A hosszútávfutó magányossága

„Sokan érezzük úgy, hogy Európa rohan a pusztulásba, és legalább hárommilliónyi magyar szavazat kéri, követeli és törvényesíti a kormányfő tiltakozását, de legalábbis, hogy – a nevünkben is – mossa a kezét az elkövetkezendő szörnyűségek miatt.

Csak aztán úgy ne járjunk, mint Tisza István idejében, amikor a koronatanácsban egyedüliként felemelte a szavát a hadüzenettel szemben, aztán mégis a nyakába varrták a háborút. Vagy Teleki Pál esetében, aki a németek által teremtett feloldhatatlan dilemmát egy heroikus (amolyan magyaros, nemeslelkű de teljesen értelmetlen) gesztussal oldotta fel, amire Churchill azt mondta: a béketárgyalásokon majd egy széket üresen hagynak Teleki számára. Nem hagytak, sőt!

Tiszát lelőtték a legvészterhesebb pillanatban, Teleki főbe lőtte magát egy hasonlóan kiélezett helyzetben, amikor tiszta fejre, erős kézre és jó döntésekre lett volna szükség. Praktikus volna végre egy olyan miniszterelnök, aki a földinduláskor szilárdan áll a vártán, és a lehető legjobbat hozza ki a dolgokból.

Most ezt a kísérletet figyeljük. S közben jusson eszünkbe, a harminc éve meghalt Antall József is mennyire egyedül maradt sokszor idehaza. Legalább olyan vehemensen támadta ellenzék, sajtó, művészek, korabeli – még nem így nevezett – celebek, mint mostani utódát. Legfeljebb, nem lévén még tagok, az EU-tól nem kaptuk ezt az állandó megrovást. Most meg olvasom a fényes nekrológokat róla azoknak a tollából, akik ma ugyanazt művelik Orbánnal, mint tették ők maguk vagy elvtársaik vagy szellemi elődeik Antallékkal; Karácsony Gergely egyenesen utcát nevezne el róla; micsoda pálfordulást hoz a visszaigazoló idő.

Szerencsére mi akkor is tudtuk, most is tudjuk. Nem kellett meglepődnünk, amikor a rendszerváltáskor »kiderült«, hogy ötvenhatban forradalom volt, mint ahogy nem csodálkoztunk, amikor az SZDSZ összebútorozott a komcsikkal vagy a szemkilövető valós szándékai és képességei napvilágra kerültek.

Nem esik majd le az állunk, ha öt-tíz esztendő múltán (vagy talán előbb) világossá válik, hogy az egy ebben az esetben többet ért a huszonhatnál.

Kérdés, hogy erre a felismerésre rámegy-e az egész kontinens jövője.”

***

***

Nyitókép: UNION EUROPEENNE / HANS LUCAS / HANS LUCAS VIA AFP