Hogy mit tenne Jézus, miniszter úr? Bizonyosan nem bocsátaná a magzatgyilkosságot társadalmi egyeztetésre

Egy dolog fontosabb a tudásnál, a képzettségnél, a képességeknél, és ez az erkölcs. Óriási károkat okozhat az ép erkölcsi érzék és értékrend hiánya, ha nem tud ellenállni a politika, a hatalom csábításának. Az ilyen politikus nem néz szembe hibáival, az általa okozott veszteséggel, és távozásra sem hajlandó. Az „ideális” közszolga az emberekért van, erkölcse érintetlen, józan ítélete élettapasztalattal és műveltséggel megszerezhető bölcsességgel párosul. 

Ha egy szakember politikussá lesz, veszélyeknek van kitéve, mivel döntéseivel a politika szekerébe fogatja magát. Hivatásos szakmapolitikussá válhat valaki karrier- és hatalomvágyból vagy a jobb megélhetés reménye miatt (megélhetési politikus), ill. kiszámítottan későbbi előnyös pozíció elérése céljából, hiszen a legtöbb leváltott vagy „bukott” politikus előbb-utóbb megtalálja számításait (ugródeszka effektus). Van igazságmagva annak a tulajdonképpen elfogadhatatlan, Eötvös Károly (1842-1916) politikus, publicista által hangoztatott vélemények, hogy:

Visszatekintve megállapítható, hogy a legtöbb egészségügyi szakpolitikus nem volt sikeres. Felsorolás korábbról: a bürokrata Kökény Mihály, a számtalan állásban megfordult Molnár Lajos, a kora révén tapasztalatlan, az orvoslás kezdeti lépcsőfokaira fel sem jutó Horváth Ágnes, de a sorba tartozott Székely Tamás is. Sajnos az utóbbi 16 év sem hozott áttörést, az ezalatt irányító vezetők sem jeleskedtek az egészségügy területén. 

A szakmapolitikus részéről elengedhetetlen lenne az olyan jellegű alapvető hozzáállás, hogy csakis orvosi meggyőződése és esküje szerint hozzon döntéseket és legyen kellő becsülete felállni akkor, ha azok az orvosi etikával össze nem egyeztethető feladatra kényszerítik. A leírtakra jó példa Kovács Pál népjóléti miniszter lemondása (1995. III. 17), de feltehetően szakmapolitikai tehetetlensége miatt vonult vissza Zombor Gábor egykori egészségügyi államtitkár is 2015 augusztusában. Ilyen döntés meghozatalához emberi és szakmai tartásra, tisztességre van szükség – kihalófélben lévő tulajdonságok mai világunkban. Kétes esetben ugyanis az orvosi etika előbbre való a törvényi szabályozásnál. Ugyanígy vélekedik erről Kovács József is, a hazai bioetika elismert szakemebere (Etikai dilemmák, LAM 2007; 17: 519-521.), aki szerint az orvosnak a beteg érdekeit kell képviselni és ezt erősítí meg az Orvosok Világszövetsége, amikor kimondja, hogy az etikát az állami-gazdasági törvények elé kell helyezni.                                         

Ez például azt jelenti, hogy elsősegélyben kell részesítenie az arra rászorulókat (ha nem teszi, büntethető), és be kell tartania a rá is érvényes bioetikai szabályokat. Ez utóbbi sarkalatos elvei közé tartozik az emberi élet alapvető értéke és sérthetetlensége. Az orvostudomány és a tudományos-technikai fejlődés elsődleges és természetes célja az élet védelme és oltalma, nem pedig annak mesterkedése vagy kioltása. Egy tizenkét hetes magzat már teljesen kifejlődött, minden szervvel rendelkezik. Ennek a kis embernek nyolc hete már van szívműködése, hat hete pedig már agyhullámai is. Szíve megközelítőleg 140/perccel pumpálja a vért szöveteibe... „A néma sikoly” c. filmben az ultrahangon meglepő dolgokat láttak az abortusz alatt: a magzat mozgása felgyorsult, a szívócsőtől  távolabb igyekezett, szíve 200/perccel vert, és száját sikoltásra nyitotta. 

Az abortusz a beágyazott magzat erőszakos kiragadása, ami egy fejlődőben lévő emberi élet kioltásával azonos. A művi vetélés helyes erkölcsi értelmezésének megértéséhez elég az értelmünket használni, ehhez hitre nincs is szükség. Mit mond a hippokratészi eskü?

A WHO adatai szerint az utóbbi néhány évtized alatt a földön több mint egymilliárd abortuszt végeztek. Az emberi lény elpusztítása mögött szinte valamennyi esetben fehér köpenyes ember állt!

A megtermékenyített petesejt (zigóta) teljes értékű emberi élet kezdetét jelenti, ha az beágyazódik, vagyis életről beszélünk már az új genom létrejötte pillanatától. Minden nyugati országban a magzat örököl, tehát jogi személy, miközben az abortusz meg van engedve! Micsoda ellentmondás: a hathónapos csecsemőt embernek tekintik, ha császármetszéssel a világra jön, de ugyanez a csecsemő megölhető a méhen belül, holott ugyanarról a személyről van szó! Az egyik cselekedet életre segít, a másik életet olt ki.

Miközben vannak, akik hangsúlyozzák az anya jogát az abortuszhoz, senki nem kérdezi, mi van a gyermek jogával?! Egyesek mondják, a nőnek joga van saját teste felett rendelkezni. Csakhogy az abortusz két embert érint: a magzat teste és az anya teste két különálló lény, a magzat nem része az anyának, ő csupán édesanyja méhének ideiglenes lakója. A vetelés tehát két embert érint: a magzatot, akit elpusztítunk, és az anyát.

Örömteli és üdvözlendő, hogy a Tisza-kormány egészségügyi minisztere, Hegedűs Zsolt a miniszteri meghallgatásán arról beszélt, hogy néhai református püspök édesapja, Hegedűs Lóránt tanácsát követve igyekszik minden nehézség esetén feltenni magának a kérdést: mit mondana és mit tenne Jézus? Nyugtalanságot kelt mégis azon kijelentése, hogy az élet kezdetével és végével kapcsolatos kérdésekben, mint az abortusz vagy az eutanázia, elengedhetetlen a széles körű társadalmi egyeztetés.

Egy interpellációra dühödten azt mondta, hogy a szívhangtörvény olyan súlyos etikai kérdés, amiben megegyezésre kell törekedni. Korunk mindent átható és felülíró szava a demokrácia, holott inkább az abszolút értékek előtérbe helyezésére kellene tenni a hangsúlyt: igazság, jóság, szeretet. Ha a demokrácia alapján meg lehet szavazni az abortuszt és az eutanáziát, akkor az a demokrácia démonkrácia – mondja Barsi Balázs atya.

Az Egészségügyi Tudományos Tanács Orvosetikai Kódexében az 5. 3. pontban az etikus orvosi magatartásnál olvasható (2024 decembere), hogy a „A nem orvosi javallatú művi abortusz esetén az orvos etikai kötelessége, hogy a születendő gyermek megtartása érdekében érveljen.”

A még érvényben lévő törvény szerint a művi vetélés előtt kötelező a magzat szívhangjának meghallgatása, a magzat ultrahangképének megmutatása, a szív pulzációjának észlelése. Kutatások alapján ugyanis a magyarok közel kétharmada az első szívdobbanáshoz köti a gyermek életének kezdetét. Az USA-ban az ultrahangvizsgálat bevezetése után sok orvos megtagadta az abortusz végzését és az amerikai nők több mint a fele megváltoztatta döntését, miután meglátta gyermekét a képernyőn és meghallgatta szívverését. Magyar adatok szerint 2023-ban 21 000 művi vetélést hajtottak végre, ami az elmúlt 70 év legalacsonyabb aránya.

Hegedűs Zsolt miniszter az említett interpellációra adott válaszában indulatosan úgy fogalmazott, hogy „ebben az ügyben a politika megerőszakolta a szakmát... Nem a szakma készített előzetes bioetikai, betegjogi, emberi jogi és hatásvizsgálati elemzést”. Szerinte a rendelet politikai termék volt, a szívhangrendelet szakmaiatlan döntés következménye. Ennek azonban éppen az ellenkezője igaz, ugyanis a törvény az orvosetikai – és nem mellesleg – az alavető emberi és egyben keresztény értékrendet, azaz az életet védi, ami mindnyájunk kötelessége (lenne).

Egy logikai megjegyzés: a törvényes szabályozás csak szentesítette  a szakmai döntést, amit azonban nem a politika hozott. 

Mitől válik egy szakmapolitikus hitelessé? Elismeri és betartja az erkölcsi normákat, tiszteli az életet és maga is következetes, szavahihető és nem politikai karriert építő magatartást tanúsít. Hű az elveihez, igazodik azokhoz és nem hajlik elvtelen megalkuvásra. Miniszter úrnak, de egyáltalán mindenkinek figyelmébe ajánlok egy bibliai idézetet: „Legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra” (Jakab 1,19). 

A szerző Németországban élő sebész főorvos

Nyitókép: MTI/Szigetváry Zsolt