitte a közéletbe is. Tehát aki kicsit is odafigyelt Trump korábbi interjúira, megnyilatkozásaira, tudhatta, hogy azok közül jó párat a republikánusok mainstream ága sem szívesen vállalna fel, annyira feloldódtak a baloldali kulturális izében. Aztán Trump nem csak fel merte vállalni, de még sikeressé is vált ezzel, a legsikeresebbé.

Csurka írásaiból ugyanúgy kiviláglik a nemzet, a magyarság és tágabb értelemben az emberek féltése, mint későbbi közéleti állásfoglalásaiból. És azt látták pályatársai – köztük az MDF prominensei is –, hogy ezeket teljesen komolyan gondolja, ebből fakadóan nem is kíván engedni az elveiből. S mivel az évtizedes baloldali diktatúra hatására a többség domesztikálódott, fokozatosan elfogyott körülötte a levegő.

A rendszerváltoztatás előtt sokan rajonganak érte, később is kevésen múlt, hogy az MDF elnöke legyen, ám aztán rövid úton eltávolítják a pártból, miután a demokratikus Magyarországon addig példátlan boszorkányüldözést hajtanak végre ellene. A baloldali nyilvánosság őt tekintette állatorvosi lovának, mondván, Csurkán most megnézzük, mennyire sikeres, ha valakire az összes létező politikai szitokszót rászórjuk.

A siker elég hangos lett, egészen 1998-ig, amikor egyedülálló módon sikerült bizonyítania egyrészt azt, hogy teljesen új pártok is be tudnak jutni a parlamentbe – ez 2010-ig újfent elképzelhetetlen volt –, másrészt azt, hogy léteznek olyan markánsan jobbos választók, akiket még az akkori, döbbenetesen nagy, baloldali médiatúlsúly sem tud elbizonytalanítani. Csurka akkoriban – és annak előtte meg utána is  – egy sor dolgot kimondott, amik mára a magyar jobboldali fősodor alapjait jelentik. Úgy volt jobboldali ellenzéke az első Orbán-kormánynak, hogy közben a nemzetpolitikai kérdéseknél nem volt kérdés, melyik gombot nyomják a frakciójában.

Aztán elkövetett egy csomó politikai hibát, hiszen elsősorban nem jó politikus volt, hanem kiváló művész és nemzetét féltő vátesz, aki a politikai machinációk terepén kevésbé volt képes eligazodni – meglepő módon ebben nagy hasonlóságot mutatott Antallal.”

Nyitókép: Facebook