Helyére kerül végre a Tiszák öröksége!

1772-ben épült fel a Tisza család geszti birtokán az a barokk stílusú kúria, amely később a kastély magját alkotta. Az épület mindkét szárnya alatt pince húzódott. Tisza Kálmán 1856-ban került a geszti uradalom élére. Birtokossága idején a földszintes épületre emeletet húztak, és ekkor alakították ki többek között a miniszterelnök dolgozószobáját, a nagy és a kis szalont, illetve a grófnő dolgozó­szobáját. A keleti szárny külső terasza szintén ekkor épült. A kastély 1902-ben Tisza Istváné lett, s ő további átalakításokat végeztetett.

Viszontagságos évek

„Miután 1944-ben a szovjet hadsereg bevonult Gesztre, és a nyomában jött a román lakosság, kifosztották a kastélyt. Szinte mindent vittek, ami mozdítható volt: csillárokat, függönyöket, étkészleteket, bútorokat. A Vörös Hadsereg a lovait a nagy­terembe hajtotta be, a több ezer kötetes könyvgyűjteményből pedig máglyát rakott az udvaron, és amellett melegedtek. A bútorzat és az ingóságok nem érdekelték a katonákat, nem szerették ezt a kultúrát. Nekik csak táborhely kellett” – ismerteti Brandt Krisztián, Geszt polgármestere a második világháború sötét fejezeteit. Az ötvenes években a kastély a Zsadányi Állami Gazdaság tulajdonába került, magtárnak és csirkeneveldének használták. Valamikor az évtized végén lett ismét Geszt tulajdona, onnantól kezdve általános iskola, könyvtár és kultúrterem működött a falai között. „Ezekben az években mostoha sorsa volt a kastélynak, pedig a békeidőkben itt még Jókai Mór és Mikszáth Kálmán is megfordult. Sőt, itt épült fel az ország első teniszpályája” – idézi fel a településvezető.

2011 körül már állami szinten is megfogalmazódott a szándék, hogy megmentsék a kastélyt. Az állaga folyamatosan romlott, és a Tisza család hagyatékát sem akarta senki veszni hagyni. Az évtized közepén vásárolta meg az állam saját forrásból bruttó 380 millió forintért a tiszttartó házzal együtt. Az iskola utolsó évfolyama 2017 júniusában ballagott el az épületből. Időközben új iskola, óvoda és konyha is épült Geszten. A kastélyt és környékét 24 órás őrszolgálattal látták el, megkezdődött a falkutatás és a régészeti feltárás. 2020 nyara óta pedig folyamatosan zajlik az építkezés, az átadás 2024 első felében várható. „Felemelőnek és történelminek ígérkezik az átadóünnepség. Több Tisza-­leszármazott és a rokoni családok is, mint a Tele­kiek, a Patayak, nagyon készülnek az eseményre. Végre méltó környezetben ismerhetik meg az emberek a Tiszák örökségét, és megérthetik, miként alakult ki a család kultusza” – mondja a polgármester. Az évtizedek során egyébként több eltűnt bútor és használati tárgy előkerült, ezek megtekinthetők majd a kiállításon.

Brandt Krisztián beszél a Tisza-körről is, amely évtizedek óta ápolja helyben a történelmi család örökségét. „Úgy gondolom, a falu lakói mind­annyian tisztában vannak azzal, hogy a Tisza család és a Tisza-kastély mekkora érték, büszkeséggel tölti el őket, hogy a településük két miniszterelnököt is adott az országnak. Mindemellett Arany János munkásságát is tisztelet övezi, hiszen a költőóriás olyan műveket írt itt házitanítóskodása idején, mint a Toldi második része, A dajka sírja vagy a Hajnali kürt. Több balladai alakja ehhez a tájhoz kötődik, Ágnes asszonyt egy helyi őrült nőről mintázta, aki megölte a férjét, s a Tetemre hívásban említett radványi erdő is Geszt határában terül el. A feljegyzések szerint Arany nagyon szeretett Geszten lakni. A kastély puritánsága, a park és a természetközeli hangulat is inspiráló volt számára. A Tisza család felajánlotta neki, hogy az emeleten kialakított vendégszobában lakjon, de ezt visszautasította, s egy korábban tárolóként használt melléképületbe költözött. Ennek a másolata az átadást követően látogatható lesz” – sorolja a településvezető.

Még holtában sem volt nyugta

A polgármester a beszélgetés során elmeséli a Tisza­-kriptából ellopott koponya ügyét is. „A Tiszák temetkezési helye az Alföld legnépesebb kriptája: 33 halott nyugszik itt. Ez egy monumentális épület külön szellőzőkkel, esővíz-elvezetőkkel. 1983 nyarán ismeretlen elkövetők az egyik szellőző vasrácsát felfeszítve lemásztak, elmozdították Tisza István márványtábláját – a törés a mai napig látható –, kihúzták a koporsót, leszedték a fedelét, és elvitték a néhai miniszterelnök koponyáját. Az arany pecsétgyűrűjéhez és az arany zsebórájához nem nyúltak. Mivel a Tiszák a rendszerváltozásig kegyvesztettek voltak, a történteket senki nem bolygatta igazán, a nyomozás pedig eredménytelenül zárult. Egyes szóbeszédek szerint Németországba került a koponya, mások szerint Amerikába műgyűjtőkhöz” – jegyzi meg Brandt Krisztián. „Még holtában sem volt nyugta Tisza Istvánnak” – veszi át a szót Erdős Pál helytörténész, aki A Tiszák titkai című kötetben dolgozta fel a család történetét.

Emlékezetes párbajt vívott a politikus Károlyi Mihállyal 1913. január 2-án. Az váltotta ki, hogy Károlyi nem fogadta Tisza köszönését. Bár tizennégy év korkülönbség volt Károlyi javára, Tisza a párbaj feladására kényszerítette őt. Károlyi onnantól kezdve fertelmes gyűlöletet érzett vele szemben. 

A politikust 1912-ben Kovács Gyula ellenzéki képviselő megpróbálta lelőni a parlamentben, a golyó nyoma ma is látszik a pulpituson. A legenda szerint Tisza simán elhajolt a lövés elől, majd teljes nyugalommal felszólította a teremőröket, hogy vezessék ki Kovácsot, mert „megbolondult”. Végül 105 éve, 1918. október 31-én a Hermina út 45. szám alatti Róheim-villában egy merénylőcsoport sikerrel járt. A gyilkosság körülményei a mai napig tisztázatlanok, és nem is az elkövetők személye az érdekes, hanem a felbujtóké.

„A köztudatban az él, hogy a végzetes estén két katonai teherautó fékezett le a villa előtt, és katonaruhás fegyveresek ugráltak le róluk. Négyen átmásztak a kerítésen, és behatoltak az épületbe, a többiek pedig körbezárták a villát. Hárman léptek be az ebédlőbe, ahol Tisza és felesége, valamint unokahúga, Almássy Denise grófnő álltak. Tisza kezében revolver volt, s a kredencre dobta. Az egyik katonaruhás fegyvert fogott rá, majd szóváltásba keveredtek. Ezután dörrent el a három végzetes lövés, a gróf pedig holtan a padlóra rogyott. A vérfolt a leírások szerint még mindig látszik a halála helyszínén” – meséli a helytörténész.

„Rég látott családtagként fogadtak”

„Az amerikai történelemoktatás sajnos nem terjed ki az európai, főleg a közép-európai országokra. Csak azok tudnak Magyarországról és a történelméről, akiket érdekel. A magyar történelmi személyekről az átlag amerikai keveset tud – mondja a Mandiner megkeresésére Nitsch Gáborné, aki Tisza Ilonaként látta meg a napvilágot. – A Tisza család politikai és történelmi fontosságát általában a Kennedy családéhoz hasonlítjuk. Az Amerikában élő Tiszák nem dicsekszenek a nevükkel, pláne a rangjukkal, mert kinn úgysem értik. Ismerőseink nagy része nem is tudja a családi hátterünket. El sem tudják képzelni azt a világot, ahonnan származunk. Sőt, még nekünk, gróf Tisza Lajos Kálmán öt gyermekének is nehéz elhinnünk, milyen történelmi háttérből jövünk.”

Tisza Lajos Kálmán és felesége, Gréta László és István fiával elmenekült, mindent hátrahagyva és elveszítve. Argentínán és Kolumbián keresztül Észak-Amerikában telepedtek le. Tisza Ilona, valamint József és György nevű testvérei már Argentínában születtek, iskolás korukban költöztek az Egyesült Államokba. „Édesapánk kora gyerekkorunktól kezdve arra nevelt, hogy a névből nem lehet megélni. Példát kell venni az őseinktől, tanuljunk, magunknak kell megállnunk a helyünket az Újvilágban” – emlékszik vissza.

Megjegyzi, hogy hálásak a nagykovácsi és a geszti Tisza-köröknek, amelyek sokat tesznek őseik emlékének ápolásáért. Külön megemlíti Maruzsa Zoltán történészt, Janits Bélát, a Nagykovácsi Gr. Tisza István Nemzeti Kör Egyesület alapító elnökét, Brandt Krisztián geszti polgármestert és családját, illetve Erdős Pált, akinek a kutatásai és A Tiszák titkai című könyve szintén sokat segített megismerni, átérezni őseik életét. „Mindent megtesznek, hogy tovább éljen a Tisza család emléke. Különösen hálásak vagyunk Orbán Viktor miniszterelnöknek, aki nagy tisztelője a Tiszáknak. Neki köszönhető, hogy a család ősi fészke megújul, s mint ifjúsági központ és múzeum a jövő nemzedékeknek is élővé teszi a történelmünket” – fogalmaz Tisza Ilona.

A Tiszák büszkék a nevükre. „Tisza Kálmán, Lajos, István és mások sokat tettek az ország sikeréért, nemcsak a politikában, hanem az ifjúság nevelésében is. Sok helyi gyermeket külföldön is kitaníttattak, támogatták a debreceni református gimnáziumot, egyetemet és az egyházat. Hozzá­járultak Szeged felújításához is. Ezek mind követendő példaként állnak előttünk” – fogalmaz.

Ilona elárulja, hogy a leg­nagyobb benyomást az tette rájuk, amikor első alkalommal Geszten jártak: a he­lyiek úgy fogadták őket, mint rég látott családtagokat. „Mindent elkövettek, hogy mi, akik már külföldön születtünk, büszkék lehessünk őseinkre és magyarságunkra” – emeli ki. Bár általában ötévente szoktak hazalátogatni, jövőre amennyien csak tudnak, jelen lesznek a felújított geszti kastély átadásán.

Fotók: Brandt Krisztián